Az ellopott muhar

   Ezt a történetet az az öregasszony kezdte mesélni Nagyfödémesen, aki ott sepregetett mindig, ahol a papok táncolnak. Vagyis ott, ahol az látszik. Méhes Károly bizony nem egyszer és nem is kétszer vigadott és táncolt a parókia épületében. A nyéki születésű pap nemhiába érkezett Boldogfáról: boldog  és vidám  természetű ember volt ő egész  életében, amíg 1902. január 21−én, hetvennégy éves korában Szent Péter megsokallva a vénasszonyokkal való incselkedését, magához rendelte, hogy vigyázzon a mennyek kulcsára, amíg ő meglátogatja Rafael és Gábriel arkangyalokat. Biztosan nekik is jólesik egy kis kisüsti.

   Ezalatt Károly bácsi titokban bemasíroztatta barátait, a 48−as huszárokat a mennyországba. Életében sok huszárlegény fordult meg a parókián. Olyan telhetetlenek voltak az ivásban meg az evésben, akár a pap zsákja.

   Leginkább a humoráról volt híres Károly bácsi. Egyik esetét későbbi paptársa, követője, Luzsicza István is följegyezte. Ez az én történetem kútfője.

   Egy alkalommal Jókáról hazajövet látta, hogy valaki rakodik a muhar− jából, éjnek idején.  Felmérgedt, mert odahaza már várták a barátai, hogy görbe éjszakát csináljanak. Hát így is görbe lett ez az éjszaka – morogta magában Károly bácsi. Leszállt a kocsiról, odament és rászólt a szegény zsidó gyerekre.

   – Mit csinálsz, hékás, csak nem aludttej folyik az ereidben?

   – Hát annak a bolond nagyfödémesi papnak a muharjából rakodom.

   – Ejnye, akasztófáravaló, hát tudod−e, hogy én vagyok az a bolond nagyfödémesi pap?  – mondja az öreg Károly bácsi.

   Egy jókai tyúkász volt az elkövető, aki már az anyatejjel szívta magába a tolvajlást. Beleadott abba apait - anyait, de olyan bocskoros és együgyű volt szegényke, hogy levágta volna az aranytojást tojó tyúkot is. Pontosabban kitekerte volna a nyakát.

   Könyörgőre fogta a tyúkász a dolgot. Eltörött nála a mécses. Olyan volt, mint az ájtatos manó. Károly bácsi eleinte kötötte magát, zsinóron rángatta az elkövetőt. Az megvárta a megbocsátást, mint a zsidók a Messiást. Olykor leborult Károly bácsi lába elé, máskor meg összeesett, mint az üres zsák. Gondolt egyet a pap, és így szólt:

   – Megbocsátok én neked, te zsidó gyerek. Úgyis olyan bágyadt vagy, mint az őszi légy. De tudod mit, két legyet ütök én egy csapásra. Megbocsátok, de csak azzal a feltétellel, ha jövő éjszaka a jókai Olgyai Béla plébános muharját is ellopod.

   Ami történt, megtörtént.

   Harmadnap beállít Jókára, és megkérdi Béla bácsit:

   – Hogy vagy, Béla?

   – Hagyd abba, Károly – szólt dühösen –, valaki ellopta a muharomat. A kutya teremtette! Ezek után még mi jöhet, hiszen ismered a híveimet. Olyan vagyok, mint a leforrázott kutya, aki a hideg víztől is fél. Ám de jön még kutyára dér! – fenyegetőzött kétségbeesve.

   Károly bácsi, a plébános csak évek múlva merte elmesélni, hogy ő küld− te a tolvajt. Ám Béla bácsinak nem volt ez új hír. Az ő fülébe is eljutott már, hiszen az az öregasszony mesélte, aki ott sepreget, ahol a nagyfödémesi papok táncolnak.

   Hogy ilyen volt Károly bácsi, azon már a pap sem segít. Szerencsénkre. Aki elaludt a történetem alatt, annak azt tanácsolom, máskor jobban figyeljen, mert a pap se prédikál kétszer.

Fellinger Károly Ilka vára című mese-, monda- és anekdota gyűjteményéből