Nyugdíjas teadélután Tardoskedden, vagy… randevú egy csini huligánnal?

   Farsangban egymást érik a bálok, táncmulatságok. Igen ám, de nem mindenki tudja már ropni a csárdást, kecsesen keringőzni, vagy diszkózni, de a nyugdíjas se maradjon mulatság, tombola, zene és illatosan gőzölgő tea nélkül. No jó, a fiatalabb nyugdíjasok azért nem vetik meg a jó zenét, nem kell őket félteni! A Tardoskeddi Nyugdíjas Klub nevezetes farsangi teadélutánjainak olyan híre van a faluban, hogy hovatovább már a kultúrház tágas nagytermébe is alig férnek be az érdeklődők. Fehér abrosszal leterített asztalok, ásványvíz, sós sütemény, a műsor után pedig szendvicsek és forró tea várja a klub szórakozni, beszélgetni, farsangolni kívánó tagjait. A klub Rozmaring Dalköre minden évben megszervezi ezt a nagyszabású, gazdag programot kínáló, remek délutánt. Ők adják a kb. másfél órás kultúrműsort is, ami évről-évre olyan jó, hogy nem elég egyszer látni-hallani, de még a falutévében is újranézzük. A műsor a teadélután legfőbb vonzereje, a gazdag tombola a második. Mert az is van, nem is akármilyen díjakkal. De haladjunk sorjában.

   2024. február 13-án, kedden a Rozmaring Dalkör tagjai már reggeltől ott sürögtek a Kultúrházban, készültek és készítettek, mert mindennek tökéletesnek kellett lennie. Déli 12-kor kezdtük mi, önkéntesek, árulni a tombola-jegyeket. Nem mindenki tud ám énekelni, hát tegyük más módon hasznossá magunkat. Jött a nép tömött sorokban, szinte feltorlódtak a bejáratnál. Villámgyorsan teltek a székek a hosszú asztalok mellett. „Jaj, itt is foglátt, ott is foglátt, má’ tán helyünk se lessz, vagy mi…” – rémüldöztek néhányan. Mindenkinek lett helye, százszámra fogytak a tombola-jegyek, csevegés, üdvözlések – „te is itt vagyó, jaj, de rígen nem láttalak, hugyan vattok? Csak egíssíg legyen, aszondom, amíg eee tudunk gyünnyi, addig még jó van…” 

   Aztán lassan elcsendesedett a terem. Buják Erzsike, a Rozmaring Dalkör konferansziéja megnyitó beszédében üdvözölte a jelenlévőket, köztük Tóth Marián polgármester urat és Brenkus Judit hivatalvezető asszonyt, akik minden évben megtisztelik jelenlétükkel ezt az eseményt, majd elkezdődött a kultúrműsor. Buják Erzsike nemcsak felkonferálja a soron következő számot, hanem olyan összekötő szöveget ír, hogy a tévében is megirigyelnék. Pörgött a műsor: a 14 tagú Rozmaring Dalkör beleadta szívét-lelkét… mert Puskás Mária, az énekkar vezetője a legtöbbet és a legjobbat hozza ki az együttesből. Nagyon jók voltak. Énekeltek együtt, duóban és szólóban – magyarul és szlovákul is. Borbély Mária és Brat Erzsébet olyan igazi, hamisítatlan kuplét adott elő, amilyet a múlt század harmincas éveinek füstös budapesti mulatóiban énekelt a korabeli dizőz: a csini huligánról, aki úgy csavarta el a naiv vidéki kislány fejét, hogy pár hónap múlva még a gólya is tiszteletét tette… A velem szemben ülő jókedvű asszony nem állta meg: … ha fiatalabbak lennínk, nem itt lennínk… Nem hát, akkor randiznánk a csini huligánnal… Nagy nevetés volt a válasz az asztalnál. Bogdány Judit és Bánczi Erzsébet szlovák dalokat énekelt. Hamar Mária és Borbély Marika volt a két pletykás, szájas asszony egy jó kis jelenetben. A mi három Lacink – Szvetko László, Pšenák László és Juhász László, a Rozmaring férfitagjai úgy mókáztak, úgy játszották el a fillér nélkül maradt, szakadt csórókat, hogy szívből kacagott a közönség. Csóró lettem, nincs kenyerem, elvesztettem a munkahelyem… elmegyek majd a hivatalba, rácsapok majd az asztalra, elmondom, hogy szomjan fogok haaaalni! - dalolták tele torokkal. Juhász Lacit felengedni a színpadra, és leszakad a plafon. Szerintem egyenesen oda kellett volna születnie, őt tévedésből vitte a gólya máshová.

   A végére maradt a műsor fénypontja, a bónusz, a hab a tortán: a Dalos riport, amit Puskás Mária írt. A színpadon Buják Erzsike újságíróként készít interjút a tardoskeddi nyugdíjasokkal, akik kényelmesen, otthonkában múlatják éppen az időt. Rozmaringék pedig mindig a kérdéshez illő dallal, nótával válaszolnak énekelve, táncolva.

Hol születtek?

Rózsabokorba jöttem a világra…

…

Milyen házban laknak?

A házunk tetején zsupfedél van…

Fürdőszobájuk van-e?

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban…

Milyen kiránduláson voltak?

Lent a délibábos Hortobágyon…

Hol fognak az idén nyaralni?

Hullámzó Balaton közepén…

   És így tovább. Mind a huszonhét kérdésre volt egy csattanósan vérpezsdítő, odaillő nótás válasz. Frenetikus siker volt. A Rozmaringok elemükben voltak. Mókáztak, játszottak, éltek a színpadon, vígan, jókedvűen. Szvetko Évi, Csányi Zsuzsi és Vida Marika vitték a prímet. A közönség pedig lelkesen tapsolta rongyosra a tenyerét. Szenzációsan jól sikerült műsor volt. Mažár Marian, az együttes klassz harmonikása az egész műsor folyamán kísérte a fellépőket.

   Az énekkar tagjai még ki se fújták magukat, máris hordták szét a mintegy 140 farsangozó tardoskeddi nyugdíjasnak a szendvicseket és a forró teát. Majd következett a tombolahúzás. A jegyek mindenki előtt akkurátusan sorba rakva az asztalon és lehetett izgulni. 91 díj várta a szerencsés nyerteseket. A fődíj egy tévékészülék volt, amit Juhász László családja ajánlott fel.  Természetesen volt zene és tánc is, mint az egy igazi farsangi mulatsághoz illik. A Nyugdíjas Klub „ifjabbjai” kicsit megtornáztathatták az üléstől elgémberedett tagjaikat.

   Rendkívül jól sikerült teadélután volt. A rengeteg munka, a majd’ két hónap intenzív gyakorlás, a szervezés, készülődés meghozta a sikert. A Rozmaring Dalkör megérdemli minden tiszteletünket, elismerésünket és köszönetünket.

    Rozmaringok, jövőre veletek ugyanitt!