Sárospataki vezetőképző tábor, Felsőszeli

   A Magyarország Felfedezői Szövetség testvércsapata, a felsőszeli Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat tagjai nagy lelkesedéssel készültek a nyári táborba. Immár 2004 óra működik a Széchenyi István Alapiskola mellett a felfedezők csapata, s évente 10-15 tanuló vesz részt a pataki táborban, ahol a fiatalok, ill. a gyermekek hazaszeretetre nevelése mellett a barátság, a bátorság, a segítőkészség, a hagyományápolás és a mások iránti tisztelet alkotja az alapfogalmakat a szövetség célkitűzései között. Természetesen mindezeket játékos formában, rengeteg dallal és ötletes  feladatokkal megtűzdelve. A nyolcnapos táborba az anyaországi gyermekeken kívül Erdélyből és a Felvidékről is jelentkeztek szép számmal.

   A testvércsapatok évközben is kapcsolatban vannak egymással, de a nyarat mindenki egyaránt várja, amikor Sárospatakon személyesen is találkozhat a régi barátokkal, ismerősökkel. Felsőszeliben nagy hagyománya van a pataki tábornak, sokan rendszeresen visszatérnek, s a megfelelő feladatok, próbák elvégzése után már csapatot is vezethetnek. Az idén 19 felfedező indult útnak Nagy Flórián és Mészáros Magdolna felügyelete alatt. Voltak többen, akik első alkalommal vettek részt, ketten vezetők, ketten pedig segédvezetők lettek.

   A hosszú vonatozás után birtokba vették a tábort, mely az idei esős tavasz hatására szépen zöldellt. A szállások kiosztása után ünnepélyes keretek közt megnyitották a tábort. A zászlófelvonás után a csapatok a hármashalom előtt bemutatkoztak és leszórták maroknyi földadományukat. A szövetség nagyon büszke erre az emlékhelyre, mivel már a kezdetek óta (1989) hagyomány, hogy a kedves helyről hozott föld az összetartozás jelképe.

   A megnyitón ismertették a csapatokat, s mindenki eldönthette, melyikben szeretne dolgozni. Az igricek, a várfelderítők, a Kossuth-tisztek, a Rákóczi-tisztek és a zászlóaljtisztek csoportjai a délelőtti foglalkozásokon sok újdonsággal ismerkedhettek meg, majd a pénteki záróünnepségen felavatták őket és megkapták a próbajelvényüket.

   A tábori élet azonban nemcsak ebből áll. A konyhai szolgálaton kívül tisztasági verseny, táncház, igric játékok, felfedezőutak és sok vidámság tette felejthetetlenné az együttlétet. A gátjátékok, vetélkedők, sportjátékok szinte megállás nélkül váltakoztak. A felsőszeliek a Petőfi-év kapcsán ismét olyan feladatokat állítottak össze, melyek a forradalmár költő életével kapcsolatos ismereteket célozták meg. A hat állomáson kipróbálhatták tudásukat a forradalmi versekből, toborzót fogalmaztak meg, és katonadalokat kellett összegyűjteniük. A mákospogácsába rejtett feladatok a szabadságharc fontosabb eseményeire utaltak. Izgalmas volt a csatatéren a bajtárs mentése, miközben az ellenség zoknibombákkal támadt. A hadi konyha állomásán bekötött szemű bajtársak etették egymást pudinggal. A képkirakós állomáson Petőfi pozsonyi szobrának és az emléktáblájának a képét kellett összerakni adott időre. A rovásírás sem hiányozhatott, állomásonként kaptak egy-egy rovással írt szót, a hét szót kellett a végén összerakni mondattá és elolvasni, majd megmondani, melyik Petőfi-versről van szó. Elmondhatjuk, hogy a gyerekek örömmel oldották meg a feladatokat, s nemcsak szórakoztak, de sok újat is tanultak. Az idén újdonság volt a népmese adaptációja, melyet a csapatok feldolgoztak és feljátszottak videóra. Ötletes megoldások születtek. Ezeket a közösségi hálón lehet megtekinteni.

   A felfedezőút idén Szerencsre vezetett, ahol a II. Rákóczi Ferenc várat nézték meg a táborozók. A tárlaton nemcsak a Rákócziak dicső korát idéző dokumentumok voltak, de a Szerencsi Csokoládégyár történetéről szóló kiállítás is érdekes volt. A múzeum képeslapgyűjteményéből is láthattak szép régi lapokat. Szelfit is küldhettek haza szüleiknek.

   A parkban számháborúztak, majd hazaindultak. A sárospataki vasútállomástól meglepetés várta őket, a vezetők a hazafelé vezető úton különféle feladatokat adtak a kis csapatoknak, legjobban a Petőfivel készített riportok nyerték el a tetszésüket.

   A rövidebb városnéző séták mellett komoly túrán is részt vettek, mégpedig a Megyer-hegyi Tengerszemhez mentek el. Örömmel vették birtokukba az új kilátót, s gyönyörködtek a zempléni táj látványában.

   Az esti napzártákon új dalokat tanultak, énekes és videós beszámolók váltották egymást, a pásztortűznél pedig őszinte vallomások, szívhangok tették meghitté az estét. A táborozók igazi közösséggé váltak, s a búcsúzás bizony könnyesre sikerült. Azonban az ígéret is tartja bennük a reményt, hogy jövőre ugyanitt ismét találkoznak felfedezőtársaikkal.