A felsőszeli Árpád-kori templom - II. rész

Thurzó Elek síremléke a lőcsei Szent Jakab-templomban - Forrás Internet

/Az előző számban megjelent írás folytatása./

   Annak ellenére, hogy Szabó János plébános írása által bizonyságot nyerhettünk, hogy az úgynevezett „második templom“ sohasem létezett, nézzük meg mégis, hogy mi is történhetett az Árpád-kori templommal a mondott 1524-es esztendőt megelőző években. A romlás valószínű oka az volt, hogy 1506 június elején az I. Miksa német-római császár vezette seregek Magyarországra törtek. Elfoglalták Sopront és Vasvárt, majd észak felé fordulva Pozsonyt és Csallóköz területét is hatalmukba kerítették. Ekkor a zsoldosok, akiket a császár már az előző 1490. évi Magyarország ellen irányuló hadjárata idején sem tudott fizetni, rabolni kezdtek. Ennek eshetett áldozatául többek között a felsőszeli templom is, amelyet kifosztottak, majd felgyújtottak. A tűzvész az egy méter vastagságú téglafalakban ugyan nem tett kárt, de a zsindelytetőzet nyilván porrá égett. Az ezt követő években a sorozatos beázások és fagyok leginkább a hajó boltozatát rongálták, amely beszakadhatott. Legalábbis ezt valószínűsíti Miroslav Klobučníknak a 2004-ben kiadott „Farská obec v období rekatolizácie na národnostne zmiešanom území (obvod Galanta)“ című könyvének azon mondata, amely szerint az Eszterházy József gróf által történő 1708. évi javítás előtt a „templomnak csak a szentélye és a sekrestyéje voltak boltívesek“ (79. oldal).

   A hajókupola beomlása miatt persze nem kellett 1524-ben alapjaitól új templomot építeni, hanem csak áthidalógerendákra erősített deszkamennyezetet és új tetőzetet kellett adni a megmaradt falaknak. Abban az időben ez olyan nagyléptékű munkának számított, amire később a lakosság már mint egy új templom építésére emlékezett. A javítás befejezését egy erre emlékeztető fémből készült emléktábla elhelyezésével örökítette meg a templom újraépíttetője. A tábla felirata latin nyelvű volt, ezért az írni és olvasni nem tudó eleink, habár azt számtalanszor látták, szövegét elolvasni nem tudták és évszámát sem értették.

   Nemcsak Szabó János plébános feljegyzése, de már az 1634. évi Pázmány Péter-féle egyházlátogatás jegyzőkönyve is bizonyítja, hogy falunkban a mondott canonica visitatio idején nem egy új, hanem egy régi templom állott. Az említett jegyzőkönyvben ezt találjuk: „Vetus hic Ecclesia Sancti Laurentij Martyris, sarta tecta quidem...Sacristia vacua, rimas agit.“ Vagyis magyarul: „ Ez itt  a régi Szent Lőrinc vértanú templom, valóban jól fedett tetővel ... A sekrestye üres, repedezett.”

   A vizitációt végző Draskovits György váci püspök és pozsonyi prépost 1634-ben tehát egy  födémjében javított régi templomot talált, nem pediglen egy alig száztíz éve emelt új épületet, amelyet máris újra kellett fedni, s amelynek legkisebb épületrésze, a sekrestyéje is repedezett már.

   Ugyancsak nem ismer falunkban 1524-es építésű templomot a Szent István Társulat kiadásában megjelent Magyar Katolikus Lexikon sem. Ez az 1993 és 2010 között tizenöt kötetben, 2013-ban egy pótkötetben és 2014-ben egy indexkötetben megjelent mű Felsőszeliről szóló címszavában ezt írja: „Templomát 1271 előtt ismeretlen titulusnak szentelték. Lakói 1550 után evangélikusok lettek. 1678-ban alapították újra. Mai Szent Lőrinc templomát 1775-ben építették.“ Tehát községünkben az említett lexikon adatai szerint sem volt az Árpád-kori és a mai templom építése közti időben egy újonnan épített „második templom“.

