Egy halászhoz kötődik ez a történet, amit most megosztok a jelenlevőkkel.
A halász, aki kinézésre nem rívott volna ki a tóparti tanyahelyek népessége közül, viszont annál inkább most, amikor feljött a városba. A merítőszákot nyelénél fogva a vállán átvetetve ballagott, a járókelők utat nyitottak előtte. A hálóban egy citromnagyságú tárgy himbálózott, pontosan az a nem tudom micsoda, amiről már írtak a lapok, felkerült az internetre is, a tv csatornák sem hagyták békében. Innét tudni, hogy a micsodát a halász amióta kifogta, nem mindennapi dolgok történtek meg vele.
Olyankor, ha valakinek kölcsönadta, az a személy is nyomban belekerült egy forgatagba, s váratlan élményekben részesült.
Mikor erről tudomást szerzett az Akadémia, megkörnyékezte a halászt, bocsássa rendelkezésükre pár napra a különös halászzsákmányt. A halász teljesítette kérésüket, azért is jött fel a városba, s az Akadémia pár napon közzétette véleményét. A halászzsákmány egy vegyületek masszájából álló, százalékokban is kifejezhető produktuma a természetnek. Meg is próbálták ennek alapján újra alkotni, de az semmi életjelre nem volt hajlandó.
A halásztól kölcsönkérte egy kulturális Intézet is. Megkapták és hamarosan közzé tették, a halászati zsákmány egy szófajokból összeállt szöveg gyurmán, aminek részletes eredményét ki is tették a honlapjukra, de a micsodálmány nem volt hajlandó aktivizálni magát.
A halász zsákmánya később önálló életre tért. Hol itt bukkant fel, hol ott, most már alakját is változtatva, vagy egyszerűen láthatatlan lett, de új színt hozott, örömöt osztogatott, mint egy nagy hőség utáni felüdülést.
Kedvelt tartózkodási helye lett A sah drágakövei című novella. A halász által megüzente, szerzője a lényeget nem százalékokban és szófajokban dekázza, és egyelőre marad. Talán ettől is ilyen emelkedett most a hangulat, itt a pozsonyi Stafánikován, a Magyar Intézetben, az egykori Stefánia utca 1 alatt.
Száraz Pali, a Sah drágakövei kötet szerzője Nagykérről származik, néhány vers zsengéjét már a kisiskola barázdájába elpalántázta, majd a Losonci Építészeti Szakközépiskola évei alatt a Kármán József irodalmi körben pallérozódott ki.
Az építészet egyik életeleme lett, nem tudni, mennyire érti építészetnek az irodalmat és irodalomnak az építészetet. Ez az állapota 1977 óta, hogy Nagyfödémesen él, egy az egyben fix. Mondanivalója felgyülemlett benne elegendő és hamarosan ismert szerzője lett a regionális, s utána az országos lapoknak, antológiáknak is. Közben majd egy évtizedig színjátszócsoport rendezőjeként is aktív, s a Szlovák Rádió magyar adásának tudósítója.
Könyveinek sorát 1999-ben a Kilométerkő novelláskötettel indítja. Már ebben a kötetében, akárcsak a további prózai szépirodalmi alkotásaiban fontos szerepet játszik egy sajátos lírai felhang, a korunkban domináló elidegenedés, ridegség, könyörtelenség, abszurditások ellenpontozására.
2000-től írásai ismertekké válnak a határainkon túli Vár, Agria, Új Forrás, Bécsi Napló, Aranypor olvasói előtt is. A szlovák Romboid úgyszintén közli. Munkásságát kötetbe gyűjtött helytörténeti, néprajzi anyagok is színesítik. Megálmodott leporellót, és lesz következő is.
Így lett zidén 65. 6 + 5 és az Ő optimizmusa az 12. Feleség, két gyerek, két unoka és hét megjelent kötete, az is 12. A mérleg nyelve is játszik.
Egy alkalommal Pali tükröt tartva életem elé, s köszöntött hatvanötödik évemben, elmondta, menyire meglepte első novellás kötetem nagy példányszámban való megjelenése. Mivel a felköszöntött, legalább is én, csak megbotránkozva áll, hogy ismét fuccs öt évnek, a hallgató közönség előtt választ most adok. A meglepetésből nekem is kijutott, mert biztattak, szerezzek megrendelést, amennyit csak tudok, majd beszámítják. Csak a kiadó fizetni, azt nem tudott. És egy másik megjelent, nem szépirodalmi kötet után sem. Pedig jól jött volna, mint szintén két és négyéves gyermekeimmel, ám akkor még földpadlós házban élő szabadúszónak. Csak a bírósági per kilátásba helyezése csalta elő belőlük a kötelességüket. És akkor megfogadtam, hogy megtalálom a könyvkiadás államtól való függetlenítésének módját. Említetted még ugyan akkor, reméled, nem kell újabb novelláskötetemre majd 15 évet várni. Akkor én is abban a hiszemben éltem, hiba volt és hiábavaló 15 évet másban keresni a súlypontotokat. Az volt, ám nem tékozoltam el az éveket. De úgy véltem, ezzel inkább magamnak tartozom, és ha kell, majd teszek róla.
Kedves Pali. Remélem, ezzel választ adtam kérdéseidre is. S ha ad még a korunk egy sor meglepetést, fölöttük, ha nem százalékokban és szófajokban keressük az írott szó igazát, talán biztosan hajózunk tovább.
Ebben bízva kívánom, a Gondviselés, a Nagy Rendező, erőben, derűben, a szép teremtésében, szeretett családod körében tartson meg sokáig.
Pali, a halász zsákmánya éljen benned.
Poór József, Nagyfödémes, 2019.VI.24
Menü |