<<  323/496 >>

A „Romlás virágai” – Trianonból

22.5.2020 19:25 | Jóba Alajos

http://www.terrahirujsag.sk/

   Most, a vírusfertőzöttség korában, mikor a világ nemzeteit tizedeli a rettenetes kór, nálunk, a Trianon után hazáján kívül rekedt magyarság soraiban az a kór pusztít, amit nem lehet szérummal gyógyítani, és csak valami isteni csoda folytán lehet megállítani, persze, ha ezt Ő is úgy akarja. A felvidéki magyarság etnikai agóniája nagyobb lélekszámú veszteséget okozott nekünk Trianon óta, mint ma a vírushalál egész Európában. Nem tehetek róla, de az jut eszembe ennek kapcsán, hogy amit akkor ott elvetettek, az mára virágba borult, és mintegy szimbólumként a nagy francia költő, Charles Baudelaire, a „Romlás virágai ” c. kötetének gyönyörűen fájó verseire gondolok. Lassacskán elveszítjük hitünket, anyanyelvünket és benne önmagunkat is, ha igaz az a mondás, hogy nyelvében él a nemzet. Tehát, ha meg akarjuk menteni magunkat, meg kell menteni anyanyelvünk státuszát, és becsét, a mi virtuális hazánkat.

   Talán már két éve annak, hogy a magyar közszolgálati tévé egyik csatornáján beszélgetést láttam Kerekes Vicával, a füleki származású nemzetközi rangú felvidéki filmszínésznővel. A műsorvezető többek között arról faggatta őt, szerinte mi lehet az oka annak, hogy a felvidéki magyarság évtizedek óta mély letargiában szenved. Nincs benne fele annyi vitalitás sem, mint a kárpátaljai, vajdasági, vagy székelyföldi nemzetrészben. A fogas miértre, amelyre meglett szociálpszichológusok, demográfusok sem tudnak szakszerű választ adni, a művésznő, aki hol Magyarhonban, hol pedig Csehországban kap filmszerepeket, úgy felelt, hogy a felvidéki magyarságra egy jól érzékelhető nyelvtelenség, vagy inkább nyelvi rokkantság jellemző. Egy olyan köztes állapot, amikor a felvidéki magyar az anyanyelvén már nem tudja magát kielégítő módon kifejezni, nyelvi roggyantságát tudatalatti hendikepként éli meg, ezért nem is szívesen használja azt a nyilvánosság előtt. Mivel az államnyelvet sem bírja még oly tökéletesen, hogy az érzékeny államalkotó füleket ne bántsa idegen akcentusa, kézzel-lábbal igyekszik ezt minimalizálni, idomulni, alkalmazkodni a trendhez, ahelyett, hogy vállalná: ”Odahaza úgy beszélek, ahogy nekem tetszik, és nem úgy, ahogy neked!”.

   Ja, hogy a Trianonban hadizsákmánnyá vedlett föld lakójától ez így dukál még száz év múltán is. Különös tekintettel egykori hazaáruló mivoltára, hiszen a második bécsi döntést követően a Felvidékre bevonuló magyar honvédeket virággal köszöntötte és nem záptojással. Ha mi nem akarunk önszántunkból ezzel a kanossza-járással felhagyni, ki a fészkes fene fogja ezt megtenni helyettünk?  

   Vajon ki emlékezik azokra az időkre, mikor az éppen megalakult Független Magyar Kezdeményezés, hátsóján még a haveli tojáshéjjal, a leghangosabbak között kiabált: Le a szakszervezetekkel, szövetkezetekkel és a Csemadokkal, nem kellenek ide tömegszervezetek! Ne legyenek az emberek marionettfigurák, akiket dróton rángatnak! Liberális demokrácia kell, amelyben az egyén, vagyis az én közepéből az ÉN majd a mennybe röppen, nagy, szabad ívben. És elég volt abból, hogy csak egy párt van, sok-sok párt kell, jobb, közép, liberális, konzervatív, zöld, minden színű a vörösön kívül. Mindez a politikai pluralizmus jegyében, mert a pártok arra kellenek, hogy megvalósítják a népesség minden rétegének álmait.         

   És ha a Csemadok nem akarja feloszlatni magát, akkor majd koldusbotra jut. /Érdekes mozzanat, hogy harminc évvel a rendszerváltás után a Híd is belé törölte a bakancsát, mert az nem érezte úgy, hogy támogatnia kellene egy olyan konstrukciót, amely láthatóan szétválasztja a nemzetet./ Pedig a Csemadok az akkori pártállam elnyomása ellenére is lényegesebb tömegbázist és erkölcsi támogatottságot jelentett, mint a kétfelé húzó pártjaink manapság. Egyébként is kell a pénz a politikai pártok működésére.

   Apropó mit is hozott nekünk, felvidéki magyaroknak konyhára a többpártrendszer, miután Klaus és Mečiar egy korsó sör mellett a trianoni határokra magasról téve megalkotta a maga homokozóját? Ami igaz, az igaz, hosszú – hosszú parlamenti vajúdás után húszegynéhány éve vannak kétnyelvű helységtábláink, és Selye János Egyetemünk, meg egy bolsiból lett libsi napilapunk, amely mindenáron le szeretné magát nyomni a hagyományos értékeket valló felvidéki magyar torkán. Na, de nézzük csak tovább, van még két alig-alig fenntartott kőszínházunk, egy jobboldali hetilapunk, melyet az újságárusok a pult alatt tartanak, mert a Magyar7 ránézésre is sokaknál kimeríti a provokáció fogalmát.

