Bizalom, hit, együttérzés…

Önt rengeteg ember ismeri és tiszteli. A munka megszállottjaként, mert így jellemezte önmagát, hivatása gyakorlása során bizonyára sok siker és öröm érte. Elhivatottságát ismerve kérdezem: hány órából is áll az Ön napja, és milyen rendszer alapján győzi a temérdek munkát?

   Az időnek nincs jelentősége, ha az ember a munkáját vagy bármilyen más tevékenységet szeretetből és jóérzéssel végzi. Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek: segíthetek, gyógyíthatok. A megszerzett tudás mellett az adottságokkal való jó sáfárkodás is fontos az ember életében, a tökéletességre, a megújulásra, az új ismeretek megszerzésére való állandó törekvés mellett. A döntés meghozatalának képessége pedig nagy emberi adottság. A legfontosabb tulajdonságokról beszélek, egy orvos legfontosabb jellemzőiről. Engem az a szerencse is ért, hogy a világ legtisztességesebb embere áll mellettem életem minden pillanatában, a férjem. Aki higgadtságával, nyitottságával, határozottságával és minden egyéb tulajdonságával, megnyilvánulásával engem mindig csak erősít.

   A sikereknek, elismeréseknek nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, köszönöm, jólesik, de nem emelném ki külön egyiket sem, számomra nem ez a lényeges. Fontosabb a beteg, a tanácsért folyamodó bizalma, az a közvetlen kapcsolat, ami orvos és beteg között kialakul, és amelynek sokszor nagyobb gyógyító ereje, erősítő hatása van, mint a gyógyszernek. A türelem, az önzetlenség, a másik ember tisztelete nemcsak a jó orvos tulajdonsága, de a társadalom alapja is. Túltájékoztatott világunkban, az információk áradatában biztos erkölcsi kapaszkodók nélkül elveszik az ember. A bizonytalanság, a bizalom hiánya, a kilátástalanság megbetegíti az embert - szellemileg és testileg is. A káosz értéket rombol, lealacsonyít.

   De mindenre van megoldás: a család szerepének növelése, a humánus közösségi értékek példává emelése, a pozitív gondolkodás terjesztése – a kezdet. A folytatás pedig a szolidaritás természetessé válásának segítése, a kitermelt javak okos felhasználása, az élet szebbé tétele. Ez megoldás, ez kiút lehet. A gyakorlat, a tapasztalat mondatja ezt velem, nem politikai meggyőződés, vagy okoskodó filozofálgatás.

Mindig volt és van ideje közérdekű tevékenységre is. Vágsellyei polgárként többek között nagysikerű jótékonysági koncertek szervezéséről ismerik, másutt a Szuverén Máltai Lovagrend nagyasszonyaként, segélyprogramok szervezőjeként tisztelik.

   Megadatott nekem, hogy segíteni is tudjak. Az együttérzés, a szolidaritás minden ember jó tulajdonsága, aki az orvos hivatást választotta, csak ilyen ember lehet. Hozzáteszem, életem nagy tapasztalata, hogy az utóbbi évtizedekben társadalmunkban éppen a szolidaritás eddig mindig létező ereje zuhant a mélypontra. A politikai és gazdasági változásokat kihasználó újgazdag- és intellektuális réteg nem tudja értékelni a nála szegényebbek segítésének jelentőségét. Még nem ismerte fel, hogy ezzel saját társadalmi helyzetét kockáztatja.

   A vágsellyei Pro Vita polgári társulás keretében igyekeztünk magas színvonalú jótékonysági rendezvényekkel, széleskörű gyűjtésekkel segíteni az arra rászorultakat. Húsz év után úgy éreztem, nem tudom tovább csinálni, a jó célért végzett munka érzését felülmúlta a tehetetlenség érzete. Pedig a SZK Kulturális Tanácsa elismerő oklevelét is átvehettem, minden szinten nagyra értékelték a társulásban végzett munkámat, de mégis abba kellett hagynom.

   A Szuverén Máltai Lovagrend tagjaként tulajdonképpen ugyanezt folytathatom. Rendszeres gyűjtéseink, jótékonysági rendezvényeink eredményeképpen elsősorban az ország gyermekintézményeit tudjuk támogatni. A Rend nemzetek fölötti tevékenységének egyik példája az angolai gyerekotthonok javára szervezett nagyszombati jótékonysági koncertünk volt, ahol a legnevesebb szlovákiai operaénekesek léptek fel. Részem van a New York-i székhelyű Pro Deo State University Közép-Európai Alapítványának létrehozásában, Budapesten. Ez nemcsak az anyagi, tárgyi segítségnyújtás szervezésének központja, hanem komoly tudományos közvetítői munkát is folytat, ugyancsak az emberek segítése érdekében.

Ön elismert belgyógyász szakorvos. Mi a véleménye korunk hatalmas mennyiségű gyógyszerfogyasztásáról, a természetes gyógymódokról és a reklámok éltette csodaszerekről?

   Belgyógyász szakorvosként dolgozom, klinikai farmakológus végzettséggel. Mindenhol és minden esetben a mértéket, a mértékletességet hangsúlyozom. Egy gyógyszer előállításánál sok-sok ember, sokszor több száz is dolgozik. Tökéletesítésére esetenként éveket, évtizedeket kell várni. De általában sikerül. Ma már csak leírásokból ismerünk sok-sok olyan betegséget, amely néhány évtizede még százezrek életét tette tönkre, hiányában milliók haltak meg. Hiszek a tudásban, a tudományban. Ha az emberiség gyógyszerekre, gyógymódok kifejlesztésére fordította volna a fegyverekre fordított billiókat, már sokkal előbbre tartanánk – az élettartam meghosszabbításában, az élet minőségének növelésében. A természetgyógyászat cím alatt jelölt gyógymódokkal, szerekkel kapcsolatban óvatos vagyok. Minden bizonyított szert, módszert elfogadok, a terápia részeként is, de véleményem szerint az évszázadok során annyira elveszett ez a tudás, hogy erőltetett alkalmazása számomra nem tűnik tisztességesnek.

Lapunkat, a TERRA Hírújságot indulásától kezdve segíti az orvosi tanácsadó rovat vezetésével. Köszönjük. Gyakorló orvosként mit tart fontosnak az egészség megóvása, és ha már elért bennünket a baj, a betegséggel való együttélés, az elfogadás terén? Mi az Ön krédója ezzel kapcsolatosan?

   Kívánom, hogy a havilap olvasói tanácsaim megfogadásával egészségesebbek legyenek! Orvosként és közéleti emberként is azért dolgozom, hogy az emberiséget kijózanító javító változás ne csapás, ne összeomlás formájában jöjjön el. Munkámban a betegségek megelőzését tartom fontosnak, amihez nemcsak a mértékletes fiziológiai életvitel, de a szellemi lét dolgai is hozzátartoznak: a józan gondolkodás, a tiszta lélek, a stressz mérséklése, az élet tisztelete, a céltudatosság, a megértés, a szolidaritás.  Mindez egy egészségesen fejlődő kultúrát feltételez, melynek a család, a gyermekközpontú iskola, a természetbarát ipar- és mezőgazdaság, a szolidáris társadalom az alapja.

   Úgy vélem, csak ilyen alapokon tudunk emberibb életfeltételeket teremteni. Hiszem, hogy a mai társadalom értelmes rétege van olyan szinten, hogy megalkossa a kereteit és tartalmát annak az életformának, amely az utánunk jövő generációk számára a jelenleginél természetesebb, boldogabb életet nyújthat.