Az amatőr színjátszás virágkora Zsigárdon

   Az első világháborút követő időszakban Zsigárdon a kulturális élet felpezsdítését a helyi iskolák (római katolikus és református iskola) tanárai biztosították. Az iskolák aktívan bekapcsolódtak a falu kulturális életébe.

   A református népiskola igazgatója, Osztényi Benő irányításával már 1923. április 9-én az Árva Bandi című színdarabot mutatták be a református iskola diákjai, ezt követően táncmulatságra került sor. Az említett év júniusában Dobossy Ilona szervezésével a római katolikus iskola növendékei az Alba Nevus-Napországban című színelőadással jelentkeztek, melynek bevételét az iskola növendékei számára és a könyvtár gyarapítására használtak fel. A befolyt összegből a községi szegényalapnak 20 koronát adományoztak. Az iskolai színdarabokat a szegények és az egyház megsegítése céljából vitték színre. Az 1924. január 1-én előadott Katóka őrmester című háromfelvonásos népszínmű bevételét például a zsigárdi református egyház orgonaalapjának ajánlották fel.

   Az iskola mellet, a helyi pedagógusok és a helyi értelmiség segítségével, megalakult a Színpad Pártoló Egyesület. Megalakulása napra pontosan nem ismert. Levéltári források kutatásából megtudhatjuk, hogy 1934-ben az egyesület alapszabályzata még nem volt jóváhagyva, de 1935-ben már 53 taggal büszkélkedett. Elnöke az iskola igazgatója, Munka Jenő volt. Az egyesület tagjai egyedi cél elérése érdekében dolgoztak: az első falusi forgószínpad megépítéséhez járultak hozzá, amely nem csak a községben, de az országban, Csehszlovákiában is egyedülállónak számított. Az egyesület egyik nagy sikere maga a színpad volt, amely az 1934-es év végére készült el. A mai Szlovákia területén Zsigárd büszkélkedhetett az első ilyen típusú színpaddal. A községet ebben az időben „Kis Bécsnek” nevezték. Idővel hasonló színpadot hoztak létre Pozsonyban is.

   A színpad különlegessége az volt, hogy egyszerre négy díszletet tudtak elkészíteni rajta, mozgatásával folyamatossá és dinamikussá téve az előadást. A színpad alapja egy forgó korong volt, melynek a technikai megoldása azonos volt a vasúti mozdonyfordító híddal, ezáltal egyszerű volt a színpadcserék megoldása. Közepén erősen alá volt támasztva, az alsó széle golyóscsapágyakkal ellátott kisméretű kerekekkel volt felszerelve, amelyek a körpályán könnyen forogtak úgy, hogy a kisebb korongokat kézzel, a nagyobbakat pedig motorikus erővel mozgatták. A forgószínpadot Ürge Ernő vendéglőjében építették fel, mivel az összes kulturális rendezvényt a helyi kocsmában tartották, mulatságokat és színdarabok bemutatóit egyaránt.

   A társulat több színművet tanult be, hol gyermek-, hol vegyes színdarabokat játszottak. A színtársulat 1935. március 24-én és 25-én a János vitéz című művet adta elő Ürge Ernő vendéglőjében. A társulat ezzel a színdarabbal aratta legnagyobb sikereit. Több havi- és hetilapban írtak a gyermekek és a tanítók sikereiről. A színdarabot a környező falvakban és Pozsonyban is előadták.

   A híres pozsonyi fellépésről sok hetilap cikket írt, de még maga a Színházi élet című színházi újság is említést tett. A lapban a társulatról szóló érdekességek mellett sok látványos fénykép is megjelent. 1935 júniusában a pozsonyi előadás alkalmából János vitéz – Képes Műsor néven egy kis füzet is megjelent, amely érdekes képeket és információkat közölt a társulatról és a színpadról.

   A színjátszás még sokáig nagyon fontos részét képezte a község életének, a forgószínpadot még sokáig használták. A második világháborút követően a kulturális élet szervezője a községben a Csemadok volt, helyi alapszervezete 1949. május 26-án tartotta alakuló ülését, a régió legkorábban megalakult helyi szervezete volt. Elnökévé Pék István választották. A Csemadok Zsigárdi Alapszervezete azóta is sokszínű és gazdag munkát végez a faluban.