Felvidéki rovásírásos emlékek 37. rész

   Rovásírás Mátyás király korában II. rész

   Csontosi János 1888-ban tanulmányt készített Mátyás és Beatrixarczképei Corvin kódexekben címmel. E munkában látható egy fametszet, rajta Mátyás király két püspökkel, kezét könyvön nyugtatva. A kép egy 1486 és 1490 között megjelent ősnyomtatványelső lapján foglal helyet, a mű címe: ConstitutionesinclitiregniUngarie, ez egy rendelet gyűjteménylatin nyelven, magyarok számára.  

   Feltételezésem szerint e képen lévő könyv lapjain rovásírás van, az S, SZ, R, Z betűk világosan felismerhetők. A jelek külön állnak, nincsenek kisés nagybetűk, hasonlóan a rovásíráshoz. Mivel akkoriban a nép még jobban olvasta a magyar rovást, mint a latin betűket, talán nagy királyunk e rendeletgyűjtemény olyan példányát tartja kezében, amelyet ő kifejezetten a magyaroknak íratott, magyarul, rovásírással. Ez csupán feltételezés, de a fametsző üzent nekünk valamit…

   Két történetírójánál, Thúróczy Jánosnál (1435-1490) és Bonfini Antalnál (1443-1502) olvashatjuk:

   „Mert a mi időnkben is ezen nemzet egy része, mely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jegyeket ró fára, az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” (Thúróczy)

   „Scythiai betűik vannak, amelyeket nem  papírra írnak, hanem rövid fácskára rónak, kevés jeggyel sok értelmet foglalnak egybe.”(Bonfini)

   A felsőszemerédi templom rovásfelirata Mátyás uralkodása alatt, 1482-ben készült. A TERRA Hírújság 2015-ös 7-8. számban írtam róla bővebben.

   Egy 1483-ban kiadott ősnyomtatvány utolsó lapja elé ragasztották be a Nikolsburgi Ábécét, melynek felvidéki vonatkozásai is vannak. A TERRA Hírújság tavalyi 7. számban olvashattak róla.

   Az összegyűjtött adatok arra utalnak, hogy Mátyás király és magyar környezete ismerte, használta, pártolta ősi írásunkat.