Hagyományos Nótaest farsang farkán, Felsőszeli

   Minden évszaknak megvan a maga varázsa, szépsége, szokása, mely az emberek közösségi életét szebbé teszik. Így a télnek, ill. a karácsonyi ünnepkör folytatásának is, melyet farsangnak nevezünk. Az idei farsang farka egyik jeles eseménye volt Felsőszeliben a hagyományos Nótaest, melyet a Csemadok helyi szervezete rendezett meg. Régi hagyomány a faluban, hogy a farsang végét egy vidám estével zárják le. A nótaénekesek cigányzene kíséretében éneklik el kedvenc dalaikat.

   A hagyományokhoz híven Kotlár József zenekarát fogadták meg a rendezők, s két erős próba után kísérhették a szólistákat, akik a magyar nótakincs gyöngyszemeiből nyújtottak át a közönségnek egy hatalmas csokorra valót.

   Az idei műsort Renczés Andrea és Horváth Ferenc vezették. Renczés Ágoston indította a sort a Gyalogutak, dűlőutak c. nótával, mely a szülőföldről szól. A fiatalabb korosztályt Lóci Papp Mária képviselte, összeállításából meg kell említeni a első nótáját, a Bementem a patikába, melyet egy sebészorvos, Garami Béla írt, aki az Orvoskozmetika c. szakmai könyvet is kiadta, így nem csoda, hogy tapasztalatait nótában is kifejezte.

   Tudjuk, hogy a magyar nóta már tíz éve hungarikum. Vagyis az egész világon erről is felismernek minket. Tehát akik eljönnek a Kárpát-medencébe, azok sok más mellett magyar nótát is akarnak hallani, mert az őszinte éneklés kifejezi hangulatunkat, örömünket, bánatunkat. Kosztolányi szavaival, „ez hangulati közösségi érték.

   Szőcs Géza nyugdíjba vonulása óta a Rozmaring éneklőcsoport oszlopos tagja, s nagy örömünkre régóta emeli a Nótaestek színvonalát, nótáival ismét megdaloltatta a közönséget. A fellépők közül nem hiányozhatott Simkó Mária sem, aki nemcsak szólóban, de kettősben is szórakoztatta a hallgatóságot Deák Bélával közösen. A dalok válogatása közben csupán egy Dankó Pista-nóta került kiválasztásra, a közismert Jegenyefán rak fészket a csóka kezdetű. Ezt Mészáros Lajos Vághosszúfaluról tolmácsolta hitelesen és jókedvvel.

„Hegedűjén a magyarnak

Úgy zokog a magyar nóta,

Mint hogyha egy egész nemzet

Eltemetett álma volna.“

(Wass Albert: Magyarok dalolnak)

   Így vélekedett erről a műfajról a költő. Szabolcsi Bence szerint a 19. században ez a zene segített magyarnak lenni és magyarnak maradni. A verbunkos zenéből és a bécsi-olasz muzsika elemeiből alakult ki. Akárhogyis van, mi nagyon szeretjük.

   Egy kedves vendég is hozzájárult a jó hangulathoz, Kotlár Krisztofert, aki már szerepelt Felsőszeliben. A kiváló tehetségű fiatalember jelenleg a pozsonyi állami Konzervatórium másodikos tanulója, hegedű szakon. Erősen készül a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára. A klasszikus zene mellett nagyon szereti a magyar és a cigányzenét is. Nagy megtiszteltetés volt számára, hogy a Nótaesten bemutatkozhatott. Műsorában Georges Boulanger:Mesélő szerenádját, ill. egy koncertcsárdást adott elő.

   Az est második részében Perleczky Pál énekelt, aki kórustagként már sokféle babért tudhat magának, s a Nótaestek rendszeres szólistája lett. A felsőszeli férfikarban is mindig helytáll, s viszi a falu hírét a régió más településeire is. Szőcs Márta aranykoszorús nótaénekes szintén a családi körből kapta az indíttatást az énekléshez. Az énekkari tagság után egyéni sikereket arat. Deák Béla édesapjától örökölte a kellemes hangot és a nóták szeretetét. A Hasák család legifjabb sarja, Hasák Gábor is elődeinek muzikalitását kapta születésekor örökségül. A tánczene mellett a magyar nóták és mulatósok sok szép órát szereztek a hallgatóságnak.

   A fináléban a szólisták közösen elénekelték a Most kezdődik a, most kezdődik a tánc… kezdetű dalt, majd kis ajándékot vehettek át a szervezőktől.

   S a tánc valóban megkezdődött, ugyanis a Nótaestről nem maradhat el a bál, a mulatozás, mellyel a farsangi időszak lezárul.

   A közönség sok tapssal jutalmazta az énekeseket, s a közös éneklés ismét megerősítette, hogy a magyar nóta összehozza az embereket, jó alkalom volt ez az est a magyarságunk megélésére.