A szabad akarat diadala

   A modern antropológia üdvöskéje, a homo sapiens, a gondolkodó ember. De van olyan ember is, és nem is kevés, aki nem gondolkodik, csak üt, még ha ütős oka nincs is rá. Azonban azokból is sok van, akik másként gondolkodnak. Az, hogy mit gondolok én másként, mint más, attól is függ, ki az a más, és mit gondol éppen. Nincs nagyobb szabadság, mint a szabad gondolat folyományaként a szabad akarat. Viszont okvetlenül el kell gondolkodnom azon, mit is akarok szabad akaratból tenni, de ehhez tudnom kell, mit szabad tennem, és mit nem. Amit szabadna tennem, azt bárki megteheti, de én más akarok lenni, vagyis azt teszem, amit nem szabad. És ettől leszek szabad. És eljutottunk az újabb emberfajhoz, a homo egoistic-hez, az ÉN-központú emberhez, aki majd megvalósítja a liberális világeszme mennybemenetelét, amikor már nem lesz egyéb korlát az ember előtt, csak saját kor-lát-lan-sága, amitől visszahőkölve, ezt mondja majd: Hogyhogy nincs korlát, vagyis tabu? Hát igazság ez?

   Most ugorjunk, mondjuk, tízezer évet vissza a holocén korszakba, amikor, ha Mózes könyve igazat mond, Istent megteremtette Ádámot, akit emberszámba is vett mind-járt, még meg se száradt. Azonban később gondolt egyet, merő előrelátásból meg-alkotta a nőt is, mert a leendő feministák beperelték volna a búzavirágkék-szemű Jourovánál, Brüsszelben, diszkrimináció miatt. De ami késik, nem múlik, per az mindeképp lesz, mert micsoda dolog az, hogy a férfiaké, hú, de más, mint a nőké? Már akkor is anyag-, és energiahiány volt? Nem futotta volna? Maradván a Teremtőnél, Ő az első embert ellátta szabad akarattal, ami később nagyon kártékonynak bizonyult. Ekkor a Teremtő a szabad választás jegyében megszólította Ádámot: Ádám, válassz magadnak FELESÉGET! És mi történik, mondjuk akkor, ha Ádám begorombul, és ennek jegyében kijelenti, miért kell választanom, és miért épp nekem? Ráadásul egy olyanról van szó, akiből nem hogy felet, de még negyedet se kérek. Akkor inkább megmaradok agglegénynek!  Adj nekem, kérlek, egy szép, megszelídített lovat, de ne fehéret, és feketét se, ne legyen ebből baj később.

   Visszatérve a jelenbe, hogy bizonyítást nyerjen a szabad akarat kártékonysága, kínai zoohackerek, vagy tőlem tudósok is lehettek, létrehoztak egy vírusfarmot, és marketing fogásként picike vírusbébiket dobtak a vuhani karácsonyi vásárra. Minden vírus elkelt, és a sikertől fellelkesülve sok-sok millió vírus - embriót adtak el világszer-te a gyógyszergyáraknak, hatalmas pénzekért. Most meg a gyógyszergyárak idomított vírusai, amiket be akarnak adni nekünk, hogy kiűzzék belőlünk a fertőző fajtát, a kutyának se kellenek, mert inkább meghalnak az emberek, mintsem beoltassák magukat ilyen valamivel, ami csak arra jó, hogy meg ne haljunk. Akkor meg minek az egész cécó? Mert ez a szabad akarat diadala, már ötmilliónyian meghaltak a járványban szabad akaratból világszerte, bizonyítva, Hirosima, Naga- szaki csak bolhacsípés volt.

   Én is azt gondolom, inkább meghalok magamnak szabad akaratból, jöjjön inkább a rum, mint a szérum, mert azt mondják, az folyékony csipszeket, ill. csipeket tartalmaz. Aki nem hisz, nem elég bizonyíték erre a mai csipválság, mikor is leállnak, leálltak az autógyárak, mobiltelefon üzemek, mert kell a csip a szérumba? Ezután, és azután, hogy megkapjuk azt, akárcsak egy elveszett maroktelefont vagy pincset, megtalálnak minket, bárhol is legyünk, drága feleségeink. Legyünk hát akaratunkban szabadok, fogadjuk el, hogy mi vagyunk a homo-paradoxis mintpéldája. Így aztán viszontlátásra az oxigénmaszk alatt! 

   Karácsony jő, aztán meg az Újév is, ha a Covid is megengedi, ezért fogadjuk el az egyetlen igazságot, ami Istennél van. A mi igazságaink, minden más igazsággal szemben igencsak lufik, hamar kipukkannak. Isten minden más teremtményei, élőlényei követik az Ő szoftverjét, amit beléjük kódolt a teremtés napján. Azt teszik, amit kell, ami a létfenntartáshoz szükséges. Nem igazodnak semmiféle ideológai sablonokhoz. Túlélik saját magukat, és még az emberiséget is.