   Az Árpád-kori egyház 1524. évi újjáépítésének mozgatórúgója vélhetően az volt, hogy II. Lajos király 1523. június 11-én Budán kelt oklevelével a semptei és a cseklészi uradalmat, a hozzá tartozó mezővárosokkal és falvakkal együtt gróf bethlenfalvi Thurzó Elek tárnokmesternek és körmöci kamaragrófnak adományozta. Ez szolgáltathatott okot Felsőszeli új birtokosának ahhoz, hogy a tetőzet nélküli templomépületet tizenöt évi elhanyagoltság után 1524-ben felújíttassa. Gróf Thurzó Elek (*1490 - †1543) a felégetett templomot az akkor még katolikus vallású lakosság számára javíttatta meg. Ezt a felújított Árpád-kori templomot I. Miksa császár idejétől (1564-1576) az időközben evangélikussá vált felsőszeli lakosság használta 1647-ig, amikoris a pozsonyi országgyűlés visszaadni rendelte azt a katolikusoknak. Minekutána ez nem történt meg, ezért az 1681. évi soproni országgyűlés újfent elrendelte visszaadását. A tényleges visszaszolgáltatásra csak az 1708. évi pozsonyi országgyűlés rendelkezésére került sor.

   Ez utóbbi országgyűlés határozatába azonban néhány pozsony vármegyei (minden bizonnyal felsőszeli) evangélikus és református nemes, valamint jobbágy nem tudott belenyugodni, ezért vármegyei szinten, petícióval próbáltak meg érvényt szerezni a templom tulajdonlását és használatát érintő jogaiknak. Ez okból készült az a Kosút faluban megírt és Debreczeny István királyi közjegyző által 1721. április 2-án hitelesített jegyzőkönyv, amelynek eredetije a 19. század második felében még a pozsonyi evangélikus líceum könyvtárában volt található. A protokollum szövegét elsőként az Erdélyi János szerkesztette, 1867-ben Sárospatakon megjelent Sárospataki füzetek, Protestáns tudományos folyóirat 8. számában ´A Felső Szelii ág. vall. elfoglalt templom ügyében 1721. aprilis 2-án, tett vizsgálat´ című tárca közölte, egy Garády nevű cikkíró tollából (156-161. oldal).

   A mondott vizsgálatban nyolc tanút hallgattak meg, akikhez kilenc kérdést intéztek. Ezek közül minket leginkább az első kérdés érdekel, amely így hangzik: „Tudja-e, hallotta e a tanú, mikoron s kik által felsőszeli templom épéttetett ?“  A megkérdezett nyolc tanú közül csupán három, ám érdemben csak egyetlenegy válaszolt a feltett kérdésre. Az 1647 körül született Szombath Albert 74 éves evangélikus felsőszeli jobbágy azt válaszolta, hogy „Nyilván hallotta számtalanszor...régi öreg emberektül, hogy még Thurzó familia, úgy mint földes ur által építtetett.“ A templom (újjá)építésének évét tehát a nevezett tanú nem tudta, és nem is hallotta.

   A jegyzőkönyvben feltett első kérdésre megadott csonka feleletet Szabó János nagyfödémesi plébános feljegyzéseinek azon adata egészíti ki, amely így szól: „ Reparata anno 1524“, vagyis „1524-ben javíttatott“.

   A fentebb felsorolt adatok fényében elmondhatjuk, hogy az úgynevezett „második templom“ léte helységünkben csupáncsak egy félreértésen alapuló 19. századvégi valótlan hír, amely sajnos a későbbiekben felülbírálat nélkül -már mint tény- a falunkról szóló írások többségébe is belekerült.

   A 20. század dereka után a mai Főutcát, ahol egykor Árpád-kori templomunk állt, leaszfaltozták. Az aszfaltréteg alatt található alapfalakat a Szent László király I. törvénykönyvének 25. fejezete által a templom mellé rendelt temetőben nyugvó őseinknek porladozó csontjai vigyázzák a mai napig.

   A felsőszeli Árpád-kori templomépületről egyelőre ennyi tudható. Idő múltával vélhetően újabb tények kerülnek majd napvilágra, amelyek pontosítják a fentebb elmondottakat. 

Sárospataki Füzetek,1864 - Forrás Arcanum