Búcsú Lőrinc atyától

   Az óév karácsonya minden bizonnyal bevésődik a vágkirályfai egyházközösség valamennyi tagjának emlékezetébe. Rendhagyó, mély érzelmekkel teli karácsonyi ünnepeket tudhatunk magunk mögött. Ez volt az az esztendő, melynek karácsonyát minden túlzást mellőzve kijelenthetjük, hogy sosem felejtünk el.

   Az adventi időszakot, mint ahogyan az hagyománnyá vált községünkben, az elmúlt évben is az adventi koszorúk megáldásával nyitottuk meg, várva és készülve az esztendő legszebb ünnepének tartott karácsonyra.

   Kortól eltekintve, a karácsonyt különleges ünnepi hangulatban szeretjük átélni, nem véletlenül. Hívő emberként az odaadás és szeretet legcsodálatosabb megnyilvánulását fedezhetjük fel a törékeny, gyenge, kiszolgáltatatott újszülött kisded jászolánál.

   A vágkirályfai templom is ünnepi díszbe öltöztetve várta, hogy falai közt megünnepeljük Jézus születését. Lőrinc atya pedig mint minden évben, 2023 karácsonyán is nagy gondot fordított arra, hogy méltón várhassuk az ünnepet. A bűnbánat szentségéhez nemcsak a közös gyónás előre meghirdetett időpontjában volt lehetősége bárkinek járulni, hanem még az ünnepet megelőző napokban is időt szakított arra, hogy gyóntathasson, hogy mindenki, akinek szándékában áll, megtisztult lélekkel ünnepelhessen. Úgy, mint sok ezt megelőző évben, szolgált, egészen az utolsó pillanatig. Azt azonban talán senki nem hitte, hogy ezúttal az utolsó pillanat valóban végzetes lesz.

   Szenteste, az éjféli szentmise bemutatása folyamán, a homíliát befejezve kezdte az imát: „Hiszek egy Istenben…”  a templomba járó hívők ilyenkor közösen, hangosan folytatják a hitvallást, melyet követően a pap a szentmise áldozati liturgiájába kezd. 

   Vágkirályfán viszont egyedi formát öntött a papi hitvallás, mikoris az elcsukló hangú lelkiatyát a sekrestyébe segítették. Miután a hívek az elmúlt 17 év alatt néhányszor tanúi lehettek rosszullétének, majd felépülésének, bízva a Teremtő kegyelmében, aggódva bár, de elfogadták a hírt, miszerint az ünnepi szentmise itt véget ért, Lőrinc atya állapota nem teszi lehetővé a folytatást. Akkor még nem tudhattuk, hogy Szilvási Lőrinc atya utolsó szolgálatát az apostoli hitvallás szavaival végezte be.

   Egyházközségünkbe 17 évvel ezelőtt került, és tagadhatatlanul mély nyomot hagyott. Megérkezését követően kemény feladat elé állított mindannyiunkat, mikoris a mifelénk teljesen szokatlan „atya” megszólítást szorgalmazta. Idővel a megszólítás természetessé vált, ugyanis ahogy megismertük őt, tényleg az egyházközösség híveinek lelkiattya lett.

   Hosszú, többéves szolgálata alatt sokrétű tevékenységet fejtett ki. Lelkiismeretesen végezte a szentségek kiszolgáltatása előtti felkészítést, lehetett az elsőáldozók vagy bérmálkozók hitoktatása, vagy jegyesoktatás. Számtalan alkalmat biztosított a bűnbánat szentségének kiszolgáltatására, melynek fontosságát töretlenül szorgalmazta. Komoly figyelmet fordított a templom célszerű és méltó felújítására. Mindezen kívül pedig felnőtt, valamint gyermek katekézisek, családi kirándulások, zarándoklatok, gyermekeknek szánt jelmezbálok, egyházi bálok, sőt, különös igényeséggel összeállított ünnepi kultúrműsorok megszervezésére is fordított időt és erőt, mindaddig amíg ezt törékeny egészségi állapota lehetővé tette.

   Részévé vált életünknek, megáldotta házasságainkat, keresztelte gyermekeinket, szenvedő hozzátartozóinknak feladta a betegek kenetét, elhunyt családtagjainkat temette, a hozzátartozóknak vígaszt nyújtott, minket pedig minden igyekezetével a bűnbánat szentsége által próbált közelebb vinni Istenhez.

   Tette mindezt úgy, hogy több évtizede komoly, súlyos betegségek gyötörték. Ő mégis töretlen elszántsággal, olykor kellő szigorral, határozott útbaigazítással, példaértékű kitartással, de mindemellett állandó derűvel és sajátos humorral terelte a rábízott nyájat az Úr felé.  

   Egészen 2023. december 24-ig. Megpróbáltatásokkal teli, rögös életút végállomásává vált a Vágkirályfai Árpádházi Szent Erzsébet templom szentélye, ahol a hívek néhány, a kórház intenzív osztályán átélt nappal később, január 4-én, ravatalánál vehettek tőle búcsút. Az Orosch János nagyszombati egyházmegye püspöke által bemutatott gyászmisét követően fájdalommal teli szívvel kísértük utolsó útjára szülőfalujába, a tósnyárasdi temetőbe. 

   Lőrinc atya odaadóan szolgálta egyházközségünket, akárcsak a minket megelőző működési helyein élő híveket is. Szolgálatával pedig, akárcsak egy igazi lelkiatya, bizonyságot tett a hívek, de mindenekelőtt az Úr szeretetéről. Fájdalommal, de ugyanakkor hálatelt szívvel mondunk köszönetet Istennek, hogy megismerhettük, és lelkiatyánknak tudhattuk! Emlékét megőrizzük! Isten nyugosztalja!