Zene s a rock - Katica

Kép: A taksonyi futballpályán buli után, hajnalban.     

   Katica nálunk nem a piros pöttyös bogár volt, de még csak nem is az egyik zenekartag felesége, vagy egy csaj a rajongók közül. Hosszú, borzas, göndör hajával úgy nézett ki, mint amikor Angela Davis kijött a fodrásztól és ép kommunista forradalmat csinál Amerikában. Demjén Ferenc megirigyelhette a hajkoronát, és a Boney M. diszkózenekar énekese csak hüledezett volna, ha látta volna miféle bondorság nőtt ki Katica fején. Mindezek mellet Katica férfiember volt a javából. Ivott, ahogy a lelke bírta. Józanul persze ugyanannyira volt józan, mint bármelyikünk. Segített a zenekarnak berakodni, kirakodni, pakolászni. A Treff zenekarnak még Alsószeliben voltak a próbái, amikor hozzánk csapódott. Eljött a föllépéseinkre, segített a rakodásnál, fönn volt velünk a színpadon. Mindenki láthatta, hogy Ő velünk van, hozzátartozik a zenekarhoz. Ez gondolom jólesett neki, nagyobb lett a faluban az ázsiója. Nem utolsósorban persze, így ingyen bejuthatott minden mulatságra, és ha küldtek föl egy liter bort, akkor ő készségesen segített rajtunk, és amíg mi játszottunk, addig tett róla, hogy a kör végére üres legyen az üveg. Mit ne mondjak, nem öntötte ki a bort! Utána kérdően nézett a rendezőségre, és csodálkozó nagy fekete szemekkel nézett a büfé felé. Itt még egy kis frissítőt sem adnak a zenészeknek?

   Volt egy eset, mikor nagyon megijedtünk. Szó szerint hullamerevre itta magát. A másfél méter magas színpadról akart lejönni, de elvétette a lépcsőket. Egy méterre a lejárattól, mint egy karó, ledőlt a betonra fejjel lefele. A lábai még a deszkákon, a feje már a betonon. Meghűlt bennünk a vér. Csend lett. Katica pár másodpercig feküdt a hideg betonon, majd amikor odaszaladtunk, gurgulázó hangon kérdezte: Mi van, vége a bulinak? Rakodunk? A kemény koponyája és a vastag hajkorona megmentette a komolyabb sérüléstől. Máskor, mikor a „fáradtságtól” lemerülten aludt el a focipálya lelátóján a bulizók körbe rakták újságokkal, és hogy meg ne fagyjon a széplélek ember, rá is gyújtották. Persze, nem a hecc kedvéért, unalomból, hanem tiszta szeretetből. Nem vette zokon mikor fölébredt. Megsütött cipőjével mindenkinek megbocsátott. Tán még meg is köszönte a törődést.

   Katica a Treff tartozéka lett. Jött mindig, nem érdekelte, ha az anyja kukoricát törni hívta, vagy éppen lagzira volt hivatalos. A zenekar előbbre való! Minél inkább nőtt a zenekar fölszerelése, annál inkább szükség volt Katicára. Technikailag, zeneileg nem értett semmihez, de erős volt, elhivatott és kitartó. Mikor a show kedvéért a zenekar már színes reflektorokat is vitt a buliba, akkor ezek kezelése Katica feladata lett. Volt egy több nagy kapcsolóval ellátott pult, amivel ki és be lehetett kapcsolni a különböző színű lámpákat. Ezeket kapcsolgatta Katica nagy vehemenciával a buli alatt. Élvezettel és komoly átélessel „zenélt” velünk. Nagy feladata volt! Ő a fénytechnikus, a fényorgonista a zenekarban. Sokszor, hideg téli hajnalokon az árokban találtak rá. A zúzmara ráfagyott dús hajára, és olyan volt mint, egy nagy fehérhajú angyal.

   Katica ma már ott van az angyalok közt. Az alsószeli kemencenapokon megnéztem a Republic Tribute Band fellépését, jó volt. Összefutottam néhány régi ismerőssel. Felidéztük a régi szép időket, a nyolcvanas évek zenekarait. Szóba jött Katica is. Kutakodtunk, mi lehet vele. Rákérdeztünk a polgármesternél. Ő csak akkoriban született, nem tudta kiről van szó. Mi csak Katicának ismertük, de elmondtuk, leírtuk a küllemét, jellemét. És láss csodát! Volt valaki, aki ráismert, tudta kiről beszélünk! Jó volna vele találkozni!  Tegnapelőtt temették, mondja a hivatal egyik alkalmazottja, aki mindent tud a faluban. Mi volt a polgári neve a mi Katicánknak? Bondor Dénes. Negyven év után megtudtam, ki volt Katica. A találkozásról már lemaradtam. Isten nyugosztalja!