Az apróvad védelméért

   Október vége van, eljött az ősz, és mi, vadászok az apróvad november elsejétől kezdődő vadászati idényének a kezdetét várjuk. Kiemelt figyelünk a nyúl és a fácán egyedszámának drasztikus csökkenésének problematikájára, nemcsak a mi vadászterületünkön belül, hanem általában az egész járás területére vonatkozóan. Kíváncsian várom, hogy ez a csökkenő folyamat tovább tart-e, vagy tekintettel az idei, főleg a fácánok számára kicsit kedvezőbb éghajlati viszonyokra, kissé mérséklődi fog.

   Mi vadászok a magunk részéről mindent megtettünk annak érdekében, hogy ezt a negatív folyamatot, ami az apróvad darabszámának „megmagyarázható“ csökkentését okozta az utóbbi 15 évben, a lehető legnagyobb mértékben ellensúlyozzuk. A megmagyarázható csökkenést nem véletlenül tettem idézőjelbe, mivel, amint a fentiekben említettem, az utóbbi 15 év teljesen megváltoztatta a mezőgazdasági termelés struktúráját és a termelési viszonyokat, s nem utolsósorban a termelési technológiákat. Ez utóbbi volt a legnagyobb hatással az apróvad életkörülményeinek totális megváltoztatására, mivel azok életkörnyezetét érintették elemi szinten.

   A vad szempontjából a mai agresszív mezőgazdasági termelési technológiai folyamatok szöges ellentétben állnak a vadászterületünkön található élőközösségek igényeivel tekintet nélkül arra, hogy a vadászok számára haszonállatokról van e szó, vagy nem. A természet nem tesz kivételt a vadászható haszonvad és az egyéb életközösségek között. Tudom, a mezőgazdasági vállalatoknak sem egyszerű a mai piacgazdálkodás viszonyai között fennmaradni, gazdasági eredményeik által versenyképességben maradni a konkurenciával. De mindezek ellenére szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik a mezőgazdaságban érdekeltek, hogy felelőségteljesen viszonyuljanak a természethez, melyet tevékenységükkel befolyásolnak. Hiszen a természet az évmilliók során kialakította az egyensúlyt a különféle életközösségek és az ökoszisztémák között, melyek a múlt évszázadokban megbízhatóan működtek. Sajnos, a múlt évszázad 70-80-as éveitől kezdődően megváltozott a szemlélet a mezőgazdasági termelést illetően, mivel az iparosítás a kézi munkaerő hiánya miatt erőteljesen betört a mezőgazdasági termelésbe is, és ezzel teljesen átalakította az ember és környezete közötti évszázados kapcsolatokat. Az emberi kézi munkát felváltották a mechanikus gépi eszközök és a kémiai vegyszerek, melyek gyakorlatilag szükségtelenné tették a kapálást, mint emberi fizikális munkával történő gyomtalanítást és talajlazítást. Sajnos, ennek a folyamatnak most érezzük meg a következményeit, mivel a gyomirtók nemcsak a kultúrnövények konkurenseit, a gyomokat pusztították el, de a talaj mikrobiológiájára is óriási hatással vannak. A talajok folyamatosan egyre kötöttebekké váltak, amihez hozzájárult a megszűnő állattartás és az ehhez társuló istállótrágya hiánya is.

   Lassan kialakult egy ördögi kör, melyből, ha nem találunk kiutat, az lassan de biztosan utolér bennünket, embereket is, akik ezt a kedvezőtlen helyzetet előidézték. Ha megfigyeljük, hányszor kell permetezni évente az egyes haszonnövényeket tekintet nélkül arra, hogy gabonafélékről vagy kapás, esetleg technikai növényekről van szó, láthatjuk milyen óriási mennyisségű vegyszer kerül a növényi termékeken keresztül az emberi szervezetbe, ami az ez által kialakult betegségek következtében óriási pénzügyi terhet ró az egészségügyre. Itt egy globális társadalmi problémáról van szó, melyet a vadászati problémákon keresztül próbáltam ecsetelni.

   A korábban születettek talán még emlékeznek rá, hogy kézzel kapáltuk a kukoricát, egyeltük a cukorrépát, minimális vegyszerfelhasználással gazdálkodtunk, egészségesebben éltünk, odafigyelve életkörnyezetünkre, bőséges vad és halállomány mellett együtt tudtunk élni környezetünkkel.

   Nosztalgiázva szeretnék illusztrálni néhány, a múltban elért eredményt az apróvadgazdálkodás eredményeként elejtett fácánt és vadnyulat községünk vadászkörzetében, összehasonlítva a jelen adataival.

   A nyúl- és a fácánállomány főleg a 2019-es évtől kezdődően rohamosan csökkent, ami a kisebb (10-50 ár) földterületek nagy, több 10 hektáros területekbe való beolvasztásával magyarázható. Ezeken a területeken monokulturális (egy fajta növény) termesztés folyik, ami az apróvadnak nem felel meg, mivel ez nem az ő élettere. Ehhez még hozzájárul a vadászterületünk teljesen sík jellege, hiszen az 1005 hektárból mindössze hét hektárnyi fás terület található, elszórtan. Az utóbbi években megfigyeltük, hogy a fácán fokozatosan behúzódik a lakott területekre, ami nem kívánatos jelenség, mivel a kikelt fácáncsibék könnyű zsákmányává válnak a házimacskáknak.

   Írásommal szeretném megismertetni a laikus olvasóval azokat a problémákat, melyekkel mi vadászok nap mint nap kénytelenek vagyunk szembenézni, és igyekszünk olyan intézkedéseket életbe léptetni, melyekkel a leghatékonyabban tudjuk óvni a veszélyeztetett apróvadat.

Ing. Horváth Tibor,

a Vízkeleti Feketevíz Vadászszervezet elnöke,

a Szlovák Vadászszövetség járási titkára