Miki-miki Mikulás... Vízkeleten

   Elérkezett az év utolsó hónapja, a december. Gyermek és felnőtt egyaránt várja, mert jó egy kicsit megpihenni, lazítani, ünnepelni - és várni a Mikulást, a karácsonyt és az új évet.

   Ebben az évben a járvány miatt a mindennapi életünk másképp alakult, szigorú szabályok, megszabott korlátok között éltünk. Leginkább talán a gyermekek szenvedték meg a tiltásokat. Ezért szervezetünk vezetősége egész évben jobban odafigyelt a helyi alapiskola diákjaira és pedagógusaira, mert a Csemadok és az alapiskola között mindig is jó volt a kapcsolat. A kisdiákok pedagógusaik vezetésével rendszeresen részt vesznek és kultúrműsorral lépnek fel a szervezet rendezvényein, a történelmi évfordulók alkalmából szervezett emlékünnepélyeken. Többek közt – az évzáró taggyűlésen, a márciusi 15-i és október 6- i megemlékezésen, - a szervezet vezetőségi tagjai pedig búcsúztatják a ballagó negyedikeseket, könyvvel köszöntik a kis elsősöket, húsvétkor kézműves foglakozást szerveznek a családok részére, nyáron egyhetes Manóvár kézműves tábort a gyerekeknek, ősszel meghívják a Kuttyomfitty Társulatot egy kis mókázásra, a gyerekek nagy örömére, decemberben pedig mikuláscsomaggal ajándékozták meg az alapiskola diákjait.

    A járványhelyzetre való tekintettel a Mikulás személyesen nem látogathatott el a Vízkeleti Alapiskolába sem, de az ajándékot azért eljutatta.

   Mikulás napján az iskola folyosója már kora reggeltől ünnepi díszben pompázott, a hangulat pedig meghitt és barátságos volt. A tanulók délelőtt Mikulásváró foglalkozással töltötték az időt. Utána kezdődött az ajándékosztás. Nagy meglepetés volt a diákok számára az a jelentős értékű sportszercsomag, mellyel a Magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatta a külhoni magyar iskolákat. Nagyon örültek neki!

   Utána a feldíszített karácsonyfa alatt várták a Mikulás csomagot. A megszokottól eltérően ezúttal két csomagot kapott minden tanuló, az egyiket a Szülői Szövetségtől, a másikat a Csemadok Vízkelti Alapszervezetétől. Természetesen a tanító nénikről sem feledkeztünk meg.

   Szívmelengető érzés volt látni a gyermekek arcán az meglepetést és az örömöt. Nagyon fontos, hogy ezekben a nehéz időkben se felejtsünk mosolyt csalni egymás arcára, főleg a gyermekekére…