Száraz Pál: Holdfényben

   A tavalyi év legjobb prózájáért járó Talamon Alfonz-díjat a Nagyfödémesen élő író, Száraz Pál kapta Holdfényben című kötetéért, amelyet a székesfehérvári Vörösmarty Társaság adott ki.

MÉLTATÁS

   Mindig nagyszerű érzés, amikor összegyűlünk, hogy közösen ünnepeljük meg a felvidéki magyar irodalom legjelesebb műveit, és a különösen hálás vagyok, hogy ma Száraz Pál Holdfényben című kötetének erényeiről kell szólnom.

   Nagyszerű olvasmányélményben lesz része annak, aki kezébe veszi a 68 éves, Nagyfödémesen élő író novelláskötetét. Pali bátyánk ugyanis nagy mesélő, akinek történetei még az olvasásuk után is sokáig elkísérnek bennünket. Az okosan megírt novellák a maguk kiműveltségükkel mentesek a sallangtól, nincs bennük felesleges szó, magyarán: minden a helyén van.

   Ez a helyénvalóság, ez a tudatos szerkesztés nemcsak az egyes szövegeket, hanem a teljes kötetet átszövi. A könyv öt ciklusba 5-5 novellát rendez, összességében 25-öt, melyek tematikusan építik fel azt az irodalom-felfogást, mely annyira sajátossá teszi Száraz Pál prózáját. Bár ma már a hagyományos, jó értelembe vett mesélés sokak szemében avíttnak hat, roppant fontosnak tartom, hogy az olvasottak kerek történetekké álljanak össze, melyek nem csupán a mesélés öröméről vagy a befogadó szórakoztatásáról szólnak, hanem az élet fonákságain és a novellahősök tragikus és vidám sorsának tanulságain keresztül szembesítik az olvasót sajátmagunkkal, tetteink elmaradhatatlan következményeivel.

   Száraz Pál történetei egy olyan prózahagyományból táplálkoznak, mely a kötet Bobory Zoltán által írt előszavában felvetett, a felvidéki magyarsággal, a magyar irodalommal szembeni hűtlenségek is tűnhetnek, ám annál véleményem szerint sokkal messzebbre nyúlnak. Azáltal, hogy a történetek nem a Felvidéken játszódnak, hanem a világ számos más pontján, szereplői zömmel nem felvidéki emberek, épp azt éri el a szerző, hogy a történetek egyetemessé válnak, egyszersmind úgy emeli be a felvidéki magyar szerzőt a világirodalomba, hogy kilép az irodalom nyelvi-etnikai, sok esetben megbéklyózó keretei közül. Ezek a szövegek bizony a világ bármely pontján megállnák a helyüket! Talán emiatt is ugranak be az embernek olyan szerzők, mint Guy de Maupassant, Szerb Antal és az első ciklus misztikumának közepén Edgar Allan Poe, miközben lapozgatja a kivételesen szép kiállítású könyvet.

   A kötetben szereplő novellák témája végső soron mindig is a szeretet, és annak legkülönfélébb aspektusaiban való megnyilvánulása. A fellobbanó és az elmúló szeretet ugyanúgy megjelenik bennük, mint a gyermeki önző szeretet. De végső soron az irodalom, a magyar nyelv szeretete teszi kiemelkedő kötetté ez a kivitelezésében is elsőrangú kötetet.

   „És a nagy író nem tud többé írni. A nagy írót nem érdeklik a témák, ötletek, a nagy írónak nincs gondolata. A nagy író megszűnt nagy lenni.” – olvashatjuk A novellista című írásban. Mindannyiunk legnagyobb szerencséjére ezeket a sorokat Száraz Pál nem írhatta és sohasem írhatja saját magáról. A Holdfényben című kötet ugyanis épp az ellenkezőjéről tanúskodik: a szerzőt igenis érdeklik a témák és nagyon sok gondolata van. Ilyen gondolat a szeretet örökérvényűsége és a múltnak a jelenre gyakorolt hatásának vizsgálata.

   A Holdfényben című kötet méltán nyerte el 2022-ben a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Talamon Alfonz-díját, ami Száraz Pál írói pályájának kicsúcsosodásának is tekinthető, azonban bízom benne, hogy ez csak egy lesz a még rá váró elismerések sokasága között.

   Kedves Pali bácsi! Gratulálok a díjhoz, messzemenőkig kiérdemelted!

Jancsó Péter

2022. XI. 14, Csallóközaranyos