Újra (sz)áll a Turul madár

   Valamikor, több mint hét évtizeddel ezelőtt, a magyarság jelképe, a Turul madár kőbe vésve büszkén állt a deáki plébániaépület előtt, egy magas talapzaton, az országzászló előtt. Aztán a háború után eltűnt, a legtöbben nem tudták hová, sőt azt sem, hogy egyáltalán meg van-e még valahol. Több mint fél évszázad utána Turul előkerült, és idén augusztus óta ismét áll, egy magas oszlop tetején a katolikus temető bejáratánál.

   Az Országzászló Mozgalom Magyarországon a múlt század húszas éveiben indult, és a trianoni döntést követő gyászra voltak hivatottak figyelmeztetni az akkor országszerte felállított, félárbocra eresztett országzászlók. Az 1938-as bécsi döntést követően az akkori Magyarországhoz visszacsatolt határon túli magyar területeken is divatba jött az országzászlók állítása. Így Deákiban is. Sajnos a mai visszaemlékezőktől már nem sikerült megtudnom, hogy pontosan mikor állították és szentelték fel – nyilván 1939 körül –, de hogy hogyan nézett ki, azt korabeli fényképek alapján még fel lehet idézni. Ezeken még látható, hogy elég terjedelmes, a plébániaépület előtt terpeszkedő lépcsőzetes talapzata volt, középső része felé emelkedő alakban, középütt pedig egy nagy, legalább kétszer két méteres betontömbön állt a turulmadár, e mögött magasodott a nemzeti színekben pompázó zászlórúd. Az emlékmű azonban nem volt hosszú életű, a világháború befejeztével, a szovjethatalom idején el kellett „tüntetni” ezeket az irredenta szimbólumokat. Hogy Deákiban mikor és milyen körülmények között tűnt el, sajnos ezt sem sikerült megtudnom.

   „Arra emlékszem, hogy öt-hat éves lehettem, amikor ezeken a betontömbökön, az országzászló akkor még meglévő talapzatán szoktunk játszani, de akkor, 1951-52-ben lehetett, már csak ez a beton volt meg. Azt már később tudtam meg, hogy a Turul madarat úgy mentették meg, hogy a plébánián rejtették el.” -emlékezik vissza az 1946-ban született Varga Sándor. –„Magára az emlékműre nem emlékszem, mert nyolc hónapos voltam, amikor a családunkat Csehországba deportálták, és amikor hazajöttünk, már sem az országzászló, sema Turul nem volt a helyén.” Arra viszont emlékezik, ahogyan a betontalapzatot is eltüntették. „A valamikori bencés birtokon, az akkor már állami birtokként működő majorban dolgozó munkásokat utasították, hogy verjék szét a betontalapzatot. Az oldalsó részeit szét is verték, de mivel akkor még gépeik nem voltak, csak csákánnyal, kalapáccsal dolgozhattak, a középen álló hatalmas betonkockát, amin korábban a Turul állt, sehogy sem tudták széttörni. Végül úgy tüntették el, hogy előtte egy nagy gödröt ástak, abba fordították bele, és betemették. Úgyhogy a Turul talapzata még ma is ott van valahol a föld alatt a plébánia előtti téren.”

   A Turul madár sok évtizedes rejtőzködéséből tavaly „bújt elő”, amikor a plébánia épületét újították fel, és a nehéz kőszobrot többször is át kellett cipelniegyik helyiségből a másikba, mert „láb alatt volt” a mesterembereknek. Ekkor merült fel a kérdés, hogy mit keres itt ez a madár, amikor ennek másutt, méltóbb helyen lenne a helye.

   Hogy hogyan került végül a temetőkert bejáratába a Turul, erről Varga Sándornak friss emlékei vannak, hiszem maga is tagja volt annak a nyolc-tíz tagú önkéntes csapatnak, akik éppúgy, ahogyan önfeláldozó ingyenes munkával a plébánia felújításában segédkeztek, a Turul-szobor felállítását is a kezükbe vették. Ennek történetét azonban Sándor korábbról kezdte: „Még 1998-ban, amikor templom tetőszerkezetének a felújításán dolgoztunk, az ott dolgozók között került valahogy szóba, hogy kellene egy emlékművet építeni a második világháborúban meghalt falubeli áldozatoknak. Mert az első világháborús hősöknek van emléktáblájuk a templom külső falán, de a második háborúról nincs semmi. Emlékszem, hogy akkor a templom falánál öten-hatan tanakodtunk, rajzolgattunk, hogy hol kellene elhelyezni és hogyan kellene kinézni ennek az emlékműnek. Végül abban egyeztünk meg, hogy a templom mögött, a temető bejáratánál lesz, az alakja pedig koporsóra fog emlékeztetni, és a „koporsófedélre” vésetjük rá az elhunytak neveit. Aztán mire összegyűjtöttük a neveket, annyi lett – összesen 62 -, hogy az nem fért volna rá egyetlen emléktáblára, így lett két vörösmárvány-szerű koporsóalakzat az emlékmű. Mindezt azért említem, mert most, amikor az került szóba, hogy a Turul madarat hol helyezzük el, egyértelmű volt, hogy a második-világháborús emlékmű mellett.”

   A Turul-emlékművet a hívek adakozásából, a községi önkormányzat támogatásával építették meg. Igaz, pénz csak az építőanyagra kellett, mert a munkát, a szakmunkát is beleértve, a hívek ingyen adták. A munkálatokat Szabó István építőmester és Hajdú Lajos templomatya irányításával a plébánia-felújításon már összeszokott szorgos csapat végezte. Egy falubeli fuvarozó, FlorekLaco az emelőkaros tehergépkocsijával jött segítségül, hogy a súlyos Turulmadarat a helyére emelje.Scheffer László egy bronz keresztet készített a tartóoszlop elé, sőt még egy falubeli kerámiaművész, Takács Krisztina, égetett agyagból egy korabeli címert is készített, amit a Turul-oszlop talapzatán helyeztek el.

   Az újjászületett Turul-emlékművet egy vasárnapi mise után, különösebb ünnepség és szónoklatok nélkül, Tóth László kanonok szentelte fel a katolikus hívek jelenlétében, országalapító Szent István király napján, 2017. augusztus 20-án.