75 éve a magyarságért

   A Csemadok 2024-ben ünnepli megalakulásának 75. évfordulóját. A hontalanság éveit követő időszakban alakult meg, 1949 márciusában a Csemadok, amikor az akkori pártállam már nem merte teljes mértékben figyelmen kívül hagyni a felvidéki magyarok anyanyelvhasználata és a magyar kultúra iránti igényét, ezért úgy gondolták, beterelik egy országos szervezetbe. Egy olyan szervezet jött létre, melyet nem olyannak képzelt el az akkori hatalom, mint amilyenné vált, de kénytelen volt megtűrni. Az alapszervezetek bizonyos mértékben már akkor is saját maguk határozták meg a működés kereteit.

   A nehézségek ellenére a Csemadok már az első években is komoly eredményekről tudott számot adni, amelyek jó alapul szolgáltak a későbbi szerteágazó, a hagyományok megőrzését, illetve az anyanyelvi kulturális élet megszervezését lehetővé tevő tevékenységhez.

   A kulturális szövetség az 1968-as események során is meghatározó szerepet töltött be, hiszen a gyakran idézett Állásfoglalása, majd pedig az alkotmánytörvény-tervezete már az önigazgatás és az érdekérvényesítés alapjait rakta le. Mi, csemadokosok büszkék vagyunk arra, hogy már az akkori tervezet pontosan megfogalmazta a számbeli kisebbségben élő közösségek jogállását, illetve annak érdekében szükséges jogalkotási folyamatot.

   A szövetség nagy árat fizetett szókimondásért az ún. prágai tavasz során. Az akkori politikai garnitúra félreállította a szervezet hiteles vezetőit. Fontos fordulópontot jelentett, amikor a nyolcvanas években a Csemadok vezetése és tagsága egy emberként állt ki a magyar nyelvű oktatás felszámolását célzó elképzelésekkel szemben. komoly társadalmi, politikai és közéleti eredményként könyvelhető el, hogy sikerült megmenteni a felvidéki magyar oktatást.

   A rendszerváltozás éveiben ismét forradalmi változások lehetőségei merültek fel, nem véletlen az sem, hogy a szervezet tagjai közül kerültek ki azok a politikai és közéleti szereplők, akik megpróbáltak élni az új lehetőségekkel.

   Hetvenöt évvel a Csemadok megalakulását követően van mire visszatekintenünk. Hálával tartozunk mindazoknak, akik a jogfosztottság éveit követően éltek a lehetőségekkel, és az eltelt évtizedekben mindig a közösségi érdeket tartották szem előtt. Ne feledkezzünk meg azokról, akiknek önfeláldozó munkája számunkra is lehetővé teszi a közösségi munka folytatását. Nekik köszönhető, hogy kulturális, társadalmi és közművelődési szövetségünk túlélte az országot és hatalmat, amelyben létrejött, s az azt követő időszakban is hű maradt anyanyelvéhez, magyarságához.

   Fontos tudatosítanunk, hogy a lehetőségek, a módszerek ugyan változtak, de a feladat, a közösség szolgálata megmarad. Élni kell a kínálkozó új lehetőségekkel, korszerű módszerek alkalmazásával kell bevonnunk a tevékenységbe az ifjú nemzedék tagjait, hogy saját szülőföldünkön magyarként tudjunk boldogulni az elkövetkező évtizedekben is.