Gyermekjátékok

Csöröm lyuka /Királyrév/

   Ásnak a fiúk egy vonalban 5 lyukat, s e lyukak felett gurítják el a labdát. Aki úgy tudja a labdát gurítani, hogy egyik lyukba sem esik bele, az a nyertes.
Változatban: a kör közepén egy nagy lyukat ásnak, e körül kisebb lyukakat, de egyel kevesebbet, mint amennyi játékos van. A játékot a kanász vezeti. A labdát a középső gödörbe teszik. Ez a csűröm lyuka. A kanász a botját a középső lyukban lévő labdára teszi, a többiek a botjukkal ütik a kanász botját. A kanász vigyáz, de közben egy óvatlan pillanatban a botját beleteszi valakinek az üresen hagyott lyukába. Ezt követően ő lesz a kanász.

Rég nem láttam /Tornoc/

   A gyerekek egymás háta mögé állnak. Egy játékos – néhány lépésnyire a sor elején állótól – kezében a labdával hátat fordít nekik, és a következő szöveget mondja:

Rég nem láttam, rég nem láttam… az édesapádat!*

A mondóka végén a labdát a feje felett hátrahajítja. Aki a labdát elkapja, az előremegy helyébe dobni, ő pedig a sor végére áll.

* helyettesítendő személy – lehet változtatni

Róka koma, mit csinálsz? /Feketenyék/

   Általában tíz év körüli gyerekek játszák. Választanak egy „anyát” és egy „rókát”, a többiek a „tyúkok”. A tyúkok az anya mögött sorba állnak, szemben az anyával leguggol a róka, és úgy tesz, mintha vizet forralna.

• Az anya és a róka között a következő párbeszéd hangzik el:
• Anya: Róka koma, mit csinálsz?
• Róka: Vizet forralok.
• Anya: Minek az a víz?
• Róka: Tyúkot leforrázni.
• Anya: Honnét veszed a tyúkot?
• Róka: Onnand a! (mutatja)
• Anya: Próbáld meg!

   Az anya védőleg kitárja karjait, a tyúkok mind mögéje húzódnak a közeledő róka elől. Akit a róka elkap, azt magával viszi.
A játék további részének két variánsa ismeretes. Az első változatban a róka és az elfogott tyúk szerepcseréje után ismétlődik a játék, a második változatban pedig a játék addig tart, ameddig a róka az összes tyúkot el nem ragadja.

Kifut a bablevös Tósnyárasd

   Inkább lányok szokták játszani, általában a szabadban. Rajzolnak a földre egy kb. 2×2 m nagyságú négyzetet, ez lesz a „kert”. Ezután kijelölnek maguk közül egy „gazdasszonyt”, aki a kert közepén kezében egy konzervdobozzal leguggol, s egy kis fadarabkával kevergetni kezdi a „fazékban” lévő „bablevöst”. A többiek a kerten kívül állnak és énekelnek:

Kertöd mellett kuksolok,
bújnak már a zöld sorok.
Ver a szívöm hevesön,
útban a bablevesöm.

A dal befejeztével csúfolni kezdik a gazdasszonyt, például:
– Elsóztad a levöst.
– Kevés paprikát töttél a levösbe.
– Lukas a fazökad.

   A gazdasszony kis ideig tűri a csipkelődést, majd amikor elfogy a türelme, a gúnyolódók után iramodik. A kerten kívül azonban már csak fél lábon ugrálva kergetheti a gyerekeket, akik viszont csak egy előre körülhatárolt területen belül menekülhetnek előle. Akit sikerül megfognia, azt bekíséri a kertbe, s ott kell mellette „kuksolnia”. Ezután már ketten kevernek és kergetnek, a játék folyamán pedig egyre többen.
A játék befejező részének kétféle változata ismeretes. Az első változatban, akit utoljára fognak meg, ismétléskor az lesz az új gazdasszony. A második változat általában akkor fordul elő, ha a gyerekeknek a játékot már nincs szándékukban ismételni. Amikor már mindenki bekerült a kertbe, az eddigi gazdasszonynak kell kívülre mennie, s őt fogják kergetni. Ha megfogják, a játék véget ér.

Cigóri, góri /Nagyfödémes/

   Lányok játszották. Két játékos kivételével kézfogással körbe álltak. A kimaradó két játékos a kör közepére ment, s ott egyik a másiknak megfogta a szoknyája alját, és oldalra húzva tartotta. Közben a kör forgásnak indult, s a gyerekek a következő versikét szavalták:

Cigóri, góri,
anyám is sigóri,
kinézött a zecskó,
zecskóze máma,
me zecske sündzi mangi,
egy kéz!

   A versike végén a benti játékosok elé érő körben álló játékos kezével elvágta a szoknyát az illető játékos kezétől. Ezután a szoknyát tartó és a szoknyát kéztől elvágó játékos helyet cseréltek, s a játék a leírt

Forrás: Hagyományok Háza Hálózat

Zsigárdi mondókák

   Egy, kettő, három, nígy, Magyar gyerëk hová mígy? Mácsonyásro dohányér’. Dohányt adom pipámnak, Pipám nëkëm tüzet ád. Tüzet adom kovácsnak, Kovács nëkëm patkút ád. Patkút adom lovamnak, Lovam nëkëm ganajt ád. Ganajt adom fődemnek, Fődem nëkëm búzát ád. Búzát adom mónárnak, Mónár nëkëm lisztet ád. Lisztet adom péknek,

   Pék nëkëm cipót ád. Cipót adom kódúsnak, Kódús nëkëm botot ád. Úgy megvágom a kutyát, Végig fossa az utcát.

Egy szëm borsót ütettem, Kirágto a szarka.

Hun van az a szarka? Főröpűt egy nagy fáro. Hun van az a nagy fa?

Kivágto az öreg fejsze. Hun van az a’ öreg fejsze? Beesëtt a Hót-Vágbo.

Hun van az a Hót-Vág? Kiszíta a vízibika.

Hun van az a vízibika?

Levágta a mészáros.

 Hun van az a mészáros?    Bécsbe’, Budába’,

Róka koma lukába’.

Nád közé bújtam, nádsípot fújtam,

Az én sípom így szól: dí-dá-dú,

Mari az a nagyszájú!

Gyerëkëk, gyerëkëk, szeretik a perecët.

Sóssat, sóssat, jó ropogóssat,

Aki vësz, annak lësz,

Aki nem vësz, éhës lësz.

Ződ erdőbe’ jártam ibolák között,

Ott láttam a sógort, bóhát örözött.

Mondtam nëki hogy: vótak-i nagyok?

Aszonta, hogy vótak, mint a bivalok.

Ídës-kedves galambom, eevisző’ e táncbo?

Nem vihetlek galambom, mer’ a lovam sánto.

Sánto lovam, paripám hízik a mezőbe’.

Én azt megtëszëm, Katát eevëszëm,

Ő dógozik, én meg alszok, este eeverëm.

Mészáros Ilona gyűjtéséből