Farkasd - Nem egy átlagos közösség vagyunk

   Decemberben lesz két esztendeje annak, hogy a jelenlegi önkormányzat irányítja a falut. Milyen programmal indult a munka, és jelenleg hol tartanak a tervek megvalósításában?

   A jelenlegi önkormányzatban csak az MKP színeiben induló képviselők és jómagam programjáról és elképzeléseiről tudok beszélni. Igaz, hogy mivel aránylag nagy többségben vagyunk, főleg ezeket a választások előtt kimondott szándékainkat tartjuk szem előtt, de ezeknek az elképzeléseknek a sora időközben nagyban bővült. Nekem, mint polgármesterjelöltnek akkor elsősorban egy olyan célom volt, amihez nem kell sem tégla, sem homok, sem beton. Javítani akartam az emberi viszonyokon, közösséget építeni, képletesen szólva visszahozni a falu lelkét. Ehhez tényleg nem kell sok pénz, viszont nincs hozzá sehol egy utasítás, törvény vagy szakember, hogy segítsen. Magamra voltam utalva, hogy lehet ezt az egykor szebb napokat látott, az elmúlt évtizedekben sokszorosan megsebzett, a gyűlölettől szétesőfélben lévő, sokszínű közösséget megtartani, békességet teremteni. Azt hangoztattam, hogy itt minden adott a jó élethez, mert a falunak itt a Vág folyó partján rendkívüli adottságai vannak. Amink van, azt megóvjuk és kijavítjuk, ami meg még kell ide, azt megteremtjük. Egy szép falu leszünk! Barátaim az önkormányzatban ezt mind értették, értik és akarják, s ez bizakodásra ad okot. Mivel lelkész is van az önkormányzatunkban, remélhetőleg a Mindenható sem lesz ellenünk... Majdnem minden ingatlanunk leélt, lepusztult állapotban volt. Legnagyobb fejfájást az 50 éve szocialista rohammunkával megépített iskolánk épületének az állaga okozta. Az elhanyagolt épületen és környezetén már nagyon látszanak az újjáéledés jelei. Ez elmondható a sportpályáról, a ravatalozóról, vagy a már használhatatlan nyári mozi épületéről is. Annak ellenére, hogy „valakik” közbenjárásával el volt falunk tiltva az állami pénzektől, másfél év alatt sokat alakultunk, s persze haladunk tovább. Kitűnő emberekkel vagyok körülvéve, és teszi a dolgát mindenki. A piactér, mint a közösségi élet egyik lehetséges helyszíne is a céljaim között szerepelt. A piac a régi helyén, az ártézi kút körül lesz. Rövidesen bemutatjuk a rajzokat. Készen vannak az emlékpark tervei is a falu közepén. A községháza előtti füves teret is életre keltjük. Mind a három park tervrajzait a nyitrai mezőgazdasági egyetem szakemberei dolgozták ki. A falu közepén lebontott három öreg épület helyére, illetve a mögötte lévő térre egy többfunkciós épület kerül. Az emeleten lakások, a földszinten üzletek lesznek. Az építkezési engedélyeztetés szakaszában vagyunk. A falu közvilágítását már megoldottuk, a tájékoztatásra szolgáló hangszórók felújítására pedig még az idén sor kerül. A főút mentén az elöregedett fákat kivágtuk, helyükbe szép facsemeték százait ültettük. A főút évtizedek óta életveszélyes pontja jelzőlámpákkal balesetmentesítve lett.

   Most, amikor előre nem tudható következményekkel a világjárvány újabb hulláma fenyeget, a tavaszi hónapok tanulságai alapján mire hívná fel a lakosok és mindenki figyelmét? Ön hogyan látja, a járvány megváltoztatta-e némileg az emberek gondolkodását, egymáshoz és az élet fontos dolgaihoz való viszonyulását?

   Ami a Covid 19 - nek elnevezett nyavalya első körében tavasszal történt itt a faluban, azt a fegyelmezettség szóval tudnám jellemezni. Eltekintve egy-két kivételtől, szinte mindenki betartotta a rendkívül kellemetlen korlátozásokat. A faluban önkéntesek varrták ezerszám a szájmaszkokat. Itt is meglátszott, hogy nem vagyunk mi egy átlagos közösség. Ha kell összetartunk, segítünk egymáson, magunkon. Van most itt más is, ami összetartásra sarkall bennünket. Egy kétes hátterű vállalat kommunális szemétégetésre nem igazán alkalmas technológiát szeretne idetelepíteni a falunk mellé. Ebben a tönkretett, minden iránt közömbös, a közösségi médiával agyonterhelt és félrevezetett világban olyan egységes az ellenállásunk ez ellen a szörny ellen, hogy csak meghatódni tudok rajta. A mérkőzésünknek még nincs vége, de nagyon remélem, hogy győzni fogunk.
 

   Az egybenőtt két falu, Farkasd és Negyed, közel 7 ezer lakosával erős közösséget jelentenek. De számos közös gondot, feladatot is, amelyek együttes fellépést, folyamatos együttműködést igényelnek. Mindez hogyan alakult Farkasd szemszögéből az utóbbi időszakban?

   Mi, itt a szomszédos Negyeddel a egy szigetet alkotunk. Nem vagyunk egyetlen város közvetlen közelében sem, de több kis- és nagyváros is van a környéken. Ez teszi ezt a helyet függetlenné, érdekessé és rendkívülivé. Ez a két falu itt a Vág partján, szinte összeépítve éli mindennapjait majd ezer esztendeje. A két falu lélekszáma megegyezik. A sors egyformán sújtott bennünket mindig. Az elmúlt századokban nagymértékben keveredtünk, mert közel azonos értékrendű, mezőgazdaságból élő, többségében magyarok lakta, felekezetileg is egyforma összetételű nagyközségek voltunk. Nem véletlenül most is közös a fő ellenség, a rém, a fentebb már említett szemétégető. A két falu szinte minden lakosa aláírta a petíciót az égető ellen, sugallva azt, hogy egy az örömünk, bánatunk, azonosak a félelmeink. Ez indította el bennem azt a vagy 30 éve melengetett szándékomat, hogy a két falu egymás testvértelepülése legyen. Ez egy igazi vérszerződés lenne, mert annyi már a vegyes házasság, hogy talán nincs is család, ahol ne lenne a családtagok között a szomszédos faluból.
Meggyőződésem, hogy a múlt csapásai ellenére mind a két faluban van annyi tehetséges, szorgalmas és kemény ember, hogy megmaradunk mi itt Mátyusföldön a világ végezetéig.