A koronavírus-járvány terjedése, a karantén, a korlátozott kijárási tilalom, az iskolák bezárása nehéz helyzetet teremtett az oktatásügyben. Olyan megoldások, módszerek kellettek, amelyek segítségével folytatni lehet az oktatást, részben pótolni lehet az intézmény szerepét, és a lehető leghatékonyabban kihasználni a digitális technika adta lehetőségeket. A gyerek, szülő, pedagógus egymásrautaltsága az ilyen vészhelyzetekben mutatkozik meg igazán. Valamint az is, hogy mennyire felkészültek, rugalmasak és találékonyak a gyerekeinket oktató pedagógusok.
Vidékünk alapiskoláinak vezetőit kértük meg, számoljanak be arról, hogyan érte őket a nem várt esemény, milyen tapasztalatokat szereztek az eltelt hónapok alatt, és hogyan készülnek az új tanévre?
Deáki
A 2019/2020-as tanév második féléve a szokásosnál több kihívást hozott számunkra. Az iskolák bezárásával olyan kényszerhelyzetben találtuk magunkat, amelyre még nem volt példa Szlovákia jelenkori történelmében. Az otthonról való tanítás és tanulás váratlanul ért bennünket, mondhatjuk kicsit felkészületlenül is, mivel a szlovákiai iskolarendszer és társadalom számára az online oktatás egy távoli jövőképnek bizonyult. Az új helyzet viszont alkalmazkodásra késztette a lakosságot, amelyben a kreativitás még nagyobb szerepet kapott, mint eddig. Ki kellett lépnünk a komfortzónánkból és olyan lehetőségek után nézni, amelyek segítségével megoldható volt ez a könnyűnek nem ígérkező feladat.
Az első megoldandó feladat az volt, hogyan lépjünk kapcsolatba a diákokkal, hogyan és milyen gyakran küldjük el a tananyagot? A pedagógusok számára nem volt kérdés, hogy minden nap küldeni kell a szeptemberben meghatározott órarend szerint. Kisebb fejtörést a tananyag diákoknak való eljuttatása okozta. Végül a választás a felső tagozaton Jónás Gábor matematikatanár ajánlására a Google Classroom alkalmazásra esett. Az alkalmazás használható számítógépen és okostelefonon is. A gyerekeknek regisztrálniuk kellett gmail-es e-mail címükkel, majd évfolyamonként csoportokba lettek sorolva, ahol minden nap megkapták a feladataikat. A feladatok megoldása után eredményeiket visszatöltötték az alkalmazásba, amely így a tanár számára elérhető lett és le tudta ellenőrizni. A feladatokhoz tanár és diák megjegyzéseket tudott fűzni, így a kommunikáció mindennapos volt. Az első próbák után világos volt, hogy az alkalmazás használata pedagógus, gyerek és szülő számára nem fog gondokat okozni. Az online oktatás első napjától ezt az alkalmazást használták a felső tagozaton. Néhány tantárgy megkövetelte, hogy online órák is legyenek tartva, mivel a tananyag elsajátításához nélkülözhetetlen a pedagógus aktív jelenléte. Ebben az esetben is több alkalmazásból lehetett választani. Végül a Skypera esett a választás, amely szintén számítógépen és okostelefonon is használható. Kisebb zökkenők után már az első héten a gyerekek és a szülők is gond nélkül skype-oltak. Az online órák időpontja ezáltal napi szinten meg volt határozva, amelyen a diákok találkozhattak osztálytársaikkal és tanáraikkal, ahol elsajátíthatták vagy átgyakorolhatták a tananyagot, tanárok által bemutatott kísérleteket láthattak vagy bemutathatták saját projektjeiket is. Nemcsak a diákok tanultak, hanem mi, pedagógusok is. Sőt, nagy valószínűséggel a tanulók szülei is.
