 |
33/121 |  |
Az embereknek szeretteik elvesztése után néhány felmerülő kötelezettséggel kell megküzdeniük. A hagyaték elrendezése szempontjából meghatározó az örökösödési eljárás. Az örökösödési eljárás egy bírósági eljárás. Egy személy elhalálozása esetén a közjegyző az, aki az illetékes bíróság megbízásából bírósági biztosként lefolytatja az örökösödési tárgyalást. Az örökösök nem választhatnak önként közjegyzőt, ugyanis a közjegyzőt az örökléssel kapcsolatos műveletek elvégzésével az illetékes bíróság bízza meg, mégpedig a Munkarend alapján.
Halálozás esetében az anyakönyvvezető a bekövetkezett halálról értesíti az anyakönyvi hivatal körzete alapján meghatározott, az örökösödési tárgyalásra illetékes bíróságot, mindezt a halotti anyakönyvi kivonat átadásával. A bíróság azonban önszántából, javaslat nélkül is megkezdheti az eljárást, amennyiben tudomást szerez arról, hogy valaki meghalt vagy halottnak nyilvánították. A bíróság ezután egy közjegyzőt bíz meg az örökösödési tárgyalás lebonyolításával, amelynek eredménye általában az öröklési bizonylat kiállítása maga a közjegyző részéről, vagy határozati javaslat benyújtása a bíróságra. Az öröklési bizonylat kiadása után az örökösöknek két választásuk van. Az első, hogy még az örökösödési tárgyaláson lemondanak arról a jogukról, hogy az örökösödési tárgyalás folytatását kérjék fellebbezés formájában. Ebben az esetben az öröklésről szóló határozat annak kiadásának napján hatályba lép. Az örökösök azonban meg is tarthatják azon jogukat, hogy az örökösödési eljárás folytatására kérelmet nyújtsanak be, ekkor azonban az öröklésről szóló határozat csak annak kiadásától számított 15 napon belül érvényesül és lép hatályba. Ebben az időszakban bármelyik örökös kérelmezheti az örökösödési eljárás folytatását.
A bíróság által felhatalmazott közjegyző zökkenőmentes folyamat esetén egy öröklési bizonylatot állít ki, azaz ha az örökös csupán egyetlen személy, ha az örökség az államra esik, ha az örökösök egymás között megállapodtak vagy az örökösök megállapodást kötöttek az örökhagyó hitelezőivel, hogy az adósság kifizetésének fejében a hitelezőkre ruházzák az örökséget.
Kik is valójában az örökösödési tárgyalás résztvevői?
Az örökösödési eljárás résztvevői a jogosult örökösök, abban az esetben pedig, ha semmilyen örökös nem kerül számításba, a tárgyalás résztvevője maga az állam. Az örökösök meghatározása elsősorban a végrendelet alapján történik. Amennyiben az örökhagyó nem hagyott hátra végrendelet, az örökösödés és az örökösök megállapítása törvény szerint történik. A Polgári Törvénykönyv 4 örökös csoportot szabályoz. Ha az első csoport alapján nem meghatározhatóak az örökösök, akkor a második csoportot veszik figyelembe, és így tovább. Az első örökösödési csoport örökösei az örökhagyó házastársa és gyermekei. Ha az örökhagyónak nincsenek leszármazottjai (gyermekek, unokák, dédunokák – mindezt az anyakönyvi hivatal nyilvántartása szerint állapítják meg, a biológiai vagy szociális nevelésnek nincs jogi vonatkozása ebben a tekintetben), akkor az örökösödés nem történik meg e csoport alapján, hanem a második csoport örökösei kerülnek figyelembe. A második öröklési csoport örökösei a házastárs, az örökhagyó szülei és azok a személyek, akik az örökhagyó halála előtt legalább egy évig együtt éltek vele egy háztartásban, és akik ebből kifolyólag gondoskodtak a közös háztartásról, vagy függtek az örökhagyótól. Ha a második öröklési csoportban sincsenek örökösök, a harmadik örökösödési csoport örökösei örökölnek. A harmadik öröklési csoport örökösei az örökhagyó testvérei és azok a személyek, akik halála előtt legalább egy évig az örökhagyóval együtt éltek ugyanabban a háztartásban, akik ezért a közös háztartásról gondoskodtak, vagy függtek az örökhagyótól. Amennyiben az örökhagyónak testvérei nem örökölnek, azok részét jogutódai, vagyis gyermekei öröklik. Ha a harmadik csoportból sem örököl egy örökös sem, a negyedik csoport lép érvénybe, mely szerint az örökhagyó nagyszülei örökölnek egyenlő arányban, valamint ha közülük senki nem örököl, azok részét gyermekeik öröklik szintén egyenlő részekben. Ha a törvény szerint az öröklés nem következik be, abban az esetben jön számításba az állam, mint örökös.
Örökölni lehet, de nem kötelező!
Az örökséget az örökös elutasíthatja a bíróságon tett szóbeli nyilatkozatával vagy a bírósághoz eljuttatott írásbeli nyilatkozattal. Ezen jogát az örökös az örökség megtagadásának jogáról való értesítés kézbesítésétől számított 30 napon belül érvényesítheti. Az örökség elutasításáról szóló nyilatkozatot azonban nem lehet visszavonni. Az örökség elutasítása viszont nem azonos az örökségről való lemondással egy másik örökös javára. Ha az örökös elutasítja az örökségét, automatikusan annak jogutójai öröklik meg azt.
Ami az örökhagyó tartozását illeti, a Polgári Törvénykönyv szerint az örökös az örökség keretén belül felelős az örökhagyó temetésével összefüggő ésszerű költségekért, valamint az örökhagyó tartozásaiért, amelyek halála után az örökösökre hárultak. Ha több örökös van, az örökhagyó temetésének költségeiért és az adósságokért mindenki az örökségből rá vonatkozó arány szerint felelős. Ez azt jelenti, hogy öröklés esetén nem jöhet létre olyan helyzet, hogy az örökösödési tárgyalás után az örökös a korábbinál rosszabb helyzetbe kerüljön, azaz csupán tartozást örököljön. Az örökhagyó tartozásaiért való felelősséget tehát a törvény a megszerzett örökség összegére korlátozza.
Más Európai Uniós állammal ellentétben a szlovákiai örökösöknek előnyük van abban, hogy a közjegyző minden örökösödési eljárásban felmerülő műveletet az ő nevükben elvégez helyettük, beleértve például a tulajdonjog bejegyzésére irányuló javaslat beadását is ingatlan esetében a kataszteri hivatalba. Néhány esetben viszont jobb, ha az örökösöket egy ügyvéd képviseli, különösen, ha a köztük lévő személyes konfliktusok annyira kiéleződtek és leküzdhetetlenek, hogy szinte kizárják a közös kommunikáció és a későbbi megállapodás lehetőségét is.
JUDr. Bános Róbert