A zene mindenkié

   A Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar fergeteges hangversenyt adott Galántán

   Az UNESCO Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulója tiszteletére a 2017-es naptári évet Kodály-emlékévnek hirdette meg. A kettős évforduló kapcsán szerte a nagyvilágban rendezvények sokasága zajlik.

   Legyen nagy örömünkre, hogy a hazai Kodály követőknek köszönhetően nincs ez másként nálunk sem – itt a Felvidéken: Pozsonytól – Komáromon, Galántán, Nyitrán, Ipolyságon át – Kassáig szervezik a Kodály Zoltán emléke előtt tisztelgő konferenciákat, műveltségi vetélkedőket, énekversenyeket, kórustalálkozókat, emlékhangversenyeket. Ha Kodály Zoltánnak valakitől kijár a tisztelet, a megbecsülés, azok elsősorban mi – felvidékiek kell, hogy legyünk! Hiszen ő -, akiről Bartók Béla így vallott: „…nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett barátommá, mert … a legjobb magyar zenész .” – nagyon erős szálakkal kötődött hozzánk. Mint köztudott a (talán) világszerte legismertebb művének, a Galántai táncoknak vezérkönyvében ez olvasható: „Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét.” Az 1905-ben tanulmányait befejező, friss diplomás ifjú zeneszerző bár mehetett volna Párizsba is, ő ehelyett – ahogy egy kedves ismerősének írta: - „Hátizsákkal a vállamon, bottal a kezemben 50 koronával a zsebemben indultam el a Csallóközbe…”. Első népdalgyűjtő útja is hozzánk vezetett; levelét pedig így folytatta: „Nem hittem, hogy ilyen szép a Csallóköz… Azt hiszem ez szebb, mint Párizs.”

   Mind népdalgyűjtői és kutatói, mind zeneszerzői és pedagógiai munkásságában egész életében meghatározó szerepe volt a Felvidéknek: az itt talált „erőforrásoknak”: népdalkincsnek, az itt megélt élményeknek. Íme, néhány példa bizonyítékul: „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim, rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át.”, - e szavakkal bocsátotta útjára a Bicinia Hungarica első füzetét; vagy, amikor 1943 májusában (akkor járt utoljára Galántán) a környező falvak iskolái, mintegy 1000 fiatal énekszóval köszöntötte a 60 éves Kodály Zoltánt, beszédében így szólt szeretett „mezítlábasaihoz”: „Rozi! Ágnes! … És ti többiek: vágai, vízkeleti, taksonyi derék, dolgoskedvű lányok, apámék tovatűnt drága cselédei, első igazi felejthetetlen zenetanáraim… titőletek tanultam meg magyarul dalolni… magyar zeneszerző nem lehettem volna a házunkban megforduló szolgalányok nélkül.” A Visszatekintés c. megjelentetett írásainak egyikében pedig ekképpen emlékezett: „1914-ig minden nyarat külföldön töltöttem. Azután 13 évig egyet sem. Mikor újra kezdtem kijárni, a határon mindig megjelent előttem egy mezítlábas, rongyos gyermeksereg, egyik-másik hajdani galántai iskolatársam arcvonásaival. Kórusban kiáltották: „Ne hagyj itt bennünket!” Kiáltásuk túlharsogta <<Sípját régi babonáknak>>. Ezek hoztak vissza mindannyiszor, hiába csábított művelt országok könnyebb, nyugalmasabb, szebb élete. Ezek tartották bennem a hitet, hogy mindennek ellenére itthon is lehet és kell ilyen életet teremteni.

   Az előbbi példák ismeretében, 2017. július 25-én a galántai kultúrházban a Debrecenből érkezett, az idén már 17. éve működő Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar fergeteges hangversenye hallgatása közben mindvégig az járt az eszemben, hogy a mezítlábasok utódainak, a kodályi örökséggel való kiváló sáfárkodásért: tisztelet és becsület! Tisztelet és becsület a Kodály-emlékév eddigi galántai rendezvényeinek – a Magyar Kultúra Napja, országos ünnepség, a Kodály Zoltán műveltségi vetélkedő országos döntője, a XVII. Kodály Napok, a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok országos minősítő versenye, az éppen zajló hangverseny valamint a még megszervezésre váró XVII. Kodály Zoltán Nemzetközi Hegedűverseny, a Csillagok találkozása, Ady-Kodály-Illyés Kárpát-medencei műveltségi vetélkedő, a Galántai Karácsonyi Zenei Napok, a Kodály Kórusok VI. Galántai Nemzetközi Találkozója főszervezőjének, a Csemadok Galántai Területi Választmányának, élen Mézes Rudolffal és a társszervezőknek a Csemadok Országos Tanácsának és galántai városi szervezetének, valamint a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának, hogy a Kodály Zoltán által sugallt hittel, miszerint: „… itthon is lehet és kell ilyen életet teremteni.” végzik példaértékű munkájukat.  

   A Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar galántai hangversenye is - amely felett Csáky Pál, Európa-parlamenti képviselő vállalt védnökséget - nem csak azért szólt „nagyot”, mert tizenhét év óta minden nyáron a világ sok országából újabb és újabb tehetségek érkeznek Debrecenbe a fiatal zeneművészek nyári akadémiájára, akikből aztán összeáll a zenekar, a Kossuth-díjas Vásáry Tamás – aki zongoraművészként és karmesterként bejárta az egész világot, élete során több mint 100 zenekarral dolgozott együtt, aki a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös, tiszteletbeli - fő zeneigazgatója – vezetésével, hanem azért is, mert a hangverseny szervezői most is hangyaszorgalommal dolgoztak, s így a színre vonuló, a mintegy 80-100 tagú együttest telt ház várta.

   A műsorvezető szerepét, a magyarul és szlovákul egyaránt szépen beszélő Holop Zsóka vállalta. Ő üdvözölte a vendégeket: Berényi Józsefet, Nagyszombat megye képviselőjét, a megyei önkormányzat és az MKP alelnökét, s vele együtt a rendezvényt megtisztelő megyei képviselőket és képviselőjelölteket; Takáč Zsoltot, Galánta város alpolgármesterét, s a jelenlévő polgármestereket és önkormányzati képviselőket; Mézes Rudolfot, a Csemadok országos alelnökét, Görföl Jenőt, a Szövetség országos titkárát, valamint a területi választmány elnökségének megjelent tagjait, továbbá Szalay Szilviát, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnökét és a megjelenteket. „Külön tisztelettel és szeretettel köszöntöm Váradi Judit zongoraművészt, a Debreceni Tudományegyetem Zenei Tanszékének dékán-helyettesét, a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar koncertsorozatának fő szervezőjét.”- mondta a műsorvezető, majd Berényi József köszöntőjét követően elkezdődött a hangverseny.

   Liszt Ferenc, II. magyar rapszódiáját Bolyki Zoltán, a tehetséges ifjú hegedűművész és karmester vezényelte magabiztosan.

   A további műsor: Kodály Zoltán Három dal c. kompozíciója Biri Gergely szólójával; az eredetileg zongorára írott, majd Arthuro Toscanini, a neves olasz karmester tanácsára Kodály által zenekarra feldolgozott Marosszéki táncok, valamint G. Bizet Carmen c. szvitje, (melyben operájának főbb dallamait ötvözi) Vásáry Tamás avatott keze alatt szólaltak meg csodálatosan.

   A hangverseny alatt mindvégig nagyon fegyelmezett, sokat tapsoló közönség állótapsát követően, Vásáry Tamás sem fukarkodott, két ráadást is adott a zenekar. A. Dvořák Szláv táncai közül játszott el egyet, majd J. Brahms közismert művét, V. magyar táncát adta elő. A karmester a közönség tapsát dirigálta. A ráadás számok után a jelenlévők közösen énekelték el nemzeti imánkat, Himnuszunkat.

   A szervezőknek tisztelettel gratulálunk! Mind nekik, mind a szereplőknek köszönjük a zenei élményekben gazdag, csodálatos estét!

               „A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden nemzet igyekszik közkinccsé tenni.”

(Kodály Zoltán)