Hajdú-Bihar megyében jártak a zsigárdi diákok

   A Járd végig! - program keretén belül az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő jóvoltából a Zsigárdi MTNY Alapiskola tanulói 2021 októberében Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében tanulmányi kiránduláson vettek részt. Útban Debrecen felé Budapesten tartottunk egy hosszabb pihenőt. A Hősök terén a hét vezér és a magyar uralkodók szobrait szemlélve, dióhéjban átismételtük a magyar történelmet. Majd tettünk egy sétát a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok és a pesti Vajdahunyad vára körül, melyet a millennium alkalmából a honfoglalás emlékére készítettek.

   Estére értünk Balmazújvárosba, ahol a négycsillagos Kamilla hotelben szálltunk meg. A világos, tágas szobákban a fehér és szürke szín egyhangúságát az ágytakaró és sötétítő függönyök mohazöld színe törte meg. A hotel éttermében a reggelik és vacsorák alkalmával a bőséges kínálatból kedvünkre válogathattunk.

   Másnap Hajdúnánáson az idegenvezetők bepillantást nyújtottak a város történelmébe és megismertették velünk Hajdúnánás építészeti örökségét. A Kossuth és Bocskai szobor előtt megállva felelevenítettük történelmünk fontos eseményeit. A katolikus templomban orgonakísérettel megtanultuk a régi magyar himnuszt, elmondtuk a Miatyánkot és csendben imádkoztunk szeretteinkért. A Trianoni emlékműnél koszorút helyeztünk el és elénekeltük nemzeti imánkat. Az általános iskolában üres osztálytermek fogadtak, hiszen őszi szünet volt, így táncházat tartottak a tiszteletünkre, majd gyümölccsel, joghurttal kedveskedtek nekünk. 

   A hajdúnánási Kendereskertben tett látogatásunk során, ami egy történelmi tanösvény, megismerkedtünk a hajdúk életmódjával, eredetével, ízelítőt kaptunk a majorság életéből, beléphettünk egy tanyaházba, szemügyre vettük a berendezést, a használati eszközöket. Láttunk őshonos állatfajtákat, bivalyt, mangalicát, merinói birkát, kecskét, szamarat, lovat, amiket még ma is tenyésztenek, megtudtuk, hogy itt biokertészettel is foglalkoznak és ellátják friss zöldséggel a város lakosságát. Betekintettünk a Hajdúnánási Gyógyfürdőbe, ahol  ízületi, mozgásszervi és nőgyógyászati betegségek kezelésére alkalmas termálvíz tör fel a mélyről. A város lakossága évente több alkalommal szinte ingyen veheti igénybe a gyógykezeléseket, ugyancsak ingyenesen elérhető a városi kútból az egészségre jótékony hatással bíró Pí-víz.

   Következő állomásunk Hajdúszoboszló volt, ahol a fazekas házban Petőfi Sándor korabeli régi konyhai használati tárgyakkal és parasztbútorokkal ismerkedtünk, majd a kézműves foglalkozáson agyagtányérkákra festettünk ki-ki kedve szerinti motívumokat.

   Este a szálláshelyünkön lévő balmazújvárosi Kamilla gyógyfürdőben kapcsolódtunk ki és kaptunk felüdülést.

   Másnap a Hortobágyi Nemzeti Parkba kirándultunk, ahol a pusztai fogatozás során megfigyelhettük az őshonos magyar állatfajokat: racka nyájat, szürkemarha-gulyát, bivaly gulyát, ménest, a pásztorépítményeket: gémeskutat vályúkkal, hodályt, karámot, pásztorkunyhót. A hagyományőrző program keretében megcsodáltuk az ötösfogatot, a csikós és a lova közti harmóniát és kölcsönös bizalmat. Az idegenvezető sok érdekességet mesélt a pusztai életről és a pásztorok életmódjáról. Az istállókban fehér, szürke, pej, fekete lovakat simogathattunk és szemtanúi lehettünk a patkolásuknak is. Végezetül az ajándékboltban apró emléktárgyakat vásároltunk, hogy a Hortobágyból egy darabkát hazavihessünk magunkkal emlékbe.

