Gyermekeink remekeltek...

   Március közepén a Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda részt vett a nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola és Óvoda által meghirdetett I. Mészáros Dávid Napokon. Bekapcsolódtunk a rajz- és irodalmi versenybe, illetve a műveltségi vetélkedőbe is.

   A reformkor öröksége rajzversenybe a következő témakörökbe nevezhettek be tanulóink:

   A reformkor híres személyiségei, Széchenyi megvalósított álmai, A reformkor divatja.

   Minden témakör 3 kategóriában volt értékelve. A versenybe 60 rajz érkezett járásunk iskoláiból. A mi iskolánk is 5 rajzzal nevezett be. A reformkor híres személyiségei 3. kategóriájában Kuki Linda, IX. osztályos tanuló 2. helyezést ért el.

   A reformkor divatja 3. kategóriájában Szilágyi Laura, IX. osztályos tanuló 3. helyezést ért el.

   Az irodalmi pályázatban, melynek témája a magyarság, 1. helyezést ért el Recska Krisztína, IX. osztályos tanulónk.

   A műveltségi vetélkedőbe bekapcsolódó 7 csapat közül iskolánk az 1. helyen végzett. Az iskolánkat képviselő tanulók Varga Lara, Mayer Dóra, Recska Krisztína és Herczog Rita voltak.

   A műveltségi vetélkedőre a felkészülés igényes volt, nagy terjedelmű anyagot dolgoztak fel, de diákjaink becsületesen készültek, aminek meg is lett az eredménye. Méltán lehetünk büszkék tanulóink sikereire.

Mgr. Halás Mária, igazgatónő

   A díjnyertes fogalmazás egy 15 éves tanuló tollából született.

   Akkor élsz, ha másokért élsz
   (elbeszélés arról, miért jó magyarnak lenni, magyarként tenni)

   Kiskorunktól kezdve becsületesen tanuljuk a szlovák nyelvet, még ha nem is szeretnénk, hiszen Szlovákiában élünk. Ennek ellenére vannak olyan szlovákok, akik lenéznek minket, magyarokat, csak mert az ő országukon belül egy kisebbséghez tartozunk. Ilyenkor felvetődik a kérdés: Miért?! Ha ugyanúgy beszélem a nyelvüket, mint ők, akkor miért teszik ezt velem? Csak azért, mert az anyanyelvem nem azonos az ő anyanyelvükkel?
Sokszor ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, és azt eredményezik, hogy egyre több magyar nem meri felvállalni nemzetiségét, végül elfeledve azt, szlováknak vallják magukat.

   Jómagam magyar anyanyelvű családba születtem. Mi magyarok egy ősrégi és gyönyörű nyelvet tudhatunk magunkénak. Igaz, hogy nyelvtani szempontból nézve nem a legegyszerűbb, de annál kifejezőbb és érzelmesebb.
A történelmünk is hihetetlenül gazdag. Nem beszélve a rengeteg irodalmi műről, amik a mai napig ugyanúgy jelen vannak, mint több évszázaddal ezelőtt. Ezen kívül van még rengeteg ünnepünk és hagyományunk, amit szerencsére nem feledünk.
Minél idősebb vagyok, annál többet tanulok a nemzetemről, más szemmel nézem a dolgokat, és rájövök arra, milyen nagy szerencse, hogy magyar vagyok. És nem azért, mert több lennék, hanem, mert igaz helyenként csúf mégis bőséges és szép múlttal rendelkezünk.
Ezekkel a dolgokkal a hátam mögött biztosan nem tudnék hátat fordítani és mások akaratának behódolva azt mondani, hogy én szlovák vagyok. Ezért egy kicsit büszke is vagyok magamra.

   Számomra lehetetlennek tűnik az, ha én magyar vagyok, akkor majd a gyermekemet szlovák oviba, a későbbiekben pedig szlovák iskolába fogom járatni. Ha egyszer magyar vagyok és ezt nyíltan vállalom, akkor a gyermekemet is magyarként fogom nevelni, mert szeretném, ha tovább vinné a nyelvet és majd ő is átadná a saját gyermekének. Mégis milyen lehet a gyereknek az, ha otthon magyarul beszélek vele, majd egyszer csak berakom egy szlovák közösségbe? Vannak gyerekek, akiket elfogadnak, de lehet, majd idővel kiközösítik, ami nem egészséges.
Mivel Szlovákiában élünk az is megtörténhet, hogy szlovák férjünk vagy feleségünk lesz. Én mégis azt mondom, hogy ha ez megtörténik, akkor is ragaszkodjunk ahhoz, hogy a gyerek magyar iskolába járjon. Hiszen a magyar iskolában megtanul szlovákul, de a szlovákban magyarul nem.
A baj viszont az, hogy egyre kevesebb magyar van Szlovákiában, így a magyar nyelvű iskolák száma is csökken, és sokszor a szülők - akaratuk ellenére is - szlovák iskolába adják a gyerekeiket, mert nem akarják, hogy messzire utazzanak. Ez egy olyan dolog, ami ellen nem igazán tudunk tenni, még ha akarunk is.

   Én egy olyan ember szeretnék majd lenni, aki büszkén fogja mutatni a gyermekeinek az utat a magyar nyelv szépségein keresztül és arra fogja őket tanítani, hogy ha még mások rosszul is bánnak vele, ő ne tegye ugyanezt, hanem legyen kedves és mutasson jó példát.

Recska Krisztína, IX. osztály,

Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda, Diószeg