Új ötletekre, lendületre – fiatalokra van szükség!

   Ahhoz a csemadokos generációhoz tartozik, amelyik a hetvenes évektől teszi a dolgát az egyetlen olyan szervezetben, amelyikben anyanyelvünkön lehetett értekezni, terveket szőni, dolgozni és eredményeket felmutatni. A munkára kész vezetőség mögött pedig ott állt a tagság, a falu magyar polgárainak többsége. Ezekről az évtizedekről kérdezem.

   Feketenyéken a Csemadok szervezet az évtizedek alatt nagyon sokrétű munkát végzett. A 70-es években a színjátszás, nótaestek, kirándulások, bálok szervezése, magyarországi énekesek, fellépők fogadása volt a vezetőség főbb tevékenysége, valamint a szervezeti élet megszilárdítása. Később több kultúrcsoport is működött a helyi szervezet mellett. Ide tartoztak a citerások, a modern- és néptánc, valamint a vegyes éneklőcsoport, mely 25 éve női éneklőcsoportként dolgozik, s a Szivárvány nevet viseli. Évente több fellépése van a falunkban, különböző ünnepségeken. Részt vettek népdalversenyen, szerveztek a szomszédos települések, illetve Szímő és Mosonszolnok csoportjainak fesztivált, templomi hangversenyeket. A járvány miatt sajnos Ők sem próbálhattak, találkozhattak.

   Az éneklőcsoport mellett az irodalmi színpad is nagyon sikeres volt. Keretműsorokkal emlékeztünk irodalmunk nagyjainak jeles évfordulóira. Több generációs kultúrcsoportunk egész estés műsorokkal szórakoztatták nemcsak Feketenyék, de a környező települések és városok lakosait is, s felléptek Mosonszolnokon, Kapospulán, Csillebércen és Budapesten, a Nemzetközi Vásár nagyszínpadán is. A legkiemelkedőbb az „Oratórium” volt, amely versben, táncban, balettben és énekekben mutatja be a történelmünket - Emese álmától a Trianonig. Ezt egy könnyedebb operettest az „Orfeum” előadás követte. Nagyon felkavaró volt a visszaemlékezés a Kitelepítés eseményeire. A Csemadok az emlékműsorok alkalmával kép- és fotó kiállításokat is rendezett. Évente szerveztünk a tagság igénye szerint helytörténeti, történelmi, néprajzi, orvosi előadásokat. Könyvárusítással egybekötött író-olvasó találkozóink mindig sikeresek. Gyűjtést és jótékonysági előadás szervezését is vállaltuk. Színházlátogatásokat szervezünk Győrbe, Budapestre, Komáromba és Dunaújvárosba.

   A mai gyorsan változó világban, az önfeladásra kényszerítő körülmények szorításában, az információkáradatában, amit még egy világjárvány is fokoz, véleménye szerint hogyan láthatja el küldetését egy olyan társadalmi szervezet, mint a Csemadok, népi – nemzeti hagyományaink, kultúránk értékeinek ápolója és továbbadója?

   Igyekszünk minden korosztály számára érdekes, vonzó rendezvényeket szervezni. A kézimunka, a régi használati tárgyak kiállítása mellett még színházi smink - bemutatót is tartottunk. Meglepődtünk, hogy mennyien neveztek be a süteménykészítési versenybe. Sokan érdeklődtek a márciusi kokárda készítő verseny iránt is. Beneveztünk sportversenyekbe, az ovisoknak, kisiskolásoknak aszfaltfestést, bábozást, népi játékok bemutatóját szerveztük. A gyermeknapra 700-800 palacsintát sütöttünk. A kreatív kézműves foglalkozások keltik fel a gyermekek figyelmét legjobban. Ilyenkor szülőkkel, vagy nagyszülőkkel jönnek a foglalkozásokra. Húsvét előtt az alkotásaik egy részét örömmel aggatják a „tojásfára”, karácsony előtt pedig díszítik a fenyőt, s boldogan viszik haza a szebbnél szebb karácsonyi díszeiket. A népi hagyományok őrzését is szívén viseli a szervezet, ezért több alkalommal szerveztünk tollfosztást, kukoricafosztást és morzsolást a kultúrházban, amikor a kicsik és nagyok is önfeledten szórakoztak, míg az „áldomás” készült. Mindenkinek, aki valamilyen formában segíti rendezvényeink megvalósítását köszönettel tartozunk. Igyekszünk a kiadásainkat pályázati támogatásokból fedezni. Sikeresen pályáztunk a megyéhez, a BGA Zrt.-hez és a helyi önkormányzathoz.

   Az Életmű díj értékét növeli, hogy a díjazott munkája mellett annak a közösségnek a tevékenységét is elismeri, amelyikben a munka folyik. Hogyan tovább a feketenyéki alapszervezetben?

  Bizakodó vagyok, bízom abban, hogy a fiatalabb generációból is sokan érzik, hogy nagyon szükséges ápolnunk kultúránkat, anyanyelvünket. Kötelességünk őrizni iskoláinkat, népdalainkat, továbbadni néphagyományainkat. Senki sem fogja ezt megtenni helyettünk, ez mindannyiunk feladata. Legyünk büszkék arra, amit szüleinknek, s nekünk is sikerült elérni ezen a téren.

   Nagy szükségünk van a fiatalokra, az új ötletekre, lendületre. Bízunk abban is, hogy a pedagógusaink is aktívan bekapcsolódnak a munkánkba, szervezésbe, s majd a járvány  miatti korlátozások megszűntével ismét élénk kulturális élet lesz Feketenyéken, lesz aki műveli, s lesz kinek művelni a kultúrát.

   Szerencsés vagyok, hogy megértő, segítő családom van, a munkahelyemen azt a munkát végezhettem, amit szeretek, a Csemadokban pedig ügyes, támogató vezetőséggel dolgozhatok, és ez számomra megtiszteltetés. A díj meglepett és persze örültem, mert ez kis közösségünk munkájának az elismerése is.

-szf-

   A magyar kultúra napja galántai eseményéről, illetve a Csemadok díjátadó ünnepségéről előző számunkban beszámoltunk. Az ismertetőkben azonban néhány adatot tévesen közöltünk. Mindezért elsősorban a Csemadok Életmű díjjal kitüntetett Losonszky Margittól kérünk elnézést.

/szekesztőség/