Hagyományos alsószeli receptek

   Alsószeli hagyományos ízeit felvonultató – a községben fellelhető magyar és szlovák konyha receptjeit tartalmazó - kiadvány méltó kiegészítője a település tavalyi, 800 éves évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozatnak.

    A kötet déd- és nagymamáink receptjeit és a falu gasztronómiai szokásait kettős céllal foglalja magába: egyrészt, hogy a receptek fennmaradjanak, másrészt, hogy azok újra visszakerüljenek az alsószeli konyhákba. Annál is inkább, hiszen a könyvesboltok polcai tele vannak gasztronómiai kiadványokkal, a legkülönfélébb szakácskönyvekkel, viszont településeink és régiónk egykori receptjeit, étkezési szokásait sajnos alig ismerjük. Ennélfogva leszögezhető, hogy egy hiánypótló kétnyelvű kiadvány született Alsószeliben.

   Az ötletgazda maga a polgármester, Kovács Lajos volt, aki a képviselőtestületnél, a közéleti bizottságnál és a lelkes gyűjtőknél, majd szerkesztőknél rögtön lelkes támogatásra talált. Eképpen kezdődött el az igényes gyűjtőmunka. Az idősebb háziasszonyok(akiknek nevét a könyv tiszteletteljesen megörökíti)készségesen adták át családjuk féltve őrzött receptjeit a gyűjtő-szerkesztőknek.

   A könyv előszavát Kovács Lajos polgármester, a bevezetőt pedig Pukkai Ilona, a szerkesztők egyike írta. A hagyományos heti menüt Puskás Margit ismerteti. Ezt követik a további fejezetek. Elsőként az alsószeli magyar konyha receptjei: a levesek, főételek és sütemények.

   A továbbiakban az alsószeli szlovák konyha Tótkomlósról származó receptjei vannak felsorakoztatva. Ehhez a Komlósi Szlovákok Szervezete és a Komlósi ízek kiadvány szerkesztői is segítséget nyújtottak.

   A bevezetőben kiemelik, hogy amikor a gyűjtőmunkát elkezdték, nem is gondolták, mennyire elkéstek, hiszen a dédmamák, nagymamák és anyák helyett lányaik mondták el, vagy adták közre megörökölt receptjeiket, melyek hűen tükrözik az elődök étkezési szokásait.

   Annak ellenére, hogy az alsószeli ősök halászattal foglalkoztak (erről a falu címerében található varsa is árulkodik), halételek nem szerepelnek a kötetben, effajta recepteket a szerkesztőknek nem sikerült fellelni. A táplálkozáshoz szükséges nyersanyagok közül egyik legfontosabb a liszt volt, hiszen az 1922-ben beindult alsószeli henger- és műmalom jó minőségű liszttel látta el a lakosságot. A hétköznapok étrendjében fontos szerepet játszottak a tejes ételek, de gyakoriak voltak a kukoricából készült ételek is. Ugyanígy a különféle mártások. A hét végére általában tyúkot vágtak. A téli hónapokban a disznóölések során nyert húst füstöléssel sonka és kolbász formájában tartósították.

   A hagyományos heti menü tükrözte a lakosok életét. Hétfőn a vasárnapi maradékot ették, mert akkor volt a mosási nap, ami nehéz munkának számított. Kedden és csütörtökön főzelékes nap volt feltéttel, hús leginkább csak a férfiaknak jutott. A szerda és péntek tésztás nap volt. Szombat volt a kenyérsütés ideje, e napon könnyen elkészíthető ételt terveztek be a háziasszonyok. Vasárnap volt a húsos nap, melynek szerves része volt a húsleves. A levesben főtt húst főételként ették, paradicsommártással, krumplival tálalták. Búcsúkor szinte minden család asztalán töltött káposzta és kacsasült volt az ünnepi menü.

   A polgárosodás végén, az 1920-as években jelentek meg a mai értelemben vett sütemények. A rétes és krafli készítése nagy hagyományra tekintenek vissza a településen.

   A szeli háziasszonyok nagyon beosztóan gazdálkodtak és igyekeztek biztosítani a család mindennapi betevőjét.

   A kiadvány rendkívülien mutatós, szép kivitelű, a művészi fotókat Dobos Barbara készítette. Magát a borítót tervezte, és az egész könyvet nyomdailag Győrög László készítette elő. A szerkesztők a következők voltak: Katarína Bjeliková, Francisti Erzsébet, Francisti László, Kovács Lajos, Mária Lomjanská, Pukkai Ilona és Puskás Margit. A fordítást Nogely Mónika végezte. A kötetet Katarína Barcziová és Puskás Attila lektorálták.

   A könyv nem csupán az alsószelieknek, de a régió lakosainak és minden érdeklődőnek jó szívvel ajánlható. Régi ételeink iránti ragaszkodásunk a múltunk megbecsülését is jelenti, hiszen történelmünkhöz a gasztronómia is hozzátartozik.