A legnagyobb kihívást végül a megfelelő módszerek és segédanyagok kiválasztása és alkalmazása jelentette. Mivel olyan helyzetben találta magát a pedagógus-társadalom, amelyre korábban nem volt példa, a megfelelő módszerek és segédanyagok kiválasztásához minden szakmai tudását fel kellett használnia. Minden órára elkészítettük a gyerekeknek a jegyzetet, prezentációt, és hogy visszajelzést kapjunk, hogy megértették-e a tananyagot, mellékeltünk egy rövid kvízt, igaz-hamis tesztet, felismerést, érdekes feladatot. Igyekeztünk, hogy minden feladat érdekes, szórakoztató, játékos és színes legyen, sokszor küldtünk rövid videókat, hogy tudásukat ezzel is bővítsék, néha ezekhez kérdéseket is feltettünk. A gyakorlati feladatokat a pedagógusok csinálták otthon az asztalon, miközben a gyerekek Skype-on nézték, aztán közösen kitöltöttük a nyomtatványt hozzá és megfogalmaztuk a következtetéseket. Minden témakör végén classroom-tesztet, vagy egyéb tesztet, felismerést, feladatot kaptak, hogy felmérjük, mennyire sajátították el a tananyagot. Mindenki feladatát egyénileg kiértékeltük, megdicsértük őket, leírtuk hol hibáztak és tanácsot adtunk, hogyan kellett volna helyesen. Mindemellett úgy alakítottuk a távtanulást, hogy a tanulóknak legyen elég idejük pihenni, ebédelni, kimenni a levegőre, egy kicsit mozogni, játszani a kutyával. A segédanyagok kiválasztásánál segítségünkre volt úgy a Szlovák Oktatási Minisztérium, mint Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma is, mivel ingyenessé tették az iskolák számára az online tankönyveket, munkafüzeteket (pl. a magyarországi Mozaik Kiadó is térítésmentessé tette az általuk eddig kiadott interaktív tananyagokat, videókat és 3D modelleket/animációkat). A megfelelő napi tananyagmennyiség meghatározása után iskolánkban a távoktatás június közepéig zökkenőmentesen zajlott.
Tanulóinktól olyan visszajelzést kaptunk, hogy ez a munkamódszer elnyerte a tetszésüket. Sajnos annak ellenére, hogy minden tanulónak volt internet-hozzáférése, néhányan mégsem dolgoztak. Ők majd augusztus végén adhatnak számot tudásukról.
Az alsó tagozatos tanító nénik a Facebook oldalon csoportokat hoztak létre, és a Messengeren keresztül kommunikáltak a szülőkkel és a nebulókkal. A gyerekek naponta találkozhattak online órákon az osztálytársakkal. A kezdetek után kiderült, hogy a Messenger nem nagyon alkalmas a videokonferenciára, így a ZOOM applikáción keresztül is folyt később a tanítás. Ez a forma érdekesebbnek, élvezetesebbnek és hatékonyabbnak bizonyult. Rengeteg programot használtak fel az alsó tagozatos tanító nénik is az oktatás során - többek között a LearningApps, Wordwall, Okosdoboz, Pinterest, Webtanitoneni, Zborovna, Youtube alkalmazásokat.
Mivel a júniusi iskola iránt több mint 60%-os volt az érdeklődés, a fenntartóval egyeztetve megnyitottuk iskolánk kapuit. Deáki község nagyon sokat segített abban, hogy megkezdhessük az oktatást. Bebiztosította az érintésmentes lázmérőket, fertőtlenítőszereket, szájmaszkokat, kesztyűket, minden szociális helyiségben lehetővé tette, hogy meleg víz folyjon a csapokból. Féltünk attól, nem ijesztjük-e el tanulóinkat a szigorú higiéniai előírások betartatásával, napi testhőmérséklet-méréssel, kézfertőtlenítéssel, az osztályon kívüli szájmaszkhordással. Szerencsére gyerkőceink szinte rögtön hozzászoktak az új helyzethez és az iskolában folytatódhatott a munka. A tanulóknak az ismétlés mellett főképpen szabadidős programokat készítettünk: kvízjátékokat, közlekedési, mozgásos, kézműves foglalkozásokat. Amikor az időjárás megengedte, az udvaron folytak a tevékenységek. Június 22-től már a 6-9. osztályosok is csatlakozhattak, így sikerült még az osztályok fényképezkedését is lebonyolítani. A további napokon megtörtént a könyvleadás, sportnapot, honvédelmi gyakorlatot tartottunk. A tanév utolsó napján – ha nem is a hagyományoknak megfelelően – de elbúcsúztattuk a ballagókat is.
Ez az időszak nagyon nehéz volt gyereknek, szülőnek, tanítónak egyaránt, hiszen pedagógusaink elmondása szerint naponta akár 10-12 órát is a számítógép előtt töltöttek. Ezt a helyzetet összefogás, kölcsönös tisztelet, megértés nélkül nehéz lett volna túlélni. Köszönettel tartozunk a szülőknek, mert csakis az ő együttműködésükkel sikerülhetett végigcsinálni a távoktatást. A nehéz időszak vége után világosan látható, hogy a szlovákiai oktatási rendszer nem lesz ugyanolyan, mint 2020 előtt, mivel a rendszer megreformálására már szükség volt a korábbi időszakokban is, sok minden újításra várt és talán ez a nehéz időszak hozta el azt a változást, amire szükség van. Talán már jövőre!
A pedagógusok beszámolói alapján írta és összeállította Mgr. Száz Éva igazgatónő.
Menü |