A történelmi Pozsony megye templomai

   Egy-egy táj jellegzetességei általában két tényező hatására alakulnak ki: az egyik a földrajzi, mely magát a tájat alakítja domborzati, növény- és állatföldrajzi jellemzőivel; a másik a társadalmi, mely a népesség települési, gazdasági és kulturális tevékenysége nyomán formálódik. Ennek a két tényezőnek a hatására alakult ki egy egészen sajátos táj a Kárpát-medence északnyugati peremén, mely a 10. és 11. század fordulóján az államszervezet kialakításkor egy közigazgatási egységbe, Pozsony vár megyéjébe került.

   A kialakuló Pozsony vármegye területe alapvetően három nagy tájegységből állt: a Pozsonytól északkeletre eső részen a Kis-Kárpátoktól a Morva folyóig terjedő Erdőhát és a Kis-Kárpátok akkor még erdős területe és annak a Kisalföld északi része felé nyitott hegyalji területe; a Mátyusföld északi része; és a történelmi Csallóköz területe. Ennek a tájnak – sok más egyéb mellett – jellegzetessége a sajátos középkori építészeti emlékanyaga. Ha valaki ezen a tájon jár, különösen a csallóközi és mátyusföldi területen, meglepi őt az egymáshoz közel eső falvakban található feltűnően sok középkori templom. Oly sűrűségben fordulnak elő ezek a zömükben több mint hétszáz éves építészeti emlékek, hogy a Kárpát-medencében is szinte párját ritkítja. S ami még különlegesebbé teszi ezeket az emlékeket, hogy felfedezhetők rajtuk az azonos stílus jegyei: mind téglából épültek, többségük eredetileg román stílusban. A gótika korában szinte azonos módon történt nagyobb részüknek az átalakítása, megnagyobbítása is. Így váltak ezek a középkori templomok – összesen harminckilencnek a leírását adjuk könyvünkben, mely a Középkori templomok Pozsony vármegyében címet viseli – ennek a tájnak, a régi Pozsony vármegyének egyik meghatározó jegyévé.

   A könyvet szívesen bemutatjuk a Csemadok- és más szervezetek rendezvényein, iskolákban. A bemutató vetített képes előadásból és fotokiállításból áll. Az érdeklődők legkönnyebben a gorfol@csemadok.hu címen érnek el bennünket.