Tavaszi keringő

   Május van, és ezt csak az tudja értékelni igazán, aki túlélte a járványokkal teli telet. Panelházi ablakomtól négy méternyire egy galambpár rakott fészket a nyírfán, és készülődik egy új galambgeneráció világra jöttére. Ez a két galamb egyébként ide jár már tíz éve, nagy hűségben egymáshoz, mivel a galambok között nem létezik válás, csak szaporodás. Most folyik köztük az enyelgés, csókolózás, úgy néz ki a dolog, nincs is köztük udvarlás és szerelem nélküli unga-bunga. Micsoda példát mutatnak ezzel az emberiségnek! Vagyis azt mondhatjuk róluk méltán, úgy élnek mint a galambok, de ők azt mondják egymásnak, ne éljünk úgy mint az emberek, hanem szeressük egymást, meg az a olcsó, ukrán vegykezelt búzát!

   Egyébként az egyik szlovák TV-adásban arról számoltak be, hogy Vágsellyén télen összefogdosták szálláshelyükön a galambokat, és messzi régiókba vitték őket, gondolván, megszabadulnak tőlük, de úgy hallani, mind egy szálig visszatértek. Úgy gondolom, keleten járhattak valahol, mert hallom, amint „hútoríznak”, vagyis keleti akcentust vettek fel. A galamb szabad madár, van saját magához való esze, és tájékozódási rendszere, úgymond GPS-se, és repülési sebessége 80-100 km/óra körül van. Mondjuk a Nagymihály – Vágsellye távot, ami 427 kilométer, megteszi fél nap alatt.

   Más városokban is összefogdosták őket, széndioxidba fojtották és egy kafilériában füstnek eresztették őket. Faluról származván még emlékszem, hogy valaha sok udvaron volt galamdúc, magas oszlopokra építve, hogy a macska el ne érje, meg az alacsony életszínvonal. A fiatal galambok ínyenc falatok voltak, nagy betegeknek, meg gyerekágyas anyáknak főztek belőlük húslevest, mondván, erősítő és gyógyító hatású, akár az Egri Bikavér. Ezért nagyon is megindító a galambok szülőföld iránti szetetete. Nem tisztelik a határokat, a mindenféle, a tegnapiból maivá lett, és a leendő holnapi határokat sem, mert azokat egyes csúnya politikusok azért húznak meg, hogy legyen a jövőben mindíg  háború a tarsolyban. Aztán a pusztítást távolból szemlélhessék, à la : „Mi füstölög ott a síkon,távolban?

   Igazi tavasz van, leánykérés ideje, meg a politikai pártok választások előtti párzási időszaka. Ki, kivel, hogyan, de úgy néz ki leginkább mostanában, hogy egyelőre senki senkivel, mert egyelőre nagy az utálat a pártokon belül is. Mondjak rá példát, miről fütyü la Rigó? De aztán a választások után aztán bárki bárkivel, vagy azzal, aki jobban fizet. Mert a választók olyanok mint tyúklétra, ezeken kapaszkodnak fel az aranytojást ígérő jelöltek, és ha már ott ülnek, magasról tesznek mindenre.

   Úgy néz ki, mostanra akadt kérője a Magyar Fórumnak is, pedig ki hitte volna. Vagy lehetséges, hogy netalán ő lenne a kérő? Igaz, némi hozomány is van a tarsolyában, mert ki tudja miért, a magyar potenciális szavazók 1,5 százaléka szavazna rá, talán mert megártott nekik az erős tavaszi levegő. Ez Simon Zsolt számára egy jó alkupozíció, mert ez a választói ragaszkodás jól eladható. Mindenesetre kár lenne, ha elvesznének a magyar szavazatok, hiszen nevében is ott van, mennyire magyar pártról van szó. Most úgy néz ki, törpe szlovák pártokkal szövetkezve mégis csak lesz vegyes párt, mert volt már ilyen, és a költségvetésből egy adag. Pedig úgy nézett ki eddig a dolog, hogy Magyar Fórumból - Magyar Lórum lesz, mert a „lórum” nem a lovak kedvenc itala, hanem kártyajáték. Négyen kellenek ehhez, mondjuk hárman a Szövetségből, meg Simon, és az nyer, aki a leghamarabb le tudja rakni lapjait. Vagy kimutatni a foga fehérjét.

   Álmatlan, holdfényes éjszakákon, az oly régen volt, hogy tán igaz sem volt, ifjúságom emlékeinek filmje pereg le előttem. Mai szemmel úgy látom, szinte semmit sem csináltam jól, duplázni kellene, hogy mindent másképp csinálhassak. Például ha én lennék a CSEMADOK, amit akár NEMADOK-nak is lehetne hívni, ahogy kisemmizték a kormányok, én beneveznék a parlamenti választásokba. Csak én FEMADOK-nak hívatnám magam. Ugyanis kultúrális szövetségünk még mindíg nagyobb bázissal rendelkezik, mint pártjaink. És ha azt szeretné, hogya jövőben több pénz jusson a működésére, tegyen is valamit érte.

   Véleményem szerint szükséges a nyílt kiállás, a határozott állásfoglalás, a nyilvános kérdőrevonás, annak tisztázása, hogy miért is zajlik ez a szégyenletes alkuháború a Szövetségen belül mindenki szeme láttára. Épp most, amikor választások jönnek?