A taksonyi önkormányzat és a Csemadok helyi szervezete a közelmúltban szervezte meg a Csehországba deportáltak és a Magyarországra kitelepítettek emléknapját Taksonyon. A nagyszabású ünnepségre a helyi lakosság mellett a kitelepítettek leszármazottait is meghívták.
„ Taksonyról 1947. január 17-én és 18-án több mint 700 személyt deportáltak a csehországi határvidékre, Podbořanyba és környékére. Alakosságcsere-egyezmény értelmében Magyarországra, a bács-kiskun megyei Vaskútra, Nemesnádudvarra, Baranyába Pécs környékére, illetve Békéscsaba és Nyíregyháza környéki tanyákra összesen 132 családot telepítettek ki. Taksonyban csak a Fő utcán 100 családi házból 4 családi ház lakosai kivételével mindenkit deportáltak, kitelepítettek. Eltűnt a taksonyi lakosság nagy része. Szembesülni kellett az élet minden területén azzal az űrrel, amit a szülőföldjüket elhagyni kényszerülők maguk után hagytak. A csonka családokkal, a templomban megüresedett helyekkel” – tájékoztatott a történelmi tényekről Mészáros Márta polgármester.
Az emléknap ünnepi szentmisével kezdődött, amelyet a taksonyi származású Bosák Nándor nyugalmazott püspök, a nyíregyházai Felvidék1947 Egyesület alapító elnöke celebrált. Az egyesületet a kitelepített taksonyiak és leszámozottaik alapították a kilencvenes években. A szentmise után megkoszorúzták a kitelepítettek és deportáltak emléktábláját. Csallóközi Zoltán miniszterelnök-helyettesi főtanácsadó ünnepi beszédében elmondta, számára a taksonyi megemlékezés nem egy a sok közül, amelyet a kerek évforduló alkalmából szerveznek szerte a Felvidéken, hanem meghatározó jelentőségű, hiszen ő személyesen is érdekelt. Nagyszüleit Taksonyról telepítették ki. „Felemelő érzés volt ott állni, ahol 1939-ben dédapám, Vitéz Csallóközi János mondott szintén ünnepi beszédet csak egy más alkalomból”- jegyezte meg, majd tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üdvözletét a múltat tisztelő taksonyi lakosságnak.
A deportáltak és a kitelepítettek emlékére rendezett kiállítást Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke nyitotta meg. Az eredeti és sajtófotók, a lakosságtól összegyűjtött, nagyszülőktől megörökölt anyag alapján összeállított tárlatot nagyon sokan megtekintették. A látogatók megnézhették az ún.”fehér lapot”, amely értesítette a családfőket a kitelepítés pontos idejéről. Láthatták nagyszüleik fiatalkori fényképét a Podbořanyban készült komlószedésről, és elolvashatták megindító leveleiket a messzi távolból.
A kiállítás megnyitása után kulturális programmal folytatódott az emléknap, amelyen a taksonyi cserkészek felidézték a 70 évvel ezelőtt történt megrázó eseményeket, majd Knap Viktor hegedű- és ifj. Mészáros Márta hárfajátéka felejthetetlen perceket loptak az emlékezők szívébe.
„A deportálás és a kitelepítés 70. évfordulójának emléknapján visszamentünk a múltba, de előretekintünk a jövőbe is. Várjuk, hogy kimondja végre valaki azt, hogy igazságtalanság volt az, ami a felvidéki magyarokkal történt. Várjuk, hogy valaki végre bocsánatot kérjen a hontalanság éveiért, a szétszaggatott családokért. A szeptemberben elhunyt Hrotkó Géza kanonok, pápai prelátus, aki szintén taksonyi kitelepített volt, szavaival „várjuk,- nem lázadozva, nem bosszúvágytól lihegve, de várjuk és elvárjuk! És reméljük, hogyha így tudunk emlékezni szeretettel, megértéssel egymás iránt, akkor ez a várakozás előbb-utóbb be fog számunkra teljesedni”- zárta ünnepi beszédét Mészáros Márta polgármester.
A deportált taksonyi lakosok emlékére írta MacsalinéKubovics Terézia, akit
14 éves korában deportáltak szüleivel Csehországba.
Elhurcoltak kegyetlenül,
azt sem tudtuk hová megyünk.
Magas hegynek tetejére,
vagy a világnak végére?
Bodri kutyánk ne bánkódjál,
minket mindig visszavárjál.
Reméljük, hogy vissza megyünk nemsokára,
te addig vigyázz a kis házra.
Robog velünk a vonatunk,
nem is tudjuk, merre vagyunk.
Jaj, Istenünk mit vétettünk?
Azt, hogy magyarnak születtünk?
Remeg a föld is alattunk,
magyar szót már nem is hallunk.
Erdők, hegyek körülvesznek,
Isten tudja hová visznek.
Jó Istenünk arra kérünk tégedet,
segítsd vissza az elhurcolt népedet.
Hogy újra otthon,
biztonságban és békében éljenek.
Menü |