A koncert - Zene s a rock

   A nyolcvanas éveket írjuk Csehszlovákiában. Lengyelországban a Szolidaritás szakszervezet mozgolódik, Magyarországon a rockzenével próbálnak lázadni a fiatalok. A kommunista világ „legvidámabb barakkjában” kicsit szabadabban mondhatják el dalaikban a rockzenészek, hogy ez a szocializmus azért nem is olyan jó. A jó ízlés határán és a gőz kiengedése jegyében dalt lehetett írni Kárpáthyék lányáról, aki 56-ban az első randevúra várva még nem tudta mit hoz a holnap, és ma már kint él Amerikában. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című első magyar rockopera után tíz évvel színpadra kerülhetett az István a király. Az István a király szereposztásában helyet kaptak a legismertebb rockzenekarok énekesei is. Így énekelhetett a városligeti Királydombon a rockopera ősbemutatóján Varga Miklós, Vikidál Gyula /P.BOX együttes/, Deák Bill Gyula /HBB/ és Nagy Feró, a Beatrice frontembere. A rockopera sikere vitathatatlan. Ekkor 1983-t írunk.

   1980-ban a nálunk, Szlovákiában még ugyanúgy, mint a többi, a szovjet birodalom szorító szeretetét élvező kelet- európai országban kötelező a katonai szolgálat. Az ifjak legszebb korukban, 18-ik évüket betöltve két évre bevonultak sorkatonai szolgálatra. Védték szocialista vívmányainkat a gonosz imperialista-kapitalista erőkkel szemben. Ha ne adj Isten egy nyugati cég reklámszatyrában hoztad el hazulról a disznóölés legjobb falatjait a kaszárnyába, akkor ez nem kerülte el a katonai hírszerzés figyelmét. Legkevesebb egy szóbeli megrovással járt az ügyeletes tisztnél. Egy igazi katona nem propagálhatja a rothadó nyugati társadalom proletárokat kizsákmányoló cégének a termékét! Pont!

   A koncert augusztus 18-án volt Komáromban. Mi akkor úgy hívtuk, Magyar-Komáromban. Az Omega-LGT-Beatrice turné része volt. A magyar zenekarok három legjobbika egyszerre, egy időpontban, egy helyen. Itt a szomszédban, csak át kell sétálni a komáromi hídon. Igen. Készült minden felvidéki magyar fiatal. Ott kell lennünk! Meghallgatni és látni élőben Kóbort, Pressert, Nagy Ferót. Végül a feketebárány Beatrice nem volt ott. Talán azt gondolhatta Szlovákia illetékes elvtársa, hogy nem tesz jót a Felvidék magyar fiatalságának, ha meghallgatja a Jerikót, a Mint a mókust, a Nagyvárosi farkast vagy a Térden állva című dalt, és látja, mit produkál a Beatrice a Minek él az olyannal. Leszervezték a Ricsét a komáromi koncertről 1980-ban.

   A koncertre indulva, a hídon át egy országot hagytunk el, egy másikba léptünk be. Akkori jó szokás szerint útlevélellenőrzéssel együtt. Most valahogy többen voltak az ellenőrök. Megyünk tehát gyalogosan, farmerben, teniszkiben /sportcipő/, rövidujjúban, hátizsákkal, fiatalon, nagy lelkesedéssel, széles vigyorral az örömtől. Láthatjuk a nagyokat. A mosoly ráfagyott az arcunkra, mikor a határőr szigorú tekintettel és egy karszalagos segédrendőrrel megerősítve, volt ilyen, kérte az okmányainkat. Be is mutattuk. Természetesen velünk volt, tudtuk hova megyünk. Bemutattuk a kitöltött vámnyilatkozatot, ilyen is kellett. Persze üres volt, nem vittünk semmit, nem is akartunk venni semmit, forintunk csak annyi, ami a belépőjegyre meg a kempingre kell. Hátizsákunk csak egy volt, a sátorral. Egyikünk papírjaiba beírtuk, vissza is hozzuk, nincs gond. Vártuk, hogy lepecsételik az vámnyilatkozatot, útlevelet és ballagunk tovább. Hova megyünk? Hangzott a kérdés. Koncertre, mondjuk őszintén. Na, így nem! - szólt a vámos. Induljanak vissza! Hát azt meg miért? Mindenünk megvan. Érvényes útlevél, kitöltött papírok, hivatalosan beváltott forint. Ilyen nadrágban, így felöltözve nem mehettek! Ámultunk. Miféle törvényben van leírva, hogyan kell kinézni amikor átléped a határt? Kérdeztük. Pláne kifelé, mert ez a szlovák vámos volt. Az én törvényem! - mondta a pótcsendőr. Nem fogjátok szocialista hazánkat képviselni ilyen szakadtan! Képviselő az anyád! Gondoltam. Jól akarjuk magunkat érezni. Amúgy meg hosszú a hajatok, borotválatlanok vagytok és tetoválás van az egyiketek kezén. Ez ízlés kérdése, mondtuk már fölháborodva. Vitának helye nincs! A rendőr oldalán ott lógott a gumibot és sokatmondóan rátette a kezét. Ne vitatkozzunk mondom, menjünk vissza. Megoldjuk. Ha sokat kekeckedünk, akkor rájönnek, hogy a Szilvi eltávozáson van a katonaságtól, civilt vett föl és ki akar lépni az országból. Ez alsó hangon legalább két hét a kaszárnyafogdában, rosszabb esetben szabinovi katonabörtön. A tetoválás meg az öreg rókák katonai alakulatnál megszokott beavatási szertartásának eredménye. Lemoshatatlan.

   Időben indultunk a koncertre, volt még idő. A városban lecseréltük a legrongyosabb farmert egy rövidnadrágra, a szökőkútnál bevizezve lenyaltuk a hajunkat, megmosakodtunk, a lányok copfot kötöttek. Rendberaktuk magunkat, és csövesek helyett mint jólfésült digók indultunk újra a határhoz. Párban és egyenként. Egy másik vámos volt már szolgálatban és mindenki azt bizonygatta, hogy a nagymamájához megy, vagy a magyar-komáromi diszkóba, a koncertről meg nem is hallottunk.

   Az Omega és az LGT remek volt. A kempingezés nyomorúságos, mert a kétszemélyes sátorban hatan aludtunk. Még oldalra fekve is csak úgy fértünk el, hogy egy fej mellett egy láb. Akinek a feje volt közelebb a sátor bejáratához az járt jobban. Mindezek ellenére boldogan jöttünk haza. Visszafelé nem volt gond, nem is figyeltek ránk. A határátkelőn kifelé átélt jelenetek egy életre megerősítették öntudatos hitünket hőn szeretetet hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság iránt.