Nagyszombat és környéke múltjáról és jelenéről 17. rész

   Pöstyén és világhíres gyógyfürdője 3.rész

   A két világháború között Pöstyén a csehszlovák társadalmi élet egyik központjává vált. A város fontos golf-, tenisz- és sakkbajnokságok, valamint koncertek, kiállítások, tánc- és autóversenyek helyszínévé vált. Továbbra is világhírű színészek, maharadzsák, uralkodók, politikusok, iparmágnások, művészek érkeztek a fürdővárosba és töltötték itt idejüket, s vitték a fürdő hírét a nagyvilágba. A történelmi helyzet alakulását tükrözte, hogy a magyar hírességeket felváltották a csehszlovák hírességek. Többek között járt itt Eduard Beneš Csehszlovákia elnöke, vagy az angol-skót Seton-Watson, brit publicista, a „vándorló skót“ (Scotus Viator), akit magyar részről a történelmi Magyarország sírásójának tartottak nagy befolyása miatt a trianoni határok kijelölésére.  

 A híd város felőli feljárata

   Az 1930-as években megépült az Eva úszómedence és az Oszlopcsarnok-híd (Kolonádový most), mely a Fürdőszigetet köti össze a várossal. A hídépítés ötlete Winter Lajos nevéhez kötődik és 1933-ban valósult meg. A második világháború vége felé a visszavonuló német hadsereg a híd középső részét a levegőbe repítette, a híd eredeti funkcióját jelentő helyreállítási munkálatok 1956-ig elhúzódtak.

   A hídnál látható a fürdő szimbóluma – a „Mankótörő“ bronzszobra – amelyet Winter Lajos kérésére Heyer Arthur festőművész alkotott meg 1894-ben, míg a szobor létrehozása Kühmayer Róbert szobrászművész érdeme (1933). A híd város oldali feljáratánál a „Saluberrimae pistiniensis thermae“ (A gyógyító pöstyéni fürdő) felirat olvasható, míg a sziget felől a „Surge et ambula“ (Állj fel és menj!) bibliai szöveget helyezték el.

Reklámplakát a „Mankótörő“ elődjének ábrázolásával

   Míg Winter Lajos a fürdő fejlesztésével foglalkozott, öccse Imre, aki korának művelt, világlátott polgára volt, tájékozott az európai, a magyar és a helyi szlovák kultúrában, a város kulturális életében játszott jelentős szerepet. Különösen érdeklődött Pöstyén múltja és néprajzi értékei, de a balneológia (gyógyfürdőtan)  és a botanika iránt is. Ismeretei és művészi ízlése segítette őt abban, hogy az Alpár Ignác által tervezett és 1893-ban egy év alatt felépített  Fürdőudvarban (Kúpeľná dvorana vagy Kursalón) 1928-ban egy múzeumi kiállítást rendezzen be, mely 1933-ban a város múzeumává vált.

A Fürdőudvar  díszterme napjainkban

   A múzeumi anyag 1966-tól a balneológiával és a szlovákiai fürdőkultúrával is megismerteti a látogatókat. A Balneológiai Múzeum napjainkban az ő nevét viseli. Kiállítási anyagai között külön részt foglalnak el a Winter család dokumentumai, a pöstyéni víz és iszap relikviái, gyógyászati kellékek, korabeli képeslapok, a híres vendégeket megörökítő fényképek. Ő hozta létre a Fürdőszigeten a mesterséges tavacskákat, melyekben nyaranta a Victoria regia virágai pompáznak.

   Tüköriné asszonyság varázspálcával forrást keres a Fürdőszigeten (a Kursalón egyik faliképe)

   Winter Imre harmonikus egyéniség volt, hívő lélek, az emberi jellem képviselője, mely tulajdonságoknak szerepe volt abban, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Egy műtét után hunyt el 65 éves korában. Pöstyénben temették el a város katolikus temetőjében. Winter Imre haláláról Esterházy János lapjában, a Magyar Hírlapban 1943. július 29-én, a zsidó vészkorszak csúcsán meleg szavakkal emlékeztek meg.

Winter Imre (festmény)

   Érdekesen alakult a Winter Lajos által építtetett Rózsa malom sorsa. 1939-ben a malmot a szlovák állam zsidó vagyon címén elkobozta. A második világháború után Winter Lajos a malomépületet újra visszakapta. 1947-ben kezdték el a gyártani a malom saját fejlesztésű híressé vált termékeit, a BB pudingot, a Marína kekszet, a piskótát és egyéb tápszereket, melyek a háború után a csecsemő- és a gyermekélelmezés gondjait igyekeztek enyhíteni. Ezen tápszerek kifejlesztésének elsődleges célja a koncentrációs táborokból élve hazakerült rabok szervezetének regenerációja volt. A malmot 1949-ben a kommunista hatalom államosította. 2002-ben fejezte be a működését, 2013-ig üresen, elhanyagolt állapotban állt, amikor az épületet nemzeti műemlékké nyilvánították. A kislány, Winter Rózsáról elnevezett malom nevét téves szlovák fordításban a helyiek ma is Ružený mlyn-ként (Rózsaszín malom) használják. 2019-ben az e névvel működő svájci vállalkozás a malom épületét 73 új lakássá építette át, a volt ipari létesítmény udvarát parkolóként kívánják hasznosítani.