   Kaptunk viszont hozományba annakidején egy diszkriminációs nyelvtörvényt Mečiartól, kettős állampolgársági ellentörvényt Ficótól, a Beneš-dekrétumok megerősítését a parlamenttől, Slotától egy trianoni emléktáblát a komáromi Duna-hídra, Štúr-szobrot Párkányba a Maticától, és Konstantin-Metód szobrot Ficótól újra csak Komáromba, hogy ezek őrizzék majd a Duna-hidakat.

   És vajon ezután mi következik? Széteresztjük-e a pártokat, hogy a romjaikon valami újat építsünk fel? Egy olyan valamit, amit 17 éve Komáromban majdnem sikerült létrehozni. Mondjuk egy önkormányzati választmányt, vagy ha úgy tetszik, nemzetiségi tanácsot, ha nem esünk áldozatául a vírusfertőzésnek. Vegyük ezt kegyelemnek a Teremtőtől, és esélynek, hogy végre levetkőzhessük félelmeinket.

   A szlovákság, amely akkor még nem is volt egységes nemzet, ezelőtt 172 éve létrehozott Túrócszentmártonban egy népképviseleti csúcsszervet, a nemzeti tanácsot, amely az önrendelkezés alapjait volt hivatott megépíteni. A nemzet legjavából - papokból, pedagógusokból, írókból, művészekből verbuválódott ez az intézmény, amely 1848-49-ben, a „nagy nemzetiségi elnyomás” ellenére akarta lerakni a szlovák önrendelkezés /ma szitokszó: autonómia/ alapjait a Habsburg-udvar segítségével, amely aztán idővel az önálló állam létrejöttét jelenthette volna. A mai szlovák társadalom autonómia-fóbiája onnan ered, hogy szlovák értelmezésben az autonómia fogalma az elszakadással egyenlő,  amely jelentéssel 1848-ban ők maguk töltötték meg. Nekünk viszont nem kéne hezitálnunk, hanem ragaszkodni ahhoz, hogy nem akarunk mást, mint hogy anyanyelvünk a második hivatalos nyelv legyen, hogy szabadon és egyenrangúan használhassuk idehaza, és ezt törvénnyel kéne betartatni. Mert ne büntessen minket lépten-nyomon a nyelvrendőrség, amely az osztrák abszolutizmus nyelvi elnyomását idézi fel bennünk a szabadságharc bukása utánról.

   Kell nekünk egy olyan intézmény, amely ezt a veszendőben lévő nemzeti kisebbséget összefogja, mert pártjaink jövője olyan, amilyen. Olyan intézmény, amelyik mer kiabálni, ha kell, mert a néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Most, hogy hogy megszabadultunk a Fico-érától, talán erre nagyobb esélyünk van.


Fotók: Komáromi nagygyűlés, 1994. január 8.




Ossza meg ismerőseivel
Facebook  Twitter  Google  LinkedIn  Pinterest  Email 

Hozzászólások

Hozzászólás hozzáadása

Ehhez a cikkhez még nincs hozzászólás


 
<<  323/496 >>



Támogatók – Partnerek


Menü
Aktuális számunk


Elérhetőségek
Kiadónk:
OZ Matúšova zem – Mátyusföld PT
Diakovce 754, 925 81
IČO: 50115286
Regisztrációs sz.: EV4066/10
ISSN 1338-6344
 
Szerkesztőség
Szabó Frigyes
0949 377 888
szabo@terrahirujsag.sk
Hirdetések
Szabó Tamás
0905 752 678
info@terrahirujsag.sk
Előfizetés: 0949 377 888
megrendelem@terrahirujsag.sk

Copyright © 2017 by FriTom International spol. s r.o. Minden jog fentartva!
Tvorba web stránok

Minden jog fenntartva - www.terrahirujsag.sk
Webdesign GRANDIOSOFT
© Copyright

Cookie beállítások
Weboldalunk működéséhez elengedhetetlen sütiket használunk, amelyek lehetővé teszik a weboldal alapvető funkcióinak megvalósítását. Ezeket a sütiket internetböngészője beállításainak módosításával letilthatja, ami befolyásolhatja a weboldal működését. Nem létfontosságú cookie-kat is szeretnénk használni weboldalunk működésének javítása érdekében. Ha engedélyezni szeretné őket, kattintson a hozzájárulásra.
Információk a cookie-król
Egyetértek Személyreszabás Elutasítom
<Vissza
Részletes cookie beállítások
Cookie-kat használunk az oldal alapvető funkcióinak biztosítása és a felhasználói élmény javítása érdekében. Az egyes kategóriákra vonatkozó hozzájárulását bármikor módosíthatja.
<Szükséges cookie-k (sütik)
 
A technikai sütik elengedhetetlenek weboldalunk megfelelő működéséhez. Ezeket elsősorban a termékek kosárban való tárolására, kedvenc termékeinek megjelenítésére, preferenciáinak és vásárlási folyamatának beállítására használják. A technikai cookie-k használatához nem szükséges az Ön hozzájárulása, de azokat jogos érdekünk alapján dolgozzuk fel. Beállíthatja böngészőjét úgy, hogy blokkolja az ilyen fájlokat, vagy értesítse Önt azokról. Ebben az esetben azonban előfordulhat, hogy weboldalunk egyes részei nem működnek megfelelően.
<Analitikai cookie-k
 
Az analitikai cookie-k lehetővé teszik, hogy mérjük weboldalunk teljesítményét és látogatóinak számát.
<Marketing cookie-k
 
A marketing cookie-kat a reklámok és a közösségi hálózatok használják a megjelenített hirdetések testreszabására, hogy azok a lehető legérdekesebbek legyenek az Ön számára.
Engedélyezem az összeset Kiválasztottak engedélyezése Elutasítom
Mentés Elutasítom