Varga Ferenc: Templom a szántóföld közepén

   Kedves olvasó, a Kismácsédot bemutató trilógia második kötetében a szokásostól eltérően mutatom be ezt az ezeréves múlttal rendelkező, eltérő korú tájegységű, etnikai határon fekvő Mátyusföldi kis falucskát.  

   A falun végig sétálva, annak is a legvégén, kint a szántóföld közepén áll egy templom. Nekünk annak látványa, jelenléte természetes. Annak ellenére szinte biztosra veszem, hogy történetét nagyon kevesen ismerik. Célom bemutatni a műemléket, hogy ne csak elmenjünk mellette, de tiszteljük is.

   A csaknem szintkülönbség nélküli terepen a magányosan álló épület ékesen, dominálóan emelkedik ki a messzi távolba. A tetőrész közepén a torony csúcsosodik ki, melynek a tetején az arányos méretű kereszt van, felette a félhold, majd a lófarok következne, amely ma már hiányzik, de 1982-ig még ott lengett. A csúcsán a hatágú csillag ékesen csillog a visszaverődő napfényben. Ezek a szimbólumok magukban hordozzák a falu múltját, történelmét. Kérdések sokasága merül fel, vajon miért is van a szántóföld közepén? Mikor építették és mikor említik először írásos dokumentumok? Miért volt fontos 1252 után felújítani, miután 1242-ben a tatárok felégették? Az 1399-es dokumentum már bemutatja a terület új tulajdonosát és pontosítja a templom fekvését. A templom értékét növelheti, hogy egyike azon kevés templomoknak, amelyek a védőszent ereklyéjével büszkélkedhetnek. Hányszor változott a letelepedés helye, míg kialakult a mai falu? Legendák sora él az emberek emlékezetében. Valóban voltak itt rómaiak, kelták, hunok, avarok, szlávok. Letelepedett itt Súr népe is, valóban van egy Várhelyünk és Várdombunk. Fontosnak tartom kiemelni a Várhely és Várdomb történetét. Kismácséd és a széles környéket magába foglaló területe a 7-10. században fontos, várral, védelmi rendszerrel rendelkező, sűrűn lakott település-rendszer volt. Pusztított itt tatár, huszita, voltak itt törökök, labancok és kurucok. A falu földrajzi helye többször is változott a századok során. Országhatárokat húztak az emberek megkérdezése nélkül, a lakosságot háborúba vitték idegen érdekek érdekében, deportálták és telepítették ki az újonnan létrehozott nemzetállam építésének az ürügyén. Tiltották a vallást, nemzetiséget...  Kismácséd népe sokat szenvedett, de mindig talpra állt. Új templomot akartak építeni, de a II. világháború meghiúsította a tervet. Maradt – megmaradt a régi templom…

   Megmaradtunk...  Szétszórva, mint oldott kéve!    

   A régészeti kutatások csak a leletekre koncentrálnak, az építészeti kutatások csak a templom építőanyagának a korát értékelik. Teljes egészében senki sem próbálta meg behatárolni az adott korszakba az egykori „Mácsédok” területi fekvését, keresve az elvándorlások okát, a mai letelepedés helyének a kialakulását.     

   A könyvnek fontos részét képezik a régészeti feltárások összegzései, valamint a Bóna-féle külső restaurálás kidolgozása és a Molnár-Hrachovský-féle belső analízis. Kincsként kell értékelni a feltárt freskókat, melyet egyszer még büszkén fogunk mutogatni az erre járóknak.

   A templom falait az elődeink az apostolok hitére építették. A mai kor lelkes embereinek köszönhetően lesz egy felújított templomunk, új haranggal, felújított, román-korszakot idéző falakkal, feltárt gótikus falfestménnyel és rejtélyes üregekkel.

   Minden kedves olvasónak kívánok kellemes kikapcsolódást. Kívánom, hogy mindenki érezze, nem kell szégyenleni a kismácsédi származást, jó kismácsédinak lenni, és ami a legfontosabb – kismácsédiként is van mire büszkének lenni. 

NYOMDA:
ADC MEDIA a.s. Vozokany
Példányszám: 350

LEKTORÁLTÁK:
Prof. Dr. Prokopp Mária, ELTE Művészettörténeti
Intézet, PaedDr. Hrbáček
Magdaléna, PhD. egyetemi tanár, Kovács
László, történelemtanár

TÁMOGATTÁK:
Kultminor - a Szlovák Köztársaság
Kulturális Minisztériumának Nemzeti
Kisebbségek Kulturális Alapja, Nemzeti
Kulturális Alap, Kismácséd község,
Mached Polgári Társulás, Stukonz s
r.o. - Mészáros János - Nagymácséd,
Ing. Szemeth Zoltán mérnök és fia, ifj.
Szemeth Zoltán, Kismácséd.