A KILENCEDIKET KEZDTÜK EL…

   2010 májusában adtuk ki lapunk 1. számát

   A hit és a jóakarat természetes emberi értékek, tulajdonságok, még akkor is, ha néha híján vagyunk egyikből-másikból, olykor mindkettőből. Talán nem nagyképűség tőlünk, ha tapasztalataink alapján azt mondjuk, hogy egy sajtóterméket, esetünkben a TERRA Hírújságot ennyi ideig folyamatosan kiadni csak hittel és akarattal lehetett.

   A kedves Olvasó az elmúlt közel egy évtized alatt már megtapasztalhatta, hogy az igyekezetnek nem vagyunk híján, néha-néha megtorpantunk ugyan, de még menekülni is mindig csak előre szoktunk. Az új utak, új formák keresését, a szélesebb olvasói réteg megszólítására tett erőfeszítéseinket, a lap terjedelmének növelését, technikai kivitelének emelését mindig a jobb megoldás keresése, sokszor a kényszer, az anyagiak hiánya okozta, de úgy hisszük, mindez általában a lap előnyére vált. Persze szép álmaink mindig voltak, a nyugodt munkáról, a biztos jövőről szövődtek, de csak egyszer-egyszer váltak valóra nagyon rövid időszakokra. Lapunkat, a TERRA Hírújságot mindig igyekeztünk a cselekvő közösségek, egyének, intézményeink, a közérdek, kultúránk szolgálatába állítani, és ahogy azt indulásunkkor köszöntőjében Pukkai László megfogalmazta: Önmagunk és egymás támogatása, szolgálása legyen a Krédónk! – gondolatnak megfelelni. Továbbá hűnek lenni hitvallásunkhoz, - a Rólunk, nekünk! - elvhez.

   Úgy hisszük, hitünket és jóakaratunkat, és az említett hitvalláshoz való ragaszkodást az elmúlt nyolc esztendő alatt lapunk jellegével, irányultságával, tartalmával eléggé bizonyította. A felsorolt tulajdonságokban, és mások munkájának megbecsülésében – sok egyéb más dolog mellett - talán azoknak kellene megerősödniük, és mindezt cselekedeteikkel bizonyítaniuk, akik nemzeti közösségünk erejével, céljainak hangoztatásával, az egyszerű választók, illetve a tevékeny közösségi emberek támogatásával jutottak magasabb posztokra, vagy éppen az emberi jóindulatot és tisztességet ki- és felhasználva kapaszkodtak hiúságuk létráján egyre feljebb.   

   Az ember, ha csalódik is, munkáját akkor is tovább folytatja, mert ez így való. Azután is teszi a dolgát, mert számára ez a természetes, és mert ismeri a legfontosabbat, a leglényegesebbet: embersége erejét, mások bizalmát, közössége, nemzete értékeit, céljait. A másokba vetett bizalmát elveszítheti, de sosem marad hitetlen és akarat nélküli, mert igaz nemzet- és embertársait mindig megtalálja. Mi is így vagyunk ezzel.

   Most, lapunk indulásának nyolcadik évfordulóján minden Kedves Olvasónk és Támogatónk bizalmát és segítségét nagyra becsüljük és köszönjük!