Régiótörténeti konferencia Deákin

   Régiótörténeti konferenciát tartott Szent István király ünnepe alkalmából a Csemadok Országos Tanácsa, Galántai Területi Választmánya, Deáki Alapszervezete és Deáki Község Önkormányzata. Az Országos Szent István Király Ünnepségnek a hagyományokhoz hűen Deáki adott otthont. A konferencián ezúttal Alsószeli, Diószeg és Nagyfödémes település történelmi, kulturális és társadalmi fejlődésének folyamatáról szerezhettek ismereteket a jelenlevők.

   A rendezvény harmadik alkalommal zajlott a helytörténeti konferencia jegyében. Tavalyelőtt Deákit, Galántát és Nádszeget, tavaly Jókát, Kismácsédot és Vízkeletet, idén Alsószelit, Diószeget és Nagyfödémest mutatták be a települések krónikásai kultúrtörténeti szempontból.

   Az elsődleges cél az, hogy a régió múltjára próbáljunk meg kitekinteni, hogy megnézzük azt, hogy mi az a hagyaték, amit a magyarság szempontjából a régióban Szent István ránk hagyott. Általában három településnek adunk bemutatkozási lehetőséget ezen a konferencián – az utódoknak próbáljuk bemutatni, mi az, amit az elődök rájuk hagytak, és ez nem kis örökség”

   – mondta Mézes Rudolf, főszervező, a Csemadok nyugati regionális alelnöke. Az tapasztalható, hogy a konferencián érintett települések lakosai nagyban érdeklődnek azon információk iránt, amelyek elhangzanak az előadások során. A jövő évben a tervek szerint Felsőszeli, Deáki és Zsigárd mutatkozik majd be a régiótörténeti konferencián.

   A konferenciát Jakócs Krisztina, a rendezvénynek évek óta otthont adó Deáki polgármestere nyitotta meg. Kihangsúlyozta, a Felvidéken és a Mátyusföldön is van mit ünnepelni, hiszen Szent István népe vagyunk, és ezt a gyökeret nem lehet kitépni a magyar szívekből. A magyarság – holott nehéz időket élünk, és kérdéses, milyen sorsra jut a következő ezer évben a ma keresztény Európa – válságálló nép, és van képessége az összekapaszkodásra, még ha ez gyakran nem is látszik. Kellet, hogy őseink, nagyszüleink, dédszüleink is igent mondjanak a kultúrára, a hagyományok őrzésére, a közösségalkotásra, csak ezért lehetünk mi is itt, ezért van fontossága és létjogosultsága a régiótörténeti konferenciáknak.

   A polgármester nyitóbeszédét Bukovszky Dorottya szavalata előzte meg.

   Alsószeli magyar kultúrájáról, az „éneklő” falu múltjáról és jelenéről a község legendás tanító bácsija és karnagya, Szabados László mesélt az érdeklődőknek. Laci bácsi közel harminc éven át volt az alsószeli magyar kisiskola igazgatója, megélte a múlt század történelmi viharait, nagy tanító elődeit követve énekkart vezetett, közösséget szervezett a faluban, máig aktív krónikása, fényképésze a településnek – elmondható, hogy nála többet talán jelenleg senki nem tud Alsószeli múltjáról és jelenéről.

   – Ha egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik – idézi Sütő András írót az előadó, ebben a szellemben élnek Alsószeliben, ahol az éneket sosem lehetett betiltani. A faluban az 1800-as évek végétől magas volt az ének kultúrája. Ükszülőkről szállt a hagyomány az unokákra, akik ma is énekelnek a faluban, ahol mindig „csinos” volt az énekszó.

   Laci bácsi rámutatott, hogy voltak idők, mikor egy-egy településen 4-5 színjátszó, éneklő csoport is volt – van tehát mire büszkének lenni, és van mit folytatni. Ezt bizonyítva lépett színpadra az alsószeli férfi Daloskör és a fiatal hölgyeket ölelő Varsás éneklőcsoport is, amelynek vezetője Laci bácsi unokája, Kelemen Kata. Így száll az ének és a kultúra generációról generációra Alsószeliben. A Csemadok Országos Elnöksége a Csemadok Érdemes Művészeti Csoportja címet adományozott az Alsószeli Magyar Dalkörnek a konferencia alkalmából.

   A diószegi Csemadok hetven évéről Csanaky Eleonóra beszélt a hallgatóságnak, kitérve a reszlovakizáció időszakára is, amely egy nemzet megalázásának folyamat volt. Előadásában hangsúlyozta, hogy a nemzeti múlt erkölcsre, gerincességre, nyelvhűségre tanít. Krommer Rudolf, a diószegi alapszervezet elnöke az alapításról és az évek folytonosságáról beszélt, kiegészítve az előadó gondolatait.

   Szabó László, nagyfödémesi helytörténész hosszú évek kutatásait mutatta be, amelyek leginkább Borsos Mihályhoz, a szeretett nagyfödémesi jótékony paphoz kötődnek.

   A diószegi élő kultúráját a Dió-héj Citerazenekar, a nagyfödémesit a Csemadok mellett működő felnőtt irodalmi színpad, Ez itt az én hazám című előadása színesítette.

   A deáki kultúrház nagytermében Görföl Jenő és a közelmúltban elhunyt Kovács László professzor Szent László szakrális emlékeket, freskókat bemutató fotókiállítása volt elhelyezve. A Csemadok országos titkára kedves történetekkel emlékezett megboldogult barátjára és az iskolák, szervezetek, közösségek gondozásába, figyelmébe ajánlotta a páratlan értékű fényképkiállítást.