   Ebéd után meglátogattuk a Debreceni Nagytemplomot, ami 1802-ben tűzvész martaléka lett, elbontották, s a mai Nagytemplom építése 1805-ben indult meg Péchy Mihály építész tervei alapján. A Nagytemplom Galériáján Láng-Miticzky Katalin textil-és képzőművész alkotásaiból nyílt időszaki kiállítást tekintettük meg, majd a garádicsokon felgyalogoltunk a templom padlásterébe, ahol nem mindennapi látvány fogadott bennünket, onnan pedig felsétáltunk egészen a toronyba. Útközben megnéztük a templom makettjét, ami Péchy Mihály egyik tervezete volt a templom újjáépítésére.  Láttuk az ország egyik legnagyobb harangját, az 50 mázsás Rákóczi-harangot, ami a tűzvész során a Veres-toronyból lezuhant, a helyiek pedig vízzel kezdték hűteni. Ennek hatására a harang megrepedt és újra kellett önteni. A toronyból megcsodáltuk Debrecen városára nyíló gyönyörű panorámát.

   A Református Kollégiumot „az ország iskolájának“ is nevezték, mert 40 megyéből érkezett ide diáksereg a történelmi Magyarország minden pontjáról. Tárlatvezető kísért végig bennünket a termeken, sok-sok érdekes történetet, mondát, anekdotát mesélt, a gyerekek kérdezhettek, így végig fenntartotta az érdeklődésüket. Az iskolatörténeti kiállításon megismerkedtünk a diákok életével, hiszen itt nevelkedett többek között Csokonai Vitéz Mihály, Szenczi Molnár Albert, Kazinczy Ferenc, Arany János, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc. A Csokonai Emlékszobában láthattuk a költőről készült műalkotásokat, kéziratos műveit, s megtudtuk, hogy Csokonait táltosként is emlegetik. Édesapja a Kollégium sebésze és a debreceni borbély céh „atyamestere“ volt. Barátja Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi írója botanikával és csillagászattal is foglalkozott. Felkerestük az Oratóriumot (Imaházat), ami 1849-ben otthont adott az országgyűlésnek. Kihagyhatatlan volt a Bölcsőtől a koporsóig kiállítás, ami sok-sok látnivalót tartogatott számunkra, például láttuk Nagyszalontai Toldi Miklós úrasztali kelyhét vagy Kölcsey Ferenc halotti leplét. Az ötvösök remekművei között úrasztali edények, kelyhek, „kókuszdió“ serlegek sorakoztak.

   Este színházban voltunk Debrecenben, s mivel a Csokonai Színház felújítás alatt áll, ezért a Lovardában, vagyis a Kulturális és Konferenciaközpontban tartották meg az előadást. Frank Baum meseregénye az Óz, a nagy varázsló alapján készült Ilja Bocsarnikovsz rendezte Óz, a csodák csodája című musicalt néztük meg. Ez a darab igazi csoda volt, tele vidámsággal, humorral, gyönyörű énekbetétekkel, s a végén, mint a mesében, a gonosz elnyerte méltó büntetését, a jó pedig győzedelmeskedett.

   Nagy-nagy köszönet a szervezőknek, akiknek ilyen nehéz körülmények között sikerült biztonságosan megszervezni ezt a csodálatos tanulmányi kirándulást. Reméljük, a járvány elmúltával lesz még lehetőségünk sokkal több zsigárdi tanulóval részt venni hasonló tanulmányi utakon, hogy gyermekeink minél jobban megismerhessék Magyarország történelmi, kulturális és természeti nevezetességeit, és ezzel is erősítsük bennük a magyar identitást, hagyományaink és anyanyelvünk szeretetét és megőrzését.