A láthatatlanná tevő maszk

   A mese a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége meseíró pályázatára íródott, amelyet a magyar népmese napja alkalmából hirdettek meg.

   Benes András - Pered

   A láthatatlanná tevő maszk

   Egyszer volt, hol nem volt, meg az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, ott volt egy ország, mit úgy hívnak, hogy Nevenincsország.

   Ennek az országnak volt egy királya, Sokadik Lajos, annyi Lajos volt már előtte, hogy már senki sem bírta számolni. Ez a király bár szerette a népét, de a pénzt és a hatalmat jobban, ezért, hogy a nagy hadseregét fenn tudja tartani, a népet meg kellett adóztatni, de jó rendesen. Mivel a fizetőeszközt koronának hívták, a nép ezt az adózást Koronavírusnak hívta. Nem szívesen fizették az adókat, ezért a király a katonáit használta az adó behajtására.

   Egy kis falucskában élt egy család, hét gyermekük volt, szegények, és mint mindenkinek, nekik is kellett adót fizetni. Az egyik nap hozzájuk is elérkezett a katona, s követelte tőlük az adót, de ők nem tudták kifizetni, a katona kegyelméből kaptak két hét haladékot. A legidősebb fiuk, Géza, a következő nap elment az erdőbe rőzsét szedni. Ahogy járta az erdőt, egyszer csak figyelmes lett valamire. Az egyik faágra fel van akadva egy díszes maszk. Gondolta, hazaviszi, megmutatja a szüleinek, mit talált. Mikor hazatért, bement a házba, lerakta a tűzifát. A családtagok figyelmesek lettek a zajra, gondolták, hogy Géza érkezett haza, ezért odamentek hozzá köszönni, de nem láttak senkit. Géza hangját hallották, de sehol senki. A fiú ekkor jött rá, hogy a maszk, amit talált, egy mágikus maszk, ami láthatatlanná teszi viselőjét. Megörült a család a maszknak, mert azt remélték, hogy egy vagyont ér. Ha eladnák, abból ki tudnák fizetni adósságukat. De hogyan tudnák eladni? Senki sem hinne nekik, és ha valaki felveszi, láthatatlanná válik, és nyugodtan elsétálhat a maszkkal, anélkül, hogy Gézáék látnák, hova megy. Nem tudták megoldani a maszk eladását. Ebéd után hangos dobszóra lett figyelmes a család „Közhírré tétetik, hogy a király lányát elrabolták a szomszédos ország katonái. Annak a bátor hősnek, aki megmenti a királylányt, a király teljesíti egy kívánságát.”

   Géza tudta mi a dolga. Másnap útnak indult az erődhöz, ahol a királylányt fogva tartották. Tudta, hogy a láthatatlanná tévő maszkkal nem lesz nehéz dolga. Így is lett, a maszk segítségével éjszaka észrevétlenül belopózott a hadsereg által felállított sátorba, és az alvó királylányt a kezében vitte ki. A kiszabadított királylányt Géza a királyi udvarba vitte, hogy elkérje a királytól a jól megérdemelt jutalmát. A király meglepődött, mikor meglátta, hogy egy szegény gyerek, és nem egy lovag mentette meg a lányát, de attól még betartotta a szavát, és megkérdezte Gézától, hogy mit kíván tőle. Gézának az volt a kívánsága, hogy törölje el a nagy adókat, tehát a nép nyelvén szüntesse meg a Koronavírust. Nem nagyon örült a király e dolog hallatán, de az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

   Tehát Géza így szabadította meg a Nevenincsországot a Koronavírustól.