Nagypéntek Zsigárdon

   Jézus halála emlékére a kéthetes böjti időszakban minden pénteken litániára jártak az emberek és a stációknál imádkoztak. Péntek szigo- rú bőjti nap volt, húst nem volt szabad enni, legfeljebb halat. A bőjt törvénye kötelező volt mindazokra, akik már a huszonegyedik évüket betöltötték és a hatvanadikat még nem kezdték el. A bőjti törvény na- ponta egyszeri étkezést engedélyezett. Ez nem vonatkozott a nagyon kimerítő testi munkát végzőkre, ezek iparkodtak a böjti törvény enged- ményét könyöradományokkal pótolni. A súlyos betegek is felmentést élveztek a böjt alól. A nagyböjtben a nyilvános, zajos mulatság tiltva volt, a zenés lakodalom is. Nagypéntek és nagycsütörtök a legszigo- rúbb böjti nap. Ilyenkor mentek „Jézuskát csókúnyi”. A templomban elkészítették a képletes sírt, beléfektették a nagyobb méretű feszületet, mely mellett két-két siheder lány térdelt őrként. Aki odatérdepelt a feszület mellé imádkozott, megcsókolta Jézust a kereszten és néhány aprópénzt tett le a feszület mellé. A feszület mellett őrködő lányok beosztását a pap határozta meg, a lányok névsora a templomajtóra volt kifüggesztve. Nagypénteken nem harang, hanem kereplő szólt a to- ronyból, mert úgy tartották, hogy „a harangok Rómába mentek”.