Bél Mátyás: szkíta-hun írás II./2.
Bél Mátyás német nyelvterületen is igyekezett becsületünket is helyreállítani, ezért 1729-ben megjelenteti a Der UngarischeSprachmeister, oderkurzeAnweisungzu der edlenungarischenSprache (Magyar nyelvmester, avagy rövid használati utasítás a nemes /előkelő/ magyar nyelvhez) c. könyvét. A 13. kiadásban a régi magyar ábécét is bemutatja, alatta a következő mondattal:
Wieglücklichisteindeutscher Mann,
der unterUngarnungrischkann.
Szakács Gábor rímes fordításában:
Milyen boldog egy német
ki magyarok közt magyarul beszélhet.
1984-ben megjelent egy válogatás Bél Mátyás munkáiból, Hungáriából Magyarország felé címmel, a szkíta-hun írásról is olvashatunk benne, többek között (tömörítve): Közeli rokona Glosius János, a Kis-hont vármegyei Tiszolc lelkipásztora írta neki, hogy Balaskó Pál kálnói lakos minden egyes prédikációt „kis botokba metszett” s azok alapján még 10 év múlva is el tudta mondani, hogy ki mit prédikált. (Kálnó szintén Besztercebánya környéki település). Balaskó azt is meghagyta, hogy ha meghal, a botokat dobják utána a sírba, s vele együtt temessék el, „mert majd egyszer bizonyítékok lesznek, hogy meghallgatta Isten igéjét.”.
Ugyancsak Bél Mátyás írja, hogy egy gyenge emlékezetű és felfogó képességű Túróc megyei juhász a Miatyánkot botra róva vitte magával a templomba s arról olvasta le.
Bél Mátyás Pozsonyban hunyt el, a világhálón az olvasható, hogy a sírja nincs meg, mert az evangélikus temető városrendezési terveknek esett áldozatul. A somorjaidr.Szamák Mihály biológus-genetikustól azonban megtudtam, hogy megtalálták sírkövét, helyreállították és Pozsonyban az Óvárosháza melletti Apponyi palota bejáratában található, jobb oldalon. Ez az épület napjainkban Szőlészeti és Borászati Múzeum.
Besztercebányán tudományegyetem viseli nevét.
Menü |