Számrovás-adó rovás a Felvidéken I. rész
A számrovással kapcsolatos anyag nem csak a Felvidéken, hanem az egész Kárpát-medencében kevés. Átfogó, alapos helyszíni kutatást, gyűjtést utoljára Herman Ottó és Sebestyén Gyula végzett, hozzávetőlegesen 1900 és 1910 között.
A felvidéki Breznóbányán született Herman Ottó írja: „Tudásom és felfogásom szerint a legmagyarabbnak vehető számrovás jegyképét a kéztől kölcsönözte, ebben tehát az ősi eredetű számrendszereket, a melyek a kéz és láb ujjaira vannak alapítva, követi.”
A számrovás módja, alkalmazása a magyar nép ésszerű, természetes gondolkodásmódjának bizonyítéka. Nem tudtak túljárni elődeink eszén, ha számrovásboton történt az elszámolás.Mint már sok helyütt leírtam, a rovásírás szó főfogalmat jelöl, ez alá tartozik arovás fogalma, melyről akkor beszélünk, ha az írás faragással, véséssel, karcolással történik, tehát ennek során az íráshordozó felületébe mélyítjük a betűket.
Czuczor Gergely és Fogarasi János művében ezt olvashatjuk a Ró (=rov v. rav) szónál: „Éles eszközzel bizonyos kemény testen metszést teszen, hézagot, vonalat vés belé; különösen jegy gyanánt metsz be valamit. Betüket, számjegyeket róni a fa derekába. Nevét beróni a gyürübe. Botra felróni a gabonakeresztek számát…”
A rovást bicskával (bicsak, bicsok) végezték. Nagyobb, keményfából készült rovásbot esetén kisméretű fűrészt alkalmaztak. A ródaló fejszével fatörzseket, tönköket daraboltak.A rovás helyes módját Herman Ottó rajzán szemlélhetjük. Főként a hosszú rovás botokat a rovó bal hóna alá vette, bal kézzel fogta s jobb kézzel rótta a jegyeket jobbról-balra.Az egyházi tizedet a középkorban kerületenként szedték, ezeket késnek nevezték, mert késsel rótták fel az adórovás botra. Mátyás király korában az ország hat adózási kerületre, késre volt felosztva, ezek között szerepelt a Gömör kés is.Dr. Laky Mátyásfőreáliskolai igazgató, aki Léván született és Nagyodon töltötte gyermekkorát írta, hogy atyja béresei a kicsépelt gabona fölmérésekor hosszú pálcákra jeleket róttak. Ez 1860 táján lehetett.
Menü |