Három tevékenységben gazdag emberöltő

   Hetvenöt esztendő telt el azóta, amikor 1949. március 5-én Pozsonyban tartotta alakuló ülését a Csemadok.

   Az alakuló ülésen Pozsonyban a Galántai járást ketten, a Vágsellyeit pedig heten képviselték. Rövid időn belül a mi járásainkban is létrejöttek az alapszervezetek: a központi archívum dokumentumai szerint 1949. május 26-án Zsigárdon, június 6-án Alsószeliben, június 26-án Vágfarkasdon alakult meg a Csemadok, majd ezt követően – néhány kivételével – minden magyarlakta településünkön. Tisztelet azok emlékének, akik felismerték szövetségünk küldetésének a fontosságát, és vállalva az azzal járó fáradozást, hozzájárultak a Csemadok életre hívásához és megmaradásához mindmáig.

   Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mögöttünk lévő hét és fél évtizedben tettük, amit tagságunk, járásaink magyarságának boldogulása és megmaradása, kultúránk ápolása, anyanyelvünk őrzése és védelme érdekében jónak és szükségesnek tartottunk, s amit a mindenkori körülmények között tennünk megadatott.

   Mindig is szorosan és gyümölcsözően együttműködtünk a magyar tanítási nyelvű iskoláinkkal, hiszen küldetésünk célja sok tekintetben ugyanaz. Tisztségviselőink és tagjaink tudatosították, hogy szervezetünk pótolhatatlan szerepet játszik a szlovákiai magyarság életében, hiszen olyan munkát vállalt magára, amelyet helyette senki és semmi más nem végezhet el. A Csemadok nélkül tájainkon ma már ritkábban lehetne hallani a magyar szót, és járásainkban bizonyára foghíjasabbak lennének a magyar iskolák padsorai, hiszen egyértelműen hirdettük, hogy a magyar gyereknek magyar iskolában a helye!

   A feladatok és a munkaformák megválasztásában mindig igyekeztünk rugalmasan alkalmazkodni és reagálni a változó körülményekhez, tagságunk érdekeihez és elvárásaihoz. Ennek is köszönhetően a mindmáig céltudatosan dolgozó 30 alapszervezetünk mintegy nyolcezer tagot tömörít magában – a legtöbbet az összes járás közül Szlovákiában. Az állami anyagi támogatás megvonása sem akadályozott meg bennünket az eredményes és sokrétű munka végzésében, mert a Csemadokot pártolók és támogatók önzetlen segítőkészsége révén, sikerült életben tartani.

   Lehetetlen lenne akár csak töredékesen is felsorolni azt a sok kulturális és népművelő rendezvényt, melyek a 75 esztendő alatt járásainkban szerveztünk, melyek sikeréhez sok ezer lelkes tagunk járult hozzá.

   Azt a sok helyi rendezvényt azért is szervezték, tartották meg elődeink, mert a Csemadokban munkát vállaló emberek tudták hová tartoznak, és tudták, hogy elveszett az a nép, amely nem becsüli hagyományait, nem őrzi azokat, és nem teremt minduntalan újat és újat megmaradása érdekében. Ennek a tudata vezérelte Szövetségünk vezetőit akkor, amikor Első kézből című lapunk vezérgondolatává az alábbi kodályi idézetet választották: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg nem szerzi magának.” Szerencsére a mi Szövetségünkben mindig akadtak, akik a régiek helyére léptek és tudták mit kell tenniük. Köszönet mindazoknak, akik segítették és ma is segítik a Csemadok munkáját! Bízunk abban, hogy nekik köszönhetően régiónk országos rendezvényei, a Magyar Kultúra Napi Országos Ünnepség, a Kodály Napok, a Kodály Zoltán Nemzetközi Hegedűverseny továbbra is sikeresen valósul majd meg és élve a kapott lehetőséggel, továbbra is méltó gazdái leszünk az eddig régiónkban, Deákin nyolc alkalommal megvalósított Országos Szent István Király Ünnepségnek is.

   Galánta ötvenöt esztendeje a szlovákiai magyar kórusok országos seregszemléjének, a Kodály Napoknak a színhelye, amelyen rendszeresen üdvözölhetünk külföldi énekkarokat is, akárcsak a Kodály Kórusok Galántai Nemzetközi Találkozóján vagy a szintén hagyományossá vált karácsonyi hangversenyeinken. A hazaiak közül is csak kevesen tudják ma már, hogy Galántán indult útjára az anyanyelv ápolását szolgáló egykori helyes kiejtési verseny, a Szép magyar beszéd vetélkedője. Éveken keresztül nálunk zajlott ennek a rendezvénynek az országos döntője, mindaddig, amíg nem vált az a Kazinczy Napok részévé.

   Kazinczy Napok – Kodály Napok – kötődések. A kerek évfordulók, elsősorban a születés és a halál évfordulói alkalmából emlékezni szoktunk arra, hogy régiónk jeles személyiségei mit is hagytak ránk, az utódokra. Nincs ez másképp esetünkben, mátyusföldiek, galántaiak esetében sem. A világ egyik legnagyobb magyarjára, Kodály Zoltánra nem csak kerek életjubileumai alkalmából, de csodálatra méltó munkássága jeles eseményeinek kerek évfordulói kapcsán is igyekszünk méltó módon emlékezni, emléket állítani. A múlt évben a zeneszerető emberek sokaságával együtt emlékeztünk mi, galántaiak is arra, hogy Kodály Zoltán világon legtöbbet játszott csodálatos szimfonikus költeménye, a Galántai táncok 90 évvel ezelőtt, 1933. október 23-án csendült fel először a nyilvánosság előtt, és erre az alkalomra emlékezve a Csemadok Galántai Alapszervezete épületének a homlokzatán lelepleztük, elhelyeztük a „Mester” emléktábláját is.

