Felvidéki rovásírásos emlékek 36. rész

   Rovásírás Mátyás király korában I. rész

   2018-at szeretett királyunk, Mátyás évének nyilvánította a nemzetpolitikai államtitkárság.Ez királlyá választásának 560. évfordulója.

   Mátyás király a reneszánsz nemzetközi mozgalmához, humanizmusához, élet és természetszeretetéhez nemzeti értékeket is hozzá tudott tenni. Ezen értékek egyike volt a hagyományok, többek között a rovásírás felélesztése.

   Nézzük, hogyan állt régi írásunk ügye Mátyás uralkodása idején.

   Csorba Csaba történész, régész  írja az Árpád népe  című könyvében: „Azbizonyos, hogy Mátyás király udvarában ismerték a székely rovásírást, és a humanisták divatba hozták, betűkészletét átalakították, (kiegészítették), semmiképpen sem igaz azonban az  az állítás, hogy akkor és ott találták ki. Valójában csak felújították.”

   Sebestyén Gyulánál olvashatjuk, hogy Mátyás király 1478. évi Dekrétumának

   V. cikkelyében elrendeli, hogy a falusi bírák kötelesek arovásnyeleket (vagy rovásfejeket-tehát azt a felét az adórovásbotnak, amelyen a tulajdonos névjele szerepel), három évre visszamenően összegyűjteni, ezekről listát készíteni és a király elé tárni. Ez azt jelenti, hogy Mátyás idejében az adót népi rováson is nyilván kellett tartani, hogy az adózók ellenőrizhessék, nem csapták–e be őket. 1. ábra

   Kassai István, Kassa város építőmestere, Mátyás király építésze, egyúttal szobrász is volt. (1425-1499) Mesterjegye, de inkább névjegye a bártfai templomon 1464-ből arról tanúskodik, hogy a rovásíráshoz is értett. Észrevettem ugyanis, hogy nevének minden betűje visszake­reshető a mutatós rajzon. A következőképpen bontottam fel: 2. ábra

   A komáromi Duna Mente Múzeumban lévő rovásírásos lándzsavégről már olvashattak a 2015-ös 9. és 10. számban. Mivel a lelet korát Nevizánszky Gábor régész aXIV.-XV. századba helyezi, Mátyás király egyik vitéze is lehetett a tulajdonosa.