Gondolatok Felsőszeli helyneveiről

Sikola – A 10. századi besenyő határ- és gyepűvonal

   A Dudvág balpartjától kétszázötven méterre, a Főutca első jobbfelé leágazó mellékutcáját Sikolának hívják Felsőszeliben. Ennek térsége a 18. században még jobbára bokros, a 19. század első felében már inkább csak mezővel borított terület volt a térképek tanúsága szerint. Mivel ez az utca csupán az 1870-es évek után kezdett kiépülni, ezért nevét magyarul értenünk kellene, ha azt építésének idejekor adták volna neki. De merthogy a Sikola nevet nem értjük, ezért ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a név sokkal régebbi, mint magának az utcának a keletkezése. 

   A 10. század második felében a Dudvág bal partján besenyők települtek meg. A rév térsége mellett élő és ott szolgálatot teljesítő népesség az északnyugati köztörök nyelvet, az úgynevezett kipcsak-török nyelvet beszélte. Mint első foglalók, nemcsak a szálláshelyük közelében levő révnek adtak nevet (vecse), hanem az annak környékén elterülő egynémely földterületnek is. Az egyik ilyen általuk adott név a ´čikla´ (ejtsd ´csikla´) volt.

A ´čikla´ tőszava a ´čik´. Ezt a szavat találjuk türk rovásírással Bilge kagánnak, a keleti türk birodalom uralkodójának az Orkhon folyó mellett emelt emlékoszlopán, amelyet a nagykán 734-ben bekövetkezett halála után emeltek. Magyar jelentése ´határ´. A ´čik´ szó nem sokkal később 762-ben az ujgurognál is felbukkan ´čik-tutuk´ alakban, mint a határsáv katonai kormányzójának méltóságneve. A türkmén ´čâk´ és a kazak ´čik´ szintén határt jelent.

A ´čikla´ szó tulajdonképpen a ´čik´ török alapszó és a ´-la´ képző származéka, amelyben a ´čik´ szó határt, a ´-la´ pedig a tőszóval jelzett fogalom előfordulási helyét jelenti. A ´čikla´ kifejezés tehát ´ahol a határ van´, ´a határ helye´, ´ahol a határ húzódik´ értelemmel bír.

   A falunkbeli besenyők azt a vonulatot jelölték ´čikla´ szóval, amelyen korukban az élőhelyüket választotta el a lakatlan területektől. Ez voltaképpen egy kerítéssel védett terület, gáthely és gyepű volt, tehát határvonalként funkcionált. A ´čikla´ gyepűként része volt a falu védelmi rendszerének. A besenyők ugyanis, mint hadviselésben jártas emberek a Vecsénél úgy települtek le, hogy előttük a Dudvág folyó, mögöttük pedig vizenyős, zsombékos talaj adta a természetes védelmet. Megerősítésként bizonyára tüskés bozótú növényeket is ültettek ezen a hátukat és oldalukat védő gyepűvonalon. " Kijáratot ebből a viszonylag zárt térségből több helyen feltételezhetünk. " Az egyik átjáró a mai Sikola utca torkolatánál vezetett az azon túli területekre.

   Ezek után nézzük meg, hogy mi volt a ´čiklán´ túl a 10. században. A mai Sikola utca egy kilométernyi hosszúságú vonulatát egykor keresztirányban két vízátfolyás medre vágta át. Ezt a két vízátfolyást a Sárd egy mellékágának a vize táplálta, amely a Földvermeknek mondott tó térségében ágazott ketté és a Dudvág felé vette útját. Az első patak a Kisvecse végének utolsó portája mellett, a második patak pedig az egykori alszegi alsó malom helyével szemben torkollott a Dudvágba.

   Az első és második patakocska között elterülő és a Dudvág által határolt földet Kis-szigetnek hívták. A második patak, valamint a Sárd és a Dudvág által körbefogott területnek Öreg-sziget volt a neve. Terjedelmére nézve ez utóbbi volt a nagyobb. A falu 1904. évi kataszteri térképén az Öreg-sziget neve még megtalálható.

   Az említett vízágak csupán áradásos időszakban vagy esőzések idején telhettek meg nagyobb mennyiségű vízzel. Az évszázadok folyamán medrüket egyre inkább feltöltötte a lerakódó iszap és hordalék, amihez később a művi feltöltés is hozzájárult. Ma már csak a figyelmes szemlélő veszi észre egykori létezésüket. Medrüknek iránya csak a régi térképekből rekonstruálható.

   Ez a vizekkel határolt, dús növényzetű két sziget ideális helye volt az állattartásnak. Itt legeltették rideg tartású állatállományukat a besenyők. A vízerekkel szabdalt területen elkülönülten legelészhetett a ló, a szarvasmarha, a birka és a sertés. Az állatokat vélhetően a mai Sikola utca nyomvonalán hajtották legelő, illetve dagonyázó helyükre.

   Természetesen a Kis- és Öreg-sziget neve színtiszta magyar névadás eredménye. Ezek a nevek ugyanis abból a viszonylag kései korból származnak, amikor a Dudvág bal partján lakó vecsei besenyők a 13-14. századot követően már szintén magyar nyelven beszéltek. A ´čiglán´ túli terület egykori kipcsak-török eredetű helynevei elenyésztek.

