A nagymama az unokáit kitagadta az örökségből, ám azok a bírósághoz fordultak

   A családtagjainkat nem mi válasszuk. Az életünk során kialakult konfliktusok, lényeges befolyással lehetnek a családon belüli kapcsolatainkra. Mint az általában lenni szokott, ha már a vagyon is szóba kerül a családban, testvér a testvérnek farkasává válik.

Mindenki azt kapja, amit megérdemel?

   Élnek köztünk olyanok, akik az életük során szerzett sérelmeket az örököseiken vezetik le, mégpedig úgy, hogy bosszúból kitagadják őket az örökségükből. Több ezer olyan eset létezik, amikor mindezt természetesen törvényesen teszik, tehát nyomós okból kerül rá sor. Vannak viszont olyan esetek, amikor a potenciális örökösök csupán álmélkodnak, hogy bizony a végrendelet alapján kitagadták őket az örökségből. Rosszabb esetekben ennek következtében családok hullanak szét, a családtagok elhidegülnek egymástól.

   Az örökségből való kitagadás csupán nagyon súlyos esetekben történik meg, a törvény pontosan meghatározza a kitagadás lehetséges okait. Gyakran előfordul, hogy a végrendelet vagy kitagadási végintézkedés teljesen indokolatlan.     

Mi vezetett idáig?

   Ilyen kellemetlen meglepetés érte ügyfeleinket is, amikor is azzal szembesültek, hogy kitagadták őket az örökségből. Ügyfelünk nagymamája, ill. ügyfelünk lányainak esetében a dédnagymama, úgy végrendelkezett, hogy unokáját és dédunokáit kitagadja az örökségből. Döntését azzal indokolta, hogy nem nyújtottak neki szükséges törődést és segítséget idős korában, illetve nem mutattak őszinte érdeklődést irányába. Az idős hölgy az előbbiekre hivatkozva kitagadta az unokáját és annak gyermekeit az örökségéből.

   Ügyfeleink természetesen nem értettek egyet az elhunyt döntésével, hiszen teljesen másként látták a helyzetet. Állításuk szerint pont a nagymama volt az, aki haragudott rájuk és elfordult tőlük. Neheztelt az unokájára, ahogyan korábban az ügyfélnő édesanyjára is, aki egyébként az idős hölgy menye volt. Sosem kedvelte őt, mivel más nőt képzelt el a fia mellé. Ebből adódóan már az unokájával és dédunokáival sem alakult jól a kapcsolata. Ennek ellenére ügyfeleink igyekeztek tartani vele a kapcsolatot, családi összejöveteleken és különböző ünnepségeken. Az utolsó ilyen találkozójuk a nagymama 80. születésnapjakor volt. Sajnos, nem sokkal ezután ügyfelünk édesapja és lányainak nagyapja, vagyis az idős hölgy fia elhunyt. A férfi halála után a nagymama méginkább furcsán kezdett viselkedni. A menyétől elkérte a pótkulcsokat a háztól mondván, nem kívánja, hogy a továbbiakban látogassák őt. Ügyfeleink kérdésére, hogy vajon miért döntött így, a mai napig nem kaptak választ. A nagymama a 85. születésnapjára pedig már meg sem hívta ügyfeleinket. Mint később kiderült, a nagymama idézőjelesen megfeledkezett róluk. Tény, hogy az idős emberek memóriája már nem a régi, ahogyan a hallásuk és látásuk is fokozatosan romlik. Ezt követően a nagymama már nem is köszönt ügyfeleinknek, amikor azok meglátogatták, egyszerűen nem nyitott ajtót nekik, ha telefonon hívták, akkor nem vette fel nekik a telefont. Mivel egy faluban éltek, ügyfeleink úgy döntöttek, nem fogják erőltetni a kapcsolattartást, hanem megvárják, míg a nagymama hátha saját magától fogja keresni őket.    

A perindítás volt az egyedüli megoldás

   Az örökségből való kitagadás, a faluban történő pletykálkodás és a valótlan dolgok terjesztése miatt ügyfeleink a perindítás mellett döntöttek. Szerették volna tisztára mosni a nevüket és visszakapni azt, ami jogosan megilleti őket. A bírósági perben alperesként a nagymama végrendelete szerinti két örökös vett részt. Természetesen az utóbbiaknak jól jött az örökség. A per során elsősorban azt kifogásoltuk, hogy az írásos kitagadás az örökhagyó részéről 6 évvel a halála előtt íródott, amikor is az örökhagyó semmilyen egészségügyi problémával sem küszködött, ellenkezőleg, idős kora ellenére nagyon jó kondícióban volt, nem szorult semmiféle napi ellátásra, felügyeletre. Tehát az, hogy ügyfeleink nem biztosították az idős hölgy számára a mindennapi szükséges ellátást vagy felügyeletet, nem szolgálhatott alapul az örökségből való kitagadás során. Második pontént az örökhagyó az érdektelenséget hozta fel, tehát a valódi érdeklődés elmulasztását. Ezt az állítást szintén megcáfoltuk, hiszen érdektelenséget és közönyt nagyrészt az örökhagyó mutatott az ügyfeleink irányába. Az érveléseinket leginkább a tanúk vallomásai támasztották alá, a rokonokéi, akik szintén vallották, hogy az idős hölgy nem mutatott kellő érdeklődést az unokája és dédunokái irányába, ahogyan korábban a menye iránt sem. Az egyik tanú szemtanúja volt az örökhagyó és unokája találkozásának, amely során az idős hölgy ignorálta unokáját, még csak nem is köszöntette őt. Természetesen az alperesek is védekezni kezdtek, érvelésük pont az ellenkezőjén alapult, miszerint az örökhagyót bántotta, hogy ügyfeleink nem törődnek vele, nem kapja meg részükről azt az odafigyelést, amit elvárt volna tőlük, amelyre valóban szüksége lett volna.

   Az előfokú bíróság viszont ügyfeleinknek adott igazat. Az örökségből való kitagadást jogtalannak találta. Az alperesek természetesen fellebbeztek az ügyben, viszont a másodfokú bíróság is ügyfeleinknek adott igazat. Ügyfeleink ezt követően megkapták azt, ami a nagymama örökségéből törvényesen megillette őket. A perben bebizonyítottuk, hogy a nagymama tettei indokolatlanok voltak.

   Az örökségből való kitagadás során meg kell felelni a törvény által előírt, pontosan meghatározott feltételeknek. A szlovák Polgári Törvényköny felsorolja azokat az okokat, amelyekre hivatkozva az örökhagyó kitagadással élhet. Ezért fontos tudni, hogy a kitagadás, bár gyakori szándék, nagyon ritkán bizonyítható. Ha a szándék megfogalmazódik bennünk, mindenképpen érdemes szakértő, ügyvéd vagy közjegyző segítségét kérni, ahogy általában végrendelet készítésénél is. Amennyiben Ön is hasonló cipőben jár, akár a kitagadáson gondolkodik, vagy épp Önt vagy hozzátartozóját oktalanul fosztották meg az örökségtől, javasoljuk, hogy forduljon ügyvédhez.

JUDr. Bános Róbert

www.banos.sk