Bélfertőzések, hasmenés

   A hasmenés  lehet fertőzéses és nem fertőzéses megbetegedés, télidőben a vírusos, nyáron a bakteriális eredet a legvalószínűbb.

   A hasmenés kórokozói különböző  gyomor-, és bélrendszeri szöveti elváltozásokat okozhatnak, romlik az emésztés és a tápanyag  felszívódása, fokozódik a bélperisztalika /bélmozgás /, folyadék- és sóveszteség keletkezik.

   A vírusos hasmenés okozói: rotavírus, astrovírus, calicivírus, bél adenovírus, melyek megkárosítják  a vékonybélbolyhok sejtjeit, ezért felborul a folyadékfelszívódás és kiválasztás egyensúlya, és  megbomlik a szénhidrátok felszívódása.

   A bélhurutot  nyáron gyakran baktériumok okozzák - klinikai és bakteriális feltárását  a kezelőorvos  végzi.

   A hasmenés  elsősorban  a szervezet  folyadék- és sóháztartását veszélyezteti. A kiszáradás szempontjából a legveszélyeztetettebbek az igen fiatalok és az öregek. Legfontosabb a diéta, pótolni a folyadék és elektrolit veszteséget, megfelelő étrenddel könnyíteni az emésztőrendszer munkáját.

   A csecsemők és fiatal gyermekek szabályzórendszerei és  testösszetételük sajátos, az idősebb emberek szervezetének víztartalma kevesebb, mint a fiatalabbaknál, szomjúságérzetük csökken, ezért náluk a hasmenést okozta tünetek súlyosabbak.

   Hasmenésnél alkalmazott diéta  legfontosabb része a megfelelő folyadékbevitel. A idős beteg itatása életmentően fontos. Erre a célra alkalmas az ásványvíz, /a nátrium, kálium, magnézium pótlására/ az enyhén cukrozott hideg tea alkalmazása, és  fogyasszon a beteg sós kekszet.

   A hideg, szűrt gyümölcs- és zöldséglevek (sárgarépa) gyulladáscsökkentő anyagokat és a bélboholy sejtjeinek gyógyulását elősegítő  vitaminokat is tartalmaznak. A főtt burgonya leszűrt leve, vagy a megfőzött, majd áttört sárgarépa egyaránt jó káliumforrások, és enyhén édeskés ízük miatt jól sózhatók.

   A diéta  alapszabálya, hogy éhezés nem szükséges. Legfontosabb célja a kímélet és a megbetegedett bélnyálkahártya gyógyulásának elősegítése.

   Az első időszakban a legfontosabb a folyadék és ásványi anyag pótlása, szilárd ételt ekkor még nem adunk. A második szakaszban olyan energiát szolgáltató keményítőtartalmú táplálékok kerülnek sorra, mint pl. rántott leves, vizes burgonyapüré, burgonyahab, pirított kenyér,  sós keksz, főtt rizs. Ebben a diétás szakaszban lassan bevezethető étrend, mint a banán, rizs, almaszósz, pirítós diéta. Az élelmi rostok közül csupán csak a pektintartalmú nyersanyagok javasoltak, ezért ajánljuk a nyers, finomra lereszelt almát, mert ez a gyümölcs pektinben igen gazdag. A pektin különleges szénhidrát, amelyet az emberi szervezetben lévő enzimek nem tudnak lebontani, viszont az emésztőrendszerben élő baktériumok olyan vegyületekké (rövid szénláncú zsírsavak) alakítják, amelyek védik a bélnyálkahártya felületét és elősegítik annak egészséges működését. Duzzadó képességük miatt beszívják a béltartalmat, lekötik a toxikus anyagokat, segítik a bél tisztulását, a szervezet méregtelenítését. Az almában található gyümölcssavak és B-vitamin is jótékonyan hatnak a belekre, segítik a tápanyagok felszívódását.

   A diéta harmadik szakaszában már adható sovány hús, sovány sajt, gépsonka, tehéntúró és főtt tojás, tehát a zsírszegény állati eredetű fehérjék.

   A tejet még mindig nem erőltetjük. A főzési eljárások közül a  párolást alkalmazzuk, hozzáadott zsiradékot nem használunk. A továbbiakban is ügyeljünk az egészséges táplálkozásra! A diéta következő szakaszában áttérhetünk a zsírszegény, könnyű-vegyes étrendre, amelyet már az egészséges táplálkozás ajánlásainak megfelelően kell összeállítani. Ehhez felhasználhatjuk azokat a konyhatechnikai eszközöket (alufóliát, teflonedényt, mikrohullámú sütőt, sütőzacskót, párolást), amelyek révén az étel készítéséhez csak kis mennyiségű  zsiradékot kell  használni. A fűszerezés legyen kímélő, kerülve a csípős fűszerek alkalmazását. Ne feledjük: a diéta bővítése a beteg állapotától függ, és ne az éhes beteg döntse el, hogy mit egyen, ugyanis a korai „diéta-liberalizáció ”súlyos visszaeséshez vezethet!

   A megengedettnél több zsiradék-, továbbá szénhidrátbevitel rothadásos, illetve erjedéses hasmenést eredményezhet, amely ismét károsíthatja, a fertőzésből  immár lassanként kilábaló, regenerálódó emésztőrendszert. Hasonló óvatossággal bánjunk a tejjel is, ami szénhidrátként tejcukrot tartalmaz. A tejcukor lebontása bélhurutban átmenetileg károsodhat, így a lebontatlan tejcukor  fokozhatja a hasmenést.
Egy jó tanács  a végére:  egyes hiedelmekkel szemben, a pálinka, a tömény szesz és a koffeintartalmú italok nem táplálék kiegészítők, és nem  gyógyszerei a hasmenésnek!