Népmesemondó verseny

   Idén is nagy örömömre szolgált, hogy részt vehettem az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny Zsigárdon megrendezett regionális elődöntőjén. A verseny, mely a prózai népköltészeti műfajok műfaji és táji jellegzetességeit jeleníti meg, fontos részét képezi a mesemondás hagyományai megőrzésének, a történetmesélés sajátosságai megtartásának.

   A gyerekek, akik ide eljutnak, ismerik, szeretik a meséket, többségük kitűnően használja az adott régió tájnyelvét. A meséken kívül anekdotákat, hiedelemmondákat is hoznak a versenyre. Dicséretre méltó, hogy a mese kiválasztása a legtöbb esetben kiváló volt, a gyerekek értették, átélték a mesét, improvizálni is tudtak. Szinte mindegyikük számára fontos volt, hogy népviseletben jelenjen meg. A mesekezdő, mesezáró formulákat általában megfelelően használták, s ha itt-ott észrevehető is volt egy kis „versenydrukk”, általában magabiztosan adták elő a népmeséket. Látszott, hogy a felkészítő pedagógusok lelkiismeretesen és nagy szakértelemmel készítették fel a tanulókat erre a versenyre. Sajnos, nem mindenki juthatott tovább, de én azt hiszem, nem is ez a lényeg: a mesék felfedezése, megismerése, továbbadása már önmagában is nagy dolog. Nem nézni, olvasni kell a meséket, mert a gyermek képzelőereje, fantáziavilága ezzel fejlődik igazán. S ha tíz gyerekből öt felfedezi magának a népmesék csodás világát, már nem dolgoztunk hiába.

   Zsigárdon idén is mindenki jól érezte magát. Az iskola, a kultúrház, és a Kulturális és Információs Centrum helyet adott a több kategóriában zajló versenynek, Kaszás Attila múzeummá alakított nagyszülői házában pedig a megmérettetés után sok gyermek próbálhatta ki alkotókészségét a Szomolai házaspár által vezetett kézműves foglalkozásokon.

   Köszönet a gyerekeknek, a felkészítőknek és a szervezőknek, akik felejthetetlenné tették ezt a napot.