Elfeledett kincsek a plébánia raktárában, Deáki

   A deáki plébánia raktárának takarítása közben egy régen elfeledett, mindenféle kacattal körberakott szekrényt fedeztünk fel. Tudtuk, hogy ott van a szekrény, csak nem fértünk hozzá, nem tudtuk, mit is rejt a szekrény belseje.

   A Föld napja alkalmából tervezett nagyszabású, az egész falura kiterjedő nagytakarítás a rossz idő miatt elmaradt, ezért mi, a katolikus egyházhoz tartozó, többségében cursillósokból álló hívek elhatároztuk, hogy rendet teszünk a raktárban, ahol az úrnapi körmenethez használt sátrakat is tartjuk, mert már nem lehet a sok lim-lomtól és a sátraktól mozogni. A hölgyek a rakodást és a takarítást vállalták, mi férfiak pedig a fenyőfákat ültettük a templomkertben, mégpedig azokat a fenyőfákat, amelyeket Varga Sándor, barátunk és testvérünk a hitben, nevelt ki azokból a magokból, amelyeket a karácsonykor feldíszített fenyőfák tobozaiból gyűjtött össze. Így tulajdonképpen a 15 fa visszakerült a templom tulajdonába, 7 fa pedig ezután a plébánia udvarát fogja díszíteni.

   A sok lim-lomot a falu kisüzemének munkásai szállították el a többi szeméttel együtt. A szekrény mélye valódi kincseket rejtett. Valaha használt miseruhák, albák, terítők és szobrok jelentették a számunkra nagy értéknek számító kincseket.

   A miseruhákat, albákat feleségem, Hajdú Rozália kitisztogatta, kivasalgatta, a horgolt terítőket kikeményítette és több száz gombostűvel kihúzatta, majd a templomunk feltemplomában befóliázva kiállítottuk, hogy az ide nagy számban érkező látogatók megtekinthessék.

   Templomunk nem csak a Halotti beszédről ismert, Közép- Európában egyedüli emeletes templom, ahol a padlásteret belakó bencés szerzetesek éltek és miséztek is valaha.

   Serédi Jusztínián, Magyarország egykori hercegprímása, falunk szülöttje, a múlt század negyvenes éveiben restauráltatta a templomot, az addig díszként szolgáló szobrok is kikerültek az említett raktárba, és feledésbe merültek. A mostani takarítás alkalmával kihordtuk őket a Kálvária elé és valamennyit letakarítottuk. A könnyebbeket felvittük a feltemplomba és kiállítottuk az egykori ruházattal, valamint a templomi szertartások alkalmával használt kellékekkel együtt. Jelenleg a padlásmúzeumnak elnevezett kiállítás részét képezik. A nehezebb szobrokat, amiket a csigalépcsőn nem tudtunk felcipelni, a kálvária barlangjában helyeztük el, hogy mindenki megtekinthesse.

   Egy újabb alkalommal ismét brigádot szerveztünk, hogy rendbe tegyük a kálvária környékét. Összegereblyéztük a lekaszált füvet, amit a falu munkásai rendszeresen és becsületesen kaszálnak, kitakarítottuk a padlásteret, lenyírtuk a tujafák ágait, hogy minél beláthatóbb legyen a kálvária környéke. A szépen rendben tartott templomunk és kálváriánk a közeljövőben virtuálisan is látogatható lesz az interneten.

   Engedtessék meg nekem, hogy itt mondjak köszönetet mindazoknak, akik ezekben a munkálatokban részt vettek: Boros Lajos és felesége, Magdaléna, Pavel Erzsébet, Takács Júlia, Serédi György, Bartalos László, Forró Gábor, Gyerák István, Varga Sándor, valamint feleségem Rozália és jómagam. Végezetül köszönetet mondunk Kovács Vilmosnak és kedves feleségének, Szilviának, a finom falatokért, amivel megleptek bennünket.

   Nyolcvan évnek kellett eltelnie, hogy ezek a kincsek megtekinthetők legyenek, és ne az elfeledett szekrény tartalmát gazdagítsák.