Mészáros Ilona 1934-2020

   Mélyen tisztelt Gyászoló család!

   Tisztet Gyászoló gyülekezet!

   A halál híre mindig letör, mindig lesúlyt mindenkit. Hatványozottan érvényes ez akkor, ha egy közeli ismerőst, egy jó barátot, egy a közösség életében hosszúidőn keresztül hasznos tevékenységet kifejtő személyt veszítünk el.

   Fájó szívvel, szomorúan állunk e gyászos koporsó mellett, mely egy mindannyiunk által jól ismert, mélyen tisztelt, nagyra becsült személy Mészárosné Pék Ilona, avagy ahogy Zsigárdon mindenki ismerte: Ilus néni testét zárja magába.

   Kedves Ilus nénink!

   Eljöttünk, hogy koporsódnál utolsó Istenhozzádot mondjunk és végső búcsút vegyünk Tőled.

   Köszönjük a közösen eltöltött órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket, évtizedeket. Emlékek tódulnak fel, törnek elő, kívánkoznak napvilágra. Nehéz közülük válogatni. Vannak szépek, csodálatosak, szomorúak, fájók. De mind Veled kapcsolatosak, Rólad szólnak.

   Még jóformán el sem mentél, de már hiányzol, nagyon hiányzol.

   Szeretteid, rokonaid, barátaid, ismerőseid mellett nagyon hiányzol a nagy család, a Csemadok vezetői, tagsága köréből.

   Szövetségünk alapító tagjaként, csaknem három emberöltőn keresztül a magad módján igyekeztél minden tőled telhetőt megtenni népi, nemzeti kultúránk őrzése, ápolása, fejlesztése, továbbadása érdekében.

   Tetted mindezt önzetlenül, hisz azért a munkáért legfeljebb köszönet, meleg kézfogás, elismerő szavak, örömtől sugárzó arcok jelentették a jutalmat.

   Aktívan kivetted részed a kisebb-nagyobb helyi események, a településeden zajló különböző regionális, országos és nemzetközi rendezvények szervezési előkészítéseiből, megvalósításából.

   Ilus néni az alakulásától kezdve tagja volt a Csemadok Zsigárdi Alapszervezetének. 1952-ben jelentkezett a Szövetség által Trencsénteplicen szervezett tanítóképző tanfolyamra, melynek sikeres elvégzése után Farkasdon kezdett tanítani, ahonnan a szomszédos Negyedre, majd Felsőkirályiba került, ahol a néptánccsoport táncosaként, vezetőjeként ismerhette meg későbbi férjét is. Felsőkirályiból egy rövid vágkirályfai kitérő után, szülőfalujába, Zigárdra került, ahol azután nyugdíjba vonulásáig tanított és természetesen aktív részese lett települése társadalmi, elsősorban kulturális életének.

   Szakmai téren is igyekezett állandóan képezni magát. Rendszeres résztvevője volt a Csemadok, majd később a Népművelési Intézet által szervezett szakmai, elsősorban néptánctanfolyamainak.

   Gyermek és ifjúsági csoportjaival visszajáró vendégei voltak a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválnak, ahol a helyi hagyományokra alapozott összeállításaikkal több díjait is nyertek.

   Többször léptek fel gyermek, majd felnőtt csoportjai a Gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyen, illetve többször is sikeresen szerepeltek vezetése alatt táncosai, énekesei a különböző magyarországi fesztiválokon, seregszemléken. Bemutatkozásaik elnyerték a közönség tetszését erdélyi, vajdasági, muravidéki, burgenlandi és csehországi fellépéseik alkalmával is.

   Egyik ötletadója volt a Kaszás Attila Tájház létrehozásának falujában, melynek vezetőjeként szakszerűen válogatta a faluja életét bemutató kiállításokat.

   Odaadó, önzetlen tevékenységéért kulturális Szövetségünk regionális és országos vezetése több alkalommal is kitüntető elismerő oklevéllel jutalmazta, 2016-ban pedig a Magyar Kultúra Napi országos ünnepségen Galántán átvehette a Csemadok legmagasabb kitüntetését, a Csemadok Életmű-Díjat.

   Gazdag életútjáról, tapasztalatairól, a falu életéről, hagyományairól 80. születésnapja alkalmából készített könyve a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet gondozásában látott napvilágot. A könyv a rengeteg értékes tudnivaló mellett egy nagyon fontos üzenetet is tartalmaz, mely szerint „... az igazán fontos dolgok hiányára csak akkor döbbenünk rá, amikor időről-időre elvesztjük őket.”

   Az Ilus néni által megfogalmazott gondolat alapján elmondhatjuk, hogy most óriási a veszteség, amely az ősrégi mátyusföldi települést Zsigárdot érintette.

   Elment az értékeket őrző, átadó krónikása a falunak.

   Sokszor elhangzik az a mondás, hogy minden ember pótolható. Azt hiszem, és meggyőződéssel vallom is, hogy ez teljes egészében nem lehetséges.

   Tisztelt Gyászoló gyülekezet!

   Mélyen tisztelt Ilus nénink!

   Hiányod után űr tátong elsősorban hozzátartozóid szívében, de hiányzol településed kultúrát szerető lakosságának, hiányzol az általad felnevelt egykori diákseregnek, hiányzol az általad vezetett, irányított csoportjaid tagjainak, a táncosoknak, az énekeseknek és hiányzol a Csemadok tagságának.

   A Csemadok Galántai Területi Választmányának elnöksége és tagsága nevében veszek Tőled végső búcsút. Búcsúzom Tőled régiónk a Mátyusföld, a Felvidék és talán az egész világ egyik legnagyobb magyarjának, Kodály Zoltánnak azon üzenetével, mely szerint „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. ... Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője.” Kodály Zoltán ezen gondolatai, s ezt az itt jelenlévők is jól tudják, hogy Rád fokozottan érvényesek.

   Kedves Ilus néni!

   Köszönöm, köszönjük a közös ügyünk, a szülőföldön való boldogulás érdekében kifejtett áldozatkész munkádat.

   Köszönöm, köszönjük, hogy elsősorban nem magyaráztad, hanem művelted a csodát.

   Kívánom, kívánjuk, hogy legyen testednek könnyű szülőfalud, Zsigárd temetőjének a földje.

   Tisztelet emlékednek! Nyugodjál békében!

Mézes Rudolf búcsúztatója,

Zsigárd, 2020. 06. 09.