   A múlt évben Kazinczy születésének 265. évfordulójára emlékeztünk. Egyik fontos jelmondata így hangzik: „A nyelv a legfőbb dísze, legféltettebb kincse a nemzetnek." Jó lenne, ha ezt minden nemzet tudatosítaná és észben tartaná azt is, amit a legnagyobb magyar, Széchenyi István mondott, hogy „soha egy nemzet se próbálja elvenni, elidegeníteni egy másik nemzet nyelvét." Mindezt azért említem, mert az Anyanyelvi Napokkal tulajdonképpen nemzetünk mindkét nagy fiának emlékét igyekszünk méltón őrizni.

   A Kodály Napok mellett régiónk egyik jeles rendezvénye az Anyanyelvi Napok eseménysorozata, melyet a szomszédos régiókkal, Dunaszerdahellyel és Szenccel több mint három és fél évtizeddel ezelőtt kezdtünk el szervezni olyan jeles személyiségekkel, mint pl. Lőrincze Lajos, Ruffy Péter, vagy éppen Bodor Pál, Váry Attila, Csoóri Sándor vagy Czine Mihály.

   Örömmel tölt el bennünket, hogy a múlt évtől az Anyanyelvi Napok a Csemadok egyik országos jelentőségű rendezvényévé, eseményévé vált és november 13., a magyar nyelv napja és december 16., Kodály Zoltán születésnapja közti időszakban hozzánk hasonlóan minden régióban igyekeznek nyelvművelő események keretében kellő figyelmet szentelni az anyanyelv őrzésének, ápolásának, fejlesztésének és elsősorban továbbadásának.

   Az elmúlt időszak egyik további új országos rendezvénye a történelmi múltunk egyik legszomorúbb eseményének állít emléket. Június elején a nemzeti összetartozás napja keretében emlékezünk történelmi múltunk egyik legszomorúbb eseményére, Magyarország feldarabolására, a trianoni békediktátumra. A március 15-i megemlékezések mellett a történelmi-honismereti mozgalom keretében végzett tevékenység egyik kiemelkedő rendezvényévé vált és régiónk több településén új történelmi emlékhelyek keletkeztek, ahol június 4-én alkalom kínálkozik az emlékezésre.

   Nagyon jónak, hasznosnak és fontosnak tartjuk, hogy az utóbbi években bővültek, terebélyesedtek gyümölcsöző kapcsolataink külföldi partnereinkkel, barátainkkal, akiktől nemcsak erkölcsi buzdítást és támogatást kapunk, hanem anyagi segítségükre is számíthattunk, elsősorban az anyaországira, főleg abban az időszakban, amikor a szlovák államvezetés az anyagi támogatás teljes megvonásával igyekezett ellehetetleníteni és felszámolni a Csemadokot. Területi Választmányunk és alapszervezeteink ma Budapesten kívül tíz magyarországi megyével, azok intézményeivel, szakembereivel, együtteseivel működnek együtt. De nem ismeretlen előttünk Erdély vadregényes tája, Kárpátalja és a Délvidék vendégszerető népe sem, hiszen kölcsönös látogatásaink, vendégszerepléseink egyre jobban rádöbbentenek bennünket közös sorsunkra és tennivalóinkra. Örülünk neki, hogy többször üdvözölhettük rendezvényeinken ausztriai, szlovéniai, horvátországi, vajdasági, bosznia-hercegovinai sorstársainkat is. A Csemadok kultúrcsoportjai egyre gyakrabban szerepelnek külföldön, Magyarországon és Erdélyen kívül eljutottak Szlovéniába, Horvátországba, a Vajdaságba, Bosznia-Hercegovinába, Ausztriába, Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Spanyolországba és Izraelbe is, vagy akár a tengerentúlra.

   Feltehetjük a kérdést: sok vagy kevés-e az a munka, amit a Csemadok 75 esztendő alatt a Galántai és Vágsellyei járásban elvégzett? Úgy érzem; szükséges, hasznos és eredményes volt ez a hét és fél évtized. Természetes, hogy a mához vezető út nem volt, nem is lehetett zökkenőmentes; az elért eredmények mellett bizonyára többször hibákat is elkövettünk, sok mindent talán másképpen, eredményesebben is tehettünk volna. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagynunk, hogy a mindenkori társadalmi légkör, a politikai hatalom bizonyos mértékben a Csemadokra is rányomta a bélyegét, és korlátok, megszabott keretek közé igyekezett szorítani bennünket.

   Említést kell tennem azokról, akik ezt a munkát járási bizottságunk, területi választmányunk élén igyekeztek a lehető legjobban irányítani. Úgy gondolom, hogy a mögöttünk lévő eredményes hetvenöt esztendő, több mint nyolcezres tömegbázisunk, területi választmányunk és alapszervezeteink tettre kész és lelkes vezetői biztosítékai annak, hogy bizakodva folytathassuk a Galántai és Vágsellyei járásban a Csemadokban végzett munkánkat.

   Tudatában vagyunk annak, hogy csak közösen, összefogva tudunk eredményesen előre haladni a hét és fél évtizede megkezdett úton, és fényesen lobogó fáklyánk fényében azt is mindnyájan tudjuk, hogy csak együtt lehetünk erősek, hogy csak együtt folytathatunk eredményes tevékenységet, és a közösen elvégzett munkánk sikerének gyümölcsének ízét is csak közösen tudjuk igazán élvezni.

   A közösen végzett áldozatkész tevékenységre teljes mértékben igazak az egyik legnagyobb magyarnak, Kodály Zoltánnak az alábbi szavai: „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud.”

Galánta, 2024.10.25.