Felvidéki rovásírásos emlékek 42. rész

   Ipolyi Arnold és Herman Ottó a rovásírásról

   Ipolyi Arnold (1823-1886)  Besztercebányai püspök, a M.T.A. igazgatóságának tagja, művészettörténész, művelődéstörténész, a magyar ősvallás kutatója.

   Ipolykeszin született nemesi családban, édesapja Stummer Ferenc főszolgabíró. Iskoláit többek között Korponán, Selmecbányán, Nagyszombatban, Bécsben végezte. 1849-től Zohor (Pozsony vármegye) plébánosa.

   Mindmáig legmagyarabb mitológiánk szerzője, melyben a rovásírással is bőségesen foglalkozik. A rovás szót Roga hun királynak, Attila nagybátyjának  nevével hozza kapcsolatba:„Ős és kétségtelenül pogány korunk s vallásunkban keletkezett s gyakorlott írásnak tudata s nyoma maiglan fenn van: sőt valószínű, hogy az annak gyakorlata módját s fogalmát tökéletesen kifejező s a runa szóval szinte rokon hangzású rovás szóban, ezen ős írás hason régi s eredeti nevét is bírjuk, miután már hún emlékeinkből hason alakú Rua, Reuva, Rova tulajdonnevet is ismerünk.” Ipolyinál ősi írásunkkal kapcsolatban a következő szavakat találjuk még: iraló, rovó, rovaló, rovásló, ravó, ró, rovni, rója, rovás, rovatal (hivatal).

   Herman Ottó  (1835-1914)  A Tolnai Lexikon szerint Besztercebányán, Szinnyei József szerint Diósgyőrben, a Wikipédia szerint  Breznóbányán született. Néprajzkutató, természettudós, régész, országgyűlési képviselő, rovásírás kutató. „Legkiválóbb magyar természetbúvárunks bár a magyar nyelvet csak hét éves korában sajátította el, az övénél tősgyökeresebb magyarsággal kevesen írtak.…Nyelve olyan, mint a népies hímzés, ragyogóan tarka, mégis összhangzatos, tele ismeretlen szépségekkel, melyet Herman Ottó mentett halódásnak induló szókincsünkből” (Szülei németül beszéltek-Tolnai Lexikon, 1927). A gimnázium után a bécsi Műegyetemre iratkozott be, azonban a magyarság üldöztetése miatt tanulmányait befejezni nem tudta. Hatalmas természetrajzi munkássága mellett a rovásírással is foglalkozott. A számrovás területén átfogó, alapos helyszíni kutatást, gyűjtést végzett. Jelentős tanulmánya: Az ősszám és az ősbetű viszonya irodalmunkban (Archaeologiai Értesítő, 1903)