Karak

   2001 nyarán egy kajali házban ott maradt egy dobfölszerelés, amit elhozott valaki, mert nem volt máshol hely összerakni vagy kipróbálni. Balázséknál házibuli volt: Turček Sándor, az egyik haver, leült a dobokhoz. Kovács Balázs kezébe vette a gitárját, később előkerült egy basszusgitár is. Ha már itt van és már látott ilyet Nagy István, akkor ő a basszusgitáros. És ha már van ritmus és basszus, akkor találunk három akkordot, és szólhat a zene. A bulizóknak tetszett a zenekar, mert jó hangos volt, és az ősök sincsenek otthon, hogy leállítsák tizenhét éves fiatalokból álló társaságot.

   A zenekar stílusa egyértelműen a punk rock, itt nincs mit elrontani. Elég hangosan játszunk, tudunk három akkordot és pukkasztjuk az átlagembert. A zenélőkedv másnapra is megmaradt, ekkor megszületett az elhatározás, és megalakult a banda. Példakép a HétköznaPI CSAlódások, a Barackca és a skót The Exploited. A gyakorlásokból megszülettek az első dalok, és fél év elteltével, 2002 elején az első fellépés, a nádszegi Pince klubban. Ez lendületet adott az saját CD kiadásához. Lassan készülnek a számok, a Parlament, a Nem mész sehova/Felejtsd el, az Anarchia. Minden jól alakul, még fellépések is vannak, csak a plakátokra végre valami nevet is kéne írni már, nevesincs mégse lehet. A név legyen ütős, állati jó, kifejező, rövid és kerek. Így lett a Karak.

   Van már messze több mint 40 perc játszani való tudás a fellépésekhez a bősi Vendel klubban, a Szőlősben, Fűrön, a 2005-ben megrendezett POGO Punk rock fesztiválhoz. A kazetta készül, de nem kell elsietni, inkább jó legyen, mint gyors. A riffek egyre bonyolultabbak, a számok dallamosabbak, több a harmónia, nem elég a három akkord. A punk szolídabb, a szöveg érthető, talán már nem is igazán punk ez a zene.

   2006-ra elfogy a lendület. Kovács Balázst, a számok íróját elhagyja az ihlet, a zenekarban lehűl a hév, jönnek a hétköznapok, a csalódások. Van, aki megnyugszik, van, aki még mélyebbre süllyed a punk zene poklában, és a grindcore stílusban üvölti minden baját a világba.

   A Karak befejezetlen nagylemeze még valamikor elkészülhet, hiszen a felvételek valahol egy dobozban hevernek. Mondhatnánk,: A kocka el van vetve – Alea iacta est! De talán nincs elvetve a gondolat, hogy egyszer lesz majd Karak CD.