Winter Lajos feleségével, szül.Schauer Leonával az 1930-as évek elején

   A malomhoz hasonlóan a szlovák állam, annak ellenére, hogy Winter Lajos megkeresztelkedett, zsidó származása miatt a fürdőt is elkobozta tőle. A családdal együtt őt is a szeredi gyűjtőtáborba vitték. A sors fintora, hogy Winter Lajos a tábor lakójaként szervezte meg a láger ellátását és az őrzéssel megbízott katonák élelmezését. Ez persze nem gátolta meg a hatóságokat abban, hogy 1944-ben innét a csehországi terezíni koncentrációs táborba hurcolják. A sors kegyelméből a háború végén sikerült élve hazajutnia. 1948-ban a kommunisták hatalomra kerülése után újabb megpróbáltatás éri, minden vagyonától megfosztották, egy kis szobában húzhatta csak meg magát.

   A jólelkű pöstyéniek ahogy tudtak, segítettek rajta, de így is nyomorgott. Nem panaszkodott, arcán egyfajta derűs mosoly ült, nem hagyta el a várost. Akkoriban még a Fürdőszigetre sem engedték belépni, a fedett híd tövében sétálgatott és sóváran nézett a távolba, a Winterek által épített szállókra. 1965-ben, 95 éves korában meglátogatta fiát az Egyesült Államokban. A hatalom képviselői azt hitték nem tér többé haza, ő mégis visszajött. 1968 szeptemberében, röviddel a szovjet intervenció után hunyt el. Csak 1991-ben nevezték el róla Pöstyén főutcáját (Winter utca), s akkortól jelzi emléktábla egykori lakását is, a Zöldfa szállót. In memoriam lett Pöstyén díszpolgára, önéletrajza alapján életpályájáról Optimista címmel 2008-ban filmet forgattak. 2019-ben avatták fel ülőszobrát az általa épített hídon.

Winter Lajos szobra az  Oszlopcsarnok-hídon

   „A hatvanas évek Pöstyénjében üdülő elegáns külföldiek gyakran láthattak a Vöröstorony környékén egy rőzsét szedő idős emberpárt. Az idegen, vagy a város ifjú lakója nem is sejthette (honnan is tudta volna?), hogy a botra támaszkodó rokkant öregember nem más, mint Winter Lajos, a világhírű fürdő alapítója, megálmodója és megépítője. Hiszen az általa emelt pompás épületekből, palotákból kitiltotta, őt magát a névtelenség arctalanságába száműzte, vagy egyszerűen bolondnak tartotta a kommunista hatalom. Művére kezet emelt, őt magát a puszta megélhetésért folytatott önemésztő küzdelemre kényszerítette. Vajon ki tudja, hogy a káprázatos palotáknak, melyekben ma a politikai és társadalmi elit emel pezsgőspoharat, vagy fogad külföldi államfőket, hogy ennek a miliőnek, amely halvány árnyéka a háború előttinek, a Winter család volt a megteremtője? Vajon van-e fogalmuk róla Pöstyén mai urainak, tulajdonosainak és haszonélvezőinek, a szlovákiai társadalomnak, hogy ki volt Winter Lajos?“ Ezek a mondatok vezetik be a róla megjelent önéletrajzi könyvet. 

Winter család síremléke a nagyszombati temetőben, mely Rigele Alajos (1879-1940) pozsonyi szobrász alkotása, aki a szoborban Leónát formázta meg.

   A 67- 69 °C-os víz manapság is sok ember szervezetére van gyógyító hatással, mint ahogyan Szlovákia további gyógyfürdői, melyeknek szakavatott feldolgozását többek között Duka Zólyomi Norbert (1908-1989) szlovákiai magyar politikus, orvostörténész könyvben is feldolgozta Balneologická bibliografia Slovenska 1850–1920 címmel és jelentette meg Budapesten 1980-ban.

   Aki ellátogat Pöstyénbe, megtapasztalja, hogy a városnak különleges hangulata van, a sok zöld, a rendben tartott parkocskák, rend és tisztaság. A sűrűn elhelyezett útbaigazító táblák angol és német nyelven is jól szolgálják a tájékoztatást, érthetetlen azonban, hogy a felvidéki magyar látogatók és a magyarországi fürdővendégek a múlt század elejéből megmaradt néhány feliraton, megjelölésen kívül egyetlen magyar nyelvű táblára sem lelnek a városban.

   Napjainkban a Pöstyéni Gyógyfürdő Rt. magyarországi székhelyű tulajdonosa, a Danubius Hotels igyekszik a városban feleleveníti a régi időket. Patinás épületeinek (Pro Patria fürdőszálló, Napóleon fürdőházak) folyosóit, számos többnyelvű régi nyomtatvánnyal és fényképekkel díszítik, de divattá vált a századfordulós, tehát magyar–német nyelvű képeslapok postaképes fakszimile kiadása is. Ennek ellenére sok érték ment és megy ma is veszendőbe. A városukért munkálkodók napjainkban igyekeznek a múlt megőrzésére az eddigieknél jobban odafigyelni. Erre lehet példa a 30 éve a pusztulásra ítélt egykori Grand Hotel Royal (előző nevén Hotel Rónai, későbbi nevén Hotel Slovan) megmentése.

   Források:

   Nagy Zoltán: A Felvidék fürdőinek lexikona, KT Könyv- és Lapkiadó, Révkomárom, 2004

   Winter Lajos: A mankótörő, Méry Ratio, 1997

   Horbulák Zsolt: Pöstyén magyar emlékei, Acta Ethnologica Danubiana, Tanulmányok, 2014 Veronika Nichta Mráziková: Muž, ktorý dal piešťanským kúpeľom svetový charakter, HN