   Ha netán az egykori ´čikla´ helyét keresnénk, akkor azt még ma is könnyen megtalálhatjuk. Elégséges a Főútról a mai Sikola utcába letérnünk és nagyjából kilencven méter megtétele után már a helyszínen is vagyunk. Itt megállva azt láthatjuk, hogy előttünk az utca szintje hirtelen lejtősre vált. Itt volt egykor az első vízátfolyás medre, amelynek magasabban fekvő partján állunk. Balra tekintve azt figyelhetjük meg, hogy a kertekben mintegy leszakadni látszik a terep az egykori első vízátfolyás túlsó partja mentén. Ha jobbra nézünk, ott még a vízátfolyás száraz medrét is felfedezhetjük a zavartalan rálátást elfedő építmények mögött. Szemben a Kis-sziget és az Öreg-sziget területe talán még másfél méterrel is alacsonyabban fekszik, mint tájékozódási pontunk szintje. Ez a magasabban fekvő partvonulat volt a vecsei besenyő népesség kipcsak-török nyelvén a ´čikla´. Vagyis ´čikla´ néven csak az első vízátfolyásnak a falu felé eső magasabb partját nevezték falunk régi lakói, amely a vízér mentén egészen a mai Kisvecse-vége szélső házának telkéig terjedt. Ez a vonulat volt a 10. századi lakott falu alsó gyepűje, vagyis határa.

   A ´čikla´ szó ´k´ betűje néha ´g´ betűvé zöngésül és ´čigla´ alakot vesz fel. A ´čiγla´ (ejtsd: csigla) szó jelentése a mássalhangzóváltással természetesen nem változik, és ugyanazt jelenti, mint ´k´ betűs párja, vagyis ´gáthely, gyepű, határ´. A gróf Kuun Géza által 1880-ban Budapesten kiadott Codex Cumanicus (Kun Kódex) szerint a kun ´čiglamis´ a latin ´ora consuta´ kifejezést takarja, aminek magyar értelme ´partvidék, partemelkedés, valaminek a széle, szegélye, pereme´. A kun nyelv is, akárcsak a besenyő nyelv, a kipcsak-török nyelvek közé tartozik.

   A 11. században a Dudvág jobb partján, a mai Főszegen és Alszegen letelepedő székely-magyarok nyelvén ugyancsak csigla volt a gyepű, a határsáv neve, amely szót ők a honfoglalás előtt a török nyelvű blakokkal történő erdélyi érintkezés folytán sajátítottak el és hoztak magukkal Árpád nagyfejedelem katonai segédnépeként. IV. (Kun) László királyunk udvari papjának, Kézai Simonnak 1283 táján készített Gesta Hungarorum című történeti művéből tudjuk, hogy „Maradt még a hunokból 3000 férfi, akik futással menekedtek meg a krimhildi csatából. Ezek félve a nyugati népektől, a Csigla mezején maradtak egészen Árpád idejéig, és ott nem is hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat“. A krónika szerint tehát a ´campo Chigle´, vagyis a Csigle mező (Csigla mező) volt annak a vidéknek a neve, ahol a hun maradékok, a később székelynek nevezett népesség lakott. Egyszerűbben mondva a székelyek a határvonal, a gyepű lakatlan mezősávjának védettségében éltek.

   A ´csigla´ szónak egy másik változata még a 20. század második felében is elevenen élt falunkban. A régi gazdák a tavaszi vetés előtt évente kimentek a szövetkezesítés után kimért kicsinyke földjeikhez mezsgyét húzni. Ilyenkor újra kijelölték a parcelláknak az őszi szántás következtében eltűnt szélét. Először is karót ütöttek le a parcella alsó és felső végében, majd ezután megközelítőleg lépéstávolságnyira sekély gödröket vájtak kapával a két karó között. A gödrök földanyaga apró, vakondtúrás-nagyságú dombocskák sorozatát adta a kijelölt irányban. Illett a földszomszéd megkárosítása nélkül nyílegyenesen húzni a jelet. Ezt a műveletet csöllézésnek (mások hompolásnak) mondták.  A csölle szó eredeti alakja a ´čöγle´ (ejtsd „csögle“), amelynek értelme azonos a ´čiγla´ szóéval. Magából a leírt tevékenységből is kiviláglik, hogy a csöllézés voltaképpen egy bizonyos földterület határának kijelölését jelentette.

   A csögle kifejezés persze nem csak falunkban volt ismeretes, hanem másutt is ahol besenyők laktak. A Veszprém megyei Csögle falu neve is ezt bizonyítja. A helység 1275-ben Chygle, 1340-ben Chigla (Csigla) alakban tűnik fel az oklevelekben.

   A 13-14. századot követően falunkban a besenyő nyelvet már senki nem beszélte, ezért a ´čikla´ szó értelme elhomályosult és hangalakja eltorzult. A Sikola utca neve enyhén romlott formája a kipcsak-török ´čikla´ szónak, amelyet Felsőszeliben immáron több mint ezer év óta használunk.