Felelősséggel vizeink jövőjéért

   Falunk területét valamikor a középkorban keresztül-kasul szabdalta a Vág folyó alsó szakaszának egyik ága, amely Vágkirályfánál délre kanyarodva a Csángó kistérség minden faluját érintette, s Negyednél tért belé vissza a hozzávetőleg a mai Vág-mederben hömpölygő folyami ág. Igen, a folyóág, amelyet nem csak a köznyelv, de még a Mária Terézia korabeli hivatalos okiratok is Öreg Vágnak (németül Alte Waag), illetve Pennának neveztek, korábban még fősodornak számított, azonban a természetföldrajzi folyamatok, majd később az emberi tevékenység következtében egyre kevesebb vizet hordozott. Így lett az Öreg Vágból Holt-Vág, majd később olyan, helyenként teljesen elkülönülő, saját névvel illetett állóvizek csoportja, mint a Boros-ér, az Uborkás vagy a Putra.

    Míg a múltban a szerteágazó folyórendszer az emberek megélhetését jelentő mezőgazdaságot akadályozta és az emberek élőhelyét veszélyeztette, a 20. század végére alig maradt valami ezekből a tavakból, szinte teljesen eltűntek. A vízfelületek felgyorsult eltűnése ekkor már egyértelműen a modernkori ember környezetre kifejtett fokozódó hatásának következménye. Példaként említhető Zsigárd belterületén a helyi úthálózat kiépítése, a lápos területek mezőgazdasági, építkezési és egyéb hulladékkal való feltöltése, később beépítése, vagy a falu határában a Holt-Vág medrének betöltése és hasznosítása mezőgazdasági célokra. A környezethez való érzéketlen hozzáállás azonban máshol visszaüthet, hiszen a víz jelenléte a tájban nagyon fontos lenne a természetes élővilág számára. A vízfelületek eltűnése gyengíti a biodiverzitást és egyes fajok környezetünkből való eltűnéséhez vezethet. A szemlélet, miszerint a felszíni vizeket minél szűkebb keretek közé kell szorítani, lecsapolni, eltüntetni a tájból, illetve csupán energetikai vagy hajózási célból hasznosítani, aztán gyorsan levezetni, mára már idejétmúlt.  Az lenne a fontos, hogy minél tovább itt tartsuk és minél több helyen megjelenjen, aminek köszönhetően az egyre gyakoribb aszályos időszakok is könnyebben átvészelhetőek lennének ember és a természet világa számára egyaránt. A globális éghajlatváltozás küszöbén nem a víz ellen, hanem a vízért, annak megmaradásáért kell küzdenünk és dolgoznunk.

   Ezt felismerve a Csángó kistérség falvaiban szinte mindenütt civil aktivisták jelentek meg és kezdték el menteni természeti örökségünket. Ezek közül az egyik legkorábbi, még bőven a kommunizmus időszakába visszanyúló kezdeményezés volt a mai farkasdi Öreg Vág megmentése, amely már a korunkbeli folyómeder „kiegyenesítésének“ következtében különült el a folyótól. Ugyancsak megemlíthető a peredi Telek-tó és a Téglások revitalizációja, vagy például Zsigárdon a vöröserdei és további vízfelületek és környezetük megtisztítása, megújítása a helyi önkormányzat és civil szervezetek révén.

   Ez utóbbiakhoz csatlakozott pár évvel ezelőtt a Fehér Fűz polgári egyesület is, mely a zsigárdi temető és Puszta közti tavat vette gondozásába, amit egykor halneveldeként tartottak nyilván. A már-már teljesen eltűnő vízfelületet az eltelt időszak alatt egy hektárt meghaladó területen sikerült megújítani, amihez egyesületünk tagsága mellett támogatást nyújtottak és ezért köszönet jár az érintett  állami intézményeknek, alapítványoknak és önkormányzatoknak, ideértve Nyitra megye és Zsigárd község önkormányzatát.

   A Fehér Fűz egyesület a jövőben a felszíni víz megtartása mellett a tó környezetének gondozására és rendben tartására fogja fordítani figyelmét. Egy részén szeretnénk megőrizni a nádast, amely a vízi és szárnyas élővilág életében fontos szerepet tölt be. A tó környezetében található ártéri jellegű füzes-nyáras ligetben a fűzállomány jelentős része elöregedett illetve kiszáradt, ezért azt fokozatosan meg kell újítani.  

   Az együttesen két hektárt is meghaladó kiterjedésű zöldövezet folyamatos gondozására és tisztán tartására további forrásokat biztosíthat a tó horgászati célú üzemeltetése. További céljaink közt szerepel, hogy az emberek közelebbi kapcsolatba kerüljenek a tóval. Ezért a környezetében pihenőhelyeket, egy kisebb játszóteret, valamint Zsigárd természetföldrajzi viszonyait, történelmét és egyéb jellemzőit bemutató tanösvényt is kialakítunk, középtávon pedig csónakázási lehetőséget is szeretnénk biztosítani. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hobbihorgászat nehezen összeegyeztethető a csónakázással, egy nagyobb közösségi piknikkel vagy egy nyilvános társadalmi rendezvénnyel, ezért keresni fogjuk a horgászat és a többi tevékenység időbeli vagy térbeli különválasztásának legmegfelelőbb módjait.

   Egyesületünk előtt tehát még sok munka áll. Bízunk abban, hogy amit teszünk, nem hiábavaló, s a magunk részével sikerül hozzájárulnunk ahhoz, hogy falunk vizeit megőrizzük